Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Lantosné Imre Mária: Ikonográfiai program és szakrális tájformálás (Závod a 18–19. században)
A kompozíció a keresztséggel kapott szentségi kegyelemre utal, amely beiktat Krisztus egyházába. Noé galambja, és a circumcisió megjelenítése a választott nép Úrral kötött szövetségét jelenti. Az áteredő bűn megtestesítését Ádám és Éva jelképezi, Isten Báránya engedelmességével és a megváltással előlegezi a bűnök bocsánatát. A templomberendezés kiemelkedően szép darabja a rokokó jellegű együttes, mely a szószékkel átellenben, a diadalív jobb oldalán áll. A hármas osztású, festett gyóntatószéket egy kőlépcsővel megemelt padozatra helyezték. Két oldalán nyitott, térdeplő és könyöklő, melyet a középső résztől farács választ el. A gazdagon tagozott, voluta díszes fakeretezés sötétzöld színű. A gyónófúlkék hátsó falán fára festett képek találhatók. Bal oldalon az égre tekintő Szt. Péter, kezében az oldás és kötés jelképével, a kulcsokkal, másik oldalon pedig a keresztre néző Bűnbánó Magdolna mint vezeklő, kezében ostorral, és a mulandóságot jelképező koponyával. A jelenet egyébként azt a középkori legendát ábrázolja, mely szerint Krisztus halála után Magdolna egy dél-franciaországi barlangban vezekelve, remeteként élte le életét, majd Vézelay kolostorában temették el. A helybeliek emlékezete szerint, a férfiak mindig Szent Péter képe oldalán, a nők Magdolna képe felől térdeltek a gyóntatószékbe, ennek hagyománya fennmaradt a legutóbbi időkig. Középen a gyóntatófülke felső részét fából faragott, festett-aranyozott „bojtokkal" keretezett függönyimitáció díszíti. A gyóntatószék teteje fölé magasodó deszka hátlapon a tisztítótűzben szenvedők képét festette az ismeretlen mester. Az ábrázolást az előtte álló üvegszekrény takarja, így csak nehezen látható. A gyóntatószék tetején hármas osztású, pompás üvegezett rokokó szekrény áll, benne a középkori egykori závodi templom titulusára emlékeztető Fájdalmas Szűz Mária festett szobra. Mária, a fájdalomra utaló piros ruhában, kék palástban és özvegyi fátyolban áll előttünk. Szívében tőrrel imádságra összekulcsolt kezében fehér kendőt tart. Feje körül 12 csillagból álló sugárzó aranyozott glória. Ez az ábrázolási típus jellegzetes példája a korabeli un. Schmerzen Mariens képszkémáknak. A závodi szobor megfogalmazása az egyik legismertebb németföldi példához az augsburgi egyházmegyében levő steinbachi búcsújárótemplom oltárán látható kegyszoborhoz (1620-1625) hasonlít. A steinbachi típus nyomán, annak hatására számos Mater Dolorosa képet metszettek a 17-18. században Augsburgban. 27 Az ott készült ábrázolásokat imalapok és imakönyv-illusztráció formájában nagy példányszámban terjesztették. Változatai hozzánk Magyarországra is eljutottak. A templom mellékoltárai is őrzik a 18. századi ábrázolás típusok néhány érdekes példáját: A missziós oltár újkori keresztjének alján, az oltár menzán egy 18. századi drámai megformálású Pietaszobor látható. Mária a keresztről levett halott Krisztust tartja ölében, miközben fájdalmasan égre tekint, két oldalán egy-egy síró angyal. A kompozíció jellegzetes, 18. századi Piéta- másnéven Vesperbild típust követ. Az angyalok egyike botra tűzött spongyát, a másik lándzsát tart. A szenvedés eszközeinek e két darabja utal az un. Arma Christi ábrázolásokra. Ez a szoborcsoport egykor magában állott egy barokk oltáron, amelynek alján Krisztus sir volt látható. A Krisztus korpuszt a kálváriakápolna helyreállításakor áthelyezték annak oltára alá. A kálvária egyébként 1737-ben épült, először 7 stációval, majd 1779-ben megduplázták a stációkat, feltehetőleg ekkor került a korpusz a felújított kápolnába. A Fájdalmas Mária oltár eredeti, 18. századi állapotában itt Závodon is egykor fontos szerepet töltött be a nagyheti szertartások eseménysorában. Figyelemre méltó ez a törekvés liturgia-történeti szempontból is, mivel a kor követelménye volt a hitélet megújítása, a hitvédelem programja, ezért vált fontossá a szenvedés helyének vizuális élménye, szemléletes felidézése. Minden bizonnyal erre szolgált a korabeli Pieta-oltár látványa és háttere. 30 Vö. DE VORAGINE 1990, 150-155. MARIENLEXIKON 6. 1994, 284 Vö. SPAMER 1930, 183-184. A Vesperbild ábrázolás a 14. századtól terjedt el német nyelvterületen. Szentképek, valamint Szűz Mária anyai fájdalmára utaló bibliai és apokrif szövegek is elősegítették e képi megfogalmazás elterjedését. Ld. még CHRISTUS IM LEIDEN 1986, 38. Uo. 4L A nagyheti szertartásokhoz kapcsolódóan különösen a 18. században vált jellemzővé a szenvedéstörténet egy-egy mozzanatának hangsúlyozott megjelenítése. Többek között Ausztriában, bajor földön, Lengyelországban számos helyen jelenleg is láthatók ilyen oltárok. A rieta-oltár márvány predellájára 1921-ben vésték fel az első világháborúban elesettek névsorát. A táblát Kupi Antal bonyhádi kőfaragó készítette. 201
