Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Lantosné Imre Mária: Ikonográfiai program és szakrális tájformálás (Závod a 18–19. században)
gondoskodott a Tizennégy Segítő Szent oltáráról. A püspöki jóváhagyást követően saját költségén fából kisebb szobrokat faragtatott, amelyet lefestettek. A későbbiek során a szobroknak nyoma veszett. Az oltárt lenből készült fehér gyolcsterítőkkel is ellátta. Az egyhajós csarnoktemplom külső építészeti képe egyszerű, provinciális barokk jellegű. A homlokzat síkja elé épített tornyot a főpárkány és a barokk sisak alatt óraíves párkány tagolja. A plébános költségén és a hívek adakozásából három harangot öntettek: Szent Donát emlékezetére 548 font-, Keresztelő Szent János, tiszteletére 300 font -, és a fent említett Tizennégy Segítő Szent nevére 174 font súlyú harangot öntettek a pécsi Winter-féle harangöntő műhelyben. A templom szentélye 2 lépcsővel emelt szintű. A szentélyrekesztő bábos fakorlátot a szembemiséző oltár elkészülte után, az 1970-es évek közepén távolították el. A fából készült, gazdagon díszített barokk főoltár képe Keresztelő Szent Jánost ábrázolja, amint Krisztust megkereszteli a Jordánban. A voluta díszes oltárkép keretének felső szegélykonzolján kétoldalt egy-egy angyalszobor áll. A gazdagon faragott menzán álló aranyozott cibórium ajtaján a Hétpecsétes könyvön ül a Isten Báránya a feltámadás zászlójával. A szentségtartó felett két szárnyas puttó között, glória övezte Jézus Szíve látható. Az ismert kép, a töviskoszorús szív korabeli megjelenése a 18. század közepén egészen új ábrázolásnak mondható. Jézus Szíve tisztelete ugyanis nálunk a 18. században bontakozott ki. Ez a képi értelmezés a második isteni személyre, a megváltásra utal. A korábbi felfogás szerint a szív, Krisztus oldalsebével azonos szimbólum volt. Aranyszájú Szent János, Szent Ágoston és a középkori misztikusok nyomán, Jézus Szívének tisztelete mint népi ájtatosság terjedt el, elsősorban Németországban, majd a szerzetesközösségek, jezsuiták, ferencesek, szaléziánusokon keresztül Magyarországon. Alacoque Szt. Margit csodás kinyilatkoztatásának (1674) hivatalos ünneppé nyilvánítását, csak majd egy évszázaddal később, 1765-ben engedélyezi XIII. Kelemen pápa, majd fokozatosan IX. Pius (1856) XIII. Leo (1889) és XI. Pius (1929) vezeti be. 23 Az oltárkép jobb és bal oldalán egy-egy késő barokk díszváza mögött áll attribútumával Szent Péter és Pál életnagyságú szobra. Péter nyitott könyvvel, kulcsait felfelé mutatja, Pál apostol nyitott könyvére tekintve, bal kezében kardot tart. Az oltár kompozícióját felül a Szentháromság, az Atyára utaló, háromszögbe foglalt Istenszem és a Szentlélek jelképe a galamb koronázza. A Fiúisten, Krisztus az oltárképen látható. Eredetileg a kiterjesztett karú Atyaisten faragott szobra tette teljesé a Szentháromságot, de az oltárkép elhelyezésekor ez már nem fért el, így a templom csillárja fölé került, később nyoma veszett. A szentélybe vezető lépcső előtt, a diadalív bal oldalán a keresztelőkút és a szószék együttese látható. A vol utakkal és aranyozott kerettel egybefogott faragott kompozíció didaktikus képi párhuzamokban hívja fel a szemlélő figyelmét az ó- és az újszövetség üzenetére. Felül a szószék barokk baldachint imitáló hangvetőjén a Szentlélek galamb képében glóriával, a szószék mellvédjén pedig márványt imitáló festésű mezőben, Keresztelő Szt. János képe, amint a népet tanítja a pusztában. A szószék alatt a sarokban fából készült falburkolat, amelyen két kisebb és két nagyobb részre osztott felületű relief látható. Ezek képi párhuzama tematikusán összefügg egymással, egyik magyarázza a másikat: Jobb oldalon két ószövetségi jelenet: felül Noé galambja, csőrében az Isteni üzenetre utaló olajággal, alatta a mózesi törvénytáblák a tízparancsolattal, valamint a circumcisió, a körülmetélés jelenete. Mellette, a falburkolat bal oldalán Ádám és Éva áll a paradicsomi almafa alatt, felette a keresztre simuló Isten Báránya, a magát megadó, alázatos Krisztus jelképe. A falburkolat előtt áll a keresztelőkút, melynek alsó része festett homokkő, fedele fából faragott, volutás hevederes ívekkel. Mindkét rész márványozott festéssel díszített. A keresztelőkút tetején a térdeplő Krisztus és Keresztelő Szent János alakja látható, talapzatán pedig egy tekergőző kígyó, melynek farka nyílban végződik. 21 A Tizennégy Segítő Szent kultusza frank területről, a langheimi cisztercita kolostorból terjedt el. A hagyomány szerint 1446-ban egy pásztorfiúnak egyszerre jelent meg 14 szent a gyermek Jézus társaságában. A kultusz először német földön, majd a 18. századi telepítésekkel Ausztrián át Magyarországon is meghonosodott. 22 HP ZÁVOD., Vö. PETROVICH 1973, 197. 23 BANGHA 1931, II 442. 24 HP ZÁVOD 200
