Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

szavát. Tudatlanok, de jószívűek, és csekély javaikból szívesen adakoznak. A betlehemesek sokféle zenei stílust képviselnek, különböző korúak, a játékba való tartozásuk nem egyformán szerves, s funkciójuk a cselekményekben változatos. A különféle játékok zenei egységét bizonyos mértékig mégis biztosította a Csordapásztorok kezdetű ének, mely központi szerepű, s minden vidéken és típusban kimutatható. Tolna megyében szinte valamennyi római katolikus vallású településen ismert volt a betlehemezésnek valamelyik formája. A német többségű falvakban az ím. „Chriskind-Spiel" (karácsonyi játék) terjedt el. Ennek szereplői kizárólag iskolás gyermekek. A magyar falvakban a pásztorjáték forma volt a gyakori. A harmadik, sajátos típust pedig a második világháború után Tolna megyébe telepített bukovinai székelyek betlehemese, a csobánolás képviselte.

96 Várdombon Ádám-Éva napján délután indultak útjukra a betlehemező gyerekek, a „Chriskindl-Spiel" szereplői. A Jézuska-játékban résztvevők a templom előtt gyülekeztek és Bátaszék irányába indulva minden házba bekopogtattak. A fogadós, a játék egyetlen fiú szereplője megkérdezte s háziakat: „Terfe die Chriskindl-Mandl 'reikumme?" = „Bejöhetnek a Jézuska-lányok?" A válasz többnyire igen volt - így a gyerekek bementek és előadták a karácsony előtti hetekben betanult játékot. A szereplők: Mária, József, Jézuska, fogadós, 4 angyalka, csillagvivő, narrátor, akik a fogadóst leszámítva mind lányok. A gyerekek életkora 12-15 év, a Jézuskát megszemélyesítő kislány valamivel fiatalabb, 8 év körüli volt. Ruházatuk: fehér blúz, fehér szoknya (alatta 3-4 keményített alsószoknya), fehér kesztyű, fehér harisnya, fekete cipő, fekete öv, vállukon színes kasmír kendő hosszú fekete selyembojttal. A fehér szoknyára világoskék és rózsaszínű szalagot tűztek. Fejükön (a Józsefet megszemélyesítő kislány kivételével) fehér viaszkoszorút viseltek. A Jézuskát alakító kislány koszorúján fátyol is volt, melyet az előadás alatt arca elé hajtott. A fogadóst megszemélyesítő fiúnál borókaággal és színes szalagokkal feldíszített pásztorbot volt, mellyel a játék befejező dalának ütemét kopogta együtt a 4 angyalkával, akik kis csengettyűkkel csilingeltek ütemre. Az előadásért a gyerekek minden háznál kaptak némi aprópénzt, megkínálták őket süteménnyel, vagy almával. Ha olyan házhoz értek, ahol a játék egyik szereplője lakott uzsonnát is kaptak. Az éjféli misére, 12 órára elmentek a templomba, ahol a falu szinte minden lakója ott volt (csak a csecsemők, az ágyban fekvők és a nagyon idősek maradtak otthon). A templom így teljesen megtelt, idősebbek a padokban ültek, fiatalok pedig a padsorok között álltak, mindenki legszebb ünneplő ruháját öltötte fel. A játék szövege a következő volt: Der ganze Chor singt draußen In der Still und Mitternacht, Als ich auf mein Schlaflein wacht Hör ich 's in der Luft ein Schall Nehm ich'

s aus mein Außerquall Ajajaj, ajajaj, liegt das Kindelein auf Streu. Wert: Terfe' die Chris

'kind

7 Mad'l rei'kumme'? Die Hälfte singt draußen Geht's nur Buben, bleibts nur stehn, Hört's wie die Engelein singen schön. Singen alle Gloria, heilige Maria. Ajajaj, ajajaj, liegt das Kindelein auf der Streu. Der rechte Engel macht die Tür auf: Tritt rein, tritt rein, tritt alle rein, last uns des Geistes Sprecher sein. Chor Jelen munkánkban a bukovinai székelyek betlehemes játékával nem foglalkozunk, mivel Forrai Ibolya tanulmányában ezt a témát dolgozza fel. KISS 1997, 76. 135