Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Karácsony Molnár Erika: A karácsonyi ünnepkör szokásai Gyimesben

Január - Boldogasszony hava Január 6. - Vízkereszt Vízkereszt a római egyház Epiphania Domini (az Úr megjelenése) névvel tartott ünnepe. Vízkereszt napjával zárul a karácsonyi ünnepkör és kezdődik a farsangi időszak. Az egyik legrégibb egyházi ünnep, a 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az év kezdetét is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. Ez utóbbi emlékére kezdetben a keleti egyház - a középkortól a nyugati egyház is - e napon szenteli a vizet. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés. Vízszentelés A vízszentelés a mise közben történt a templomban. Több vödröt is megtöltöttek vízzel, ezután a pap megáldotta. A hívek üvegekben és nagyobb edényekben hordták haza a szentelt vizet. Betegség-, gonoszűző, gyógyító, mágikus erőt tulajdonítottak neki. Ha valaki megbetegedett, megmosták a fájó testrészét, valamint keresztet vetettek vele. Ha egy újszülöttet megcsodáltak, „megigéztek", szentelt vízzel megkeresztelték, hogy az igézést elmulasszák. A szentelt vizet az állattartásban is felhasználták. „Azzal a szentelt vízzel még este megmossák az állatokat. A disznóknak, lovaknak és a teheneknek tesznek az ételükbe, miközben ezt mondják: A jó Isten őrizze meg vad ellenségtől, villámcsapástól, erőbe, egészségbe tartsa meg őket, betegségtől őrizze meg, hogy ők is legyenek a jó Isten közelében."' „Szentelt vízzel meghintik az állatokat keresztesen a markukból, jobb kézzel. Ha látják, hogy nem úgy viselkedik, ahogy kell, a szájukba is tesznek. Ha megeszik a lisztet, akkor szentelt vizet töltenek a lisztre keresztesen. Azért kell keresztalakba, mert a kereszttől fut a sátán, a rossz lélek eltávozik. " Házszentelés A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. A házszentelésre, már Mátyás idejéből van emlékünk, és feltehetőleg a 19. század előtt országszerte liturgikus szokás volt. Napjainkra visszaszorult, csak szigetszerűen, főleg a ferences kolostorok szellemi környezetében, pl.: Gyimesben és a görög katolikusoknál él. A házszentelők: a pap, két ministráns, és két csengettyűs január másodikától vízkereszt napjáig járják végig mindhárom települést. A háziak fehér abrosszal megterítik az asztalt, gyertyát gyújtanak, az asztalra egy tányérba szentelt vizet tesznek, és így várják a papot a szent kereszttel. A házhoz érve a két csengettyűs megkérdezi: Beengedik a szent keresztet? Betérve a házba a pap vezetésével imádkoznak és énekelnek: A királyok királyának Jézus Krisztusnak, Szűz Mária Szent Fiának, mi egy Urunknak, jer, mi mondjunk dicséretet, mi megváltónknak. „Aztán a papbácsi a szentelt vízbe belemártja a szentelő botját, azzal megszenteli a házakat, szobákat. "' A felszentelt krétával felírja az ajtóra a háromkirályok, Gáspár, Menyhért, Boldizsár kezdőbetűit, és az évszámot. A hívek pénzzel, és élelemmel adakoznak. „Régebben túrót, tojást, sonkát is adtak a papnak. Most csak pénzt adnak. Amikor disznót vágnak, mindenki küld kóstolót a papnak. " * Végezetül megállapítható, hogy az egykori jeles napi ünnepi szokásoknak napjainkban már csak töredéke él. Ezek közé tartozik pl. Magyarcsügésen a karácsonyi éneklés, mely egyszer sem maradt ki, megtartotta a fiatalság. Kosteleken azonban az utolsó tíz évben hagyták el, ugyanúgy mint a betlehemes játékot. Adatközlő: Tímár Á. Adatközlő: Gercu M. Adatközlő: Tímár Á. Adatközlő: Gercu M. 112