Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Beszédesné Thész Dóra: Feliratos amphoratöredék Paks–Dunakömlődről

Beszédesné Thész Dóra Feliratos amphoratöredék Paks-Dunakömlődről

1 A 2000. évi feltárás során Dunakömlőd - Bottyán-sánc lelőhelyen (Lussonium, vicus) egy közel 2 méter mély hulladékgödörből (20. objektum) festett feliratos amphora töredéke került elő (1-2. kép), amely típusát tekintve igen ritka, feliratát tekintve pedig unikális Pannoniában, ezért bővebben kell foglalkoznunk vele. A töredék halmártást tartalmazó Pélichet 46 típusú amphora nyakrészének darabja

2

, méretei: M.: 9,6 cm Sz.: 9,4 cm V.: 1,2 cm, színe vörösessárga, külsejét jó minőségű világossárga bevonat borítja. Az amphorán szürke festékkel írt, háromsoros, kurzív betűs felirat olvasható (betűmagasság: 0,5-1,5 cm): CO(r)D(ula) LlX(itana) [VET(us)?] EXCELUens) SUMMU(m?) Az első sorban a COD rövidítést cordulára. oldhatjuk fel (gör. KopSvArj, lat. cordyla/cordulá), ez a hispániai vagy észak-afrikai halszósz tárolására szolgáló amphorákon COD, illetve CORD formában is előfordul, jelentése fiatal tonhal.

3 Pannoniából eddig egyetlen olyan amphora ismert, amelyen a publikáló szerint ez a rövidítés olvasható. Ennek a Carnuntumban előkerült Beitran IIA vagy IIB típusú amphoratöredéknek a felirata azonban a kérdéses helyen annyira töredékes, hogy a fcoJRD(ula) kiegészítés nem teljesen egyértelmű. Ráadásul az ismert, corduláX említő feliratok közül egyetlenegy esetben sem követi a termék megnevezését genitivusban álló tria nomina (ld. 1. táblázat). Amennyiben ezeken a feliratokon név szerepel, az mindig az utolsó sorban foglal helyet. A dunakömlődi amphoratöredék feliratának első sorában a következő, LIX rövidítés X betűjének felső része nem olvasható, mivel itt törött el az amphora, azonban az analógiák alapján teljes bizonyossággal kiegészíthető (ld. 1. táblázat). A rövidítés feloldása LlX(itana), jelentése 'Lixusból származó', amely az amphorában lévő termék származási helyére utal. A tonhalmártást tehát a Mauretania Tingitana provinciában található Lixus városában állították elő. Itt és a tartomány egyéb városaiban, például Tingisben is gyártottak halszószt.

5 Bár az amphorán a LlX(itana) szó után a felirat további feltételezhető része letört, ugyancsak az analóg feliratok alapján lehet valószínűsíteni, hogy az első sor a termék minőségére vonatkozó vetus jelzővel zárult.

6 A felirat második sorában az EXCELL(ens) minőségjelzőt olvashatjuk, a harmadik sorban pedig a SUMMU(m?) szót. 1 Az amphora publikálásra való átengedését ezúton is megköszönöm Beszédes Józsefnek; továbbá köszönettel tartozom Kelemen Mártának és tanáromnak, Gabler Dénesnek hasznos tanácsaikért. A fotót Kádas Tibor (MTA Régészeti Intézete), a rajzokat Gucsi László (MTA Régészeti Intézete) készítette. 2 A típus megfelel a Beltrán IIA, Callender 6, Dressel 38 és Pompei VII formáknak. A különféle amphoratípusok pannóniai elterjedését összefoglalta BEZECZKY 1995, 168-169. 3 A COD illetve CORD rövidítés feloldására és a szó jelentésére vonatkozóan többféle értelmezési kísérlet született, melyeket LIOU 1987, 66-69 és MARTIN-KILCHER 1994, 404 foglalt össze. Ezek közül leginkább a cordula feloldás fogadható el (fiatal tonhal, tonhalivadék); a codae (halszósz halfarokból) illetve, hogy a rövidítés egy másik önálló halfajtát takarna, kevéssé valószínű. Bezeczky T. a cordulát tévesen tintahalként értelmezte (BEZECZKY 1994-1995, 29). Mivel Finály Henrik 1884-es szótárában a szó fordításOa 'a tinnhal fiatal ivadéka; az idei vagy új tinnhal', a félreértésre valószínűleg a tinnhal-tintahal szavak összecsengése adhatott okot. A Czuczor Gergely - Fogarasi János-féle 1874-ben kiadott magyar nyelv szótárában a következő szócikket olvashatjuk (6. kötet 301.): 'Tinnhal (tinn-hal) ösz. fn. Középtengeri hal, mely mintegy hét lábnyi hosszúra nő. Húsát besózzák, s eledelül árulják {Scomber thynnus).^ A szócikk a közismerten nagyméretű tonhalra vonatkozik, amelynek régies formája a tinnhal. A tintahal {Sepia officinalis) ezzel szemben a lábasfej űek közé tartozó puhatestű, amely a poliphoz hasonlít; latinul loligo illetve sepia. 4 BEZECZKY 1994-1995, 29. 5 A dél-hispaniai és észak-afrikai halszósz-előállításhoz ld. bővebben PONSICH - TARRADELL 1965, 9-96. és PEACOCK WILLIAMS 1986, 35-39. Ponsich és Tarradell megállapítja, hogy bár sokféle halat hasznosítottak, a feldolgozásban a Scombridae volt a legjelentősebb, amely csoportba a makréla és a tonhal is tartozik. Kimutatták továbbá, hogy a dél-hispaniai és mauretaniai római kori halfeldolgozó létesítmények közül sok modern kori tonhal-halászat közvetlen közelében található. 6 Az amphorafeliratok rendszerint szimmetrikus szerkesztési elvét figyelembe véve, ugyancsak igazolható a sor végén a VE(tus) vagy VET(us) rövidítés. 121