Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Bondár Mária: Fejezetek a Kárpát-medence késő rézkori emberábrázolásának tárgyi emlékeiből
újabb, női alakot mintázó amforákkal egészítette ki: Ráckeve (5. kép 4a-b.), 11 Hernád-völgy 18 és Tiszadob (5. kép 3.) 19 lelőhelyekről. Alsózsolcáról is közölt egy kebles edényt, ez azonban már ismert amfora, azonos a Banner monográfiában Felsőzsolca lelőhellyel közölt edénnyel. 20 Kalicz N. elsősorban a balkán-anatóliai kapcsolatok szempontjából vizsgálta ezeket az edényeket, amelyeken - csakúgy, mint az idolokon - a mellkason keresztszalag vagy azzal rokonítható díszítés van. Kalicz N. után Torma I. és V. Némejcová-Pavúková foglalkozott részletesebben a kebles edényekkel. Torma I. a bolerázi csoportról írott tanulmányában a mell alakú bütykökkel (brustförmigen Buckeln) díszített ismert példányokat újabbak felsorolásával egészítette ki: Nagyvázsony, Pari, Jánosháza és Pilismarót-Basaharc lelőhelyekről említett ilyet. 21 A fonyódi, koroncói valamint nagyvázsonyi 22 (7. kép 2.) edényeket a bolerázi csoport végére keltezte, 23 míg a hernádvölgyi és felsőzsolcai edényeket a boleráz utáni időszakra. 24 A celldömölki példányt - amely a bolerázi csoport középső fázisára jellemző edényekkel együtt került elő - a Jánosházáról ismert, fonyódi típusú zárt együttesből származó analógia alapján szintén a bolerázi csoport végére keltezte. 25 Megemlítette, hogy Nitriánsky Hrádokról és Pilismarót-Basaharcról is ismertek a mellformájú bütyökkel díszített edények, s három ilyen töredék került elő Pariból is 26 (2. kép 1, 3, 6.). V. Némejcová-Pavúková az ún. Postboleráz horizont kidolgozásakor foglalkozott részletesen az anthropomorf edényekkel is. Ezt az edénytípust az amfora alakú edények egyik tipológiai változatának tekintette, s megállapította, hogy ilyen edényformák Cerveny Hrádokon és Nevidzanyban is előfordultak. 27 A már ismert anthropomorf edények inventáriumát újabbakkal egészítette ki (Bajc-Vlkanovo, BrnoLísen, 29 Salov (Garamsalló), Sena (Abaújszina). A Salovról (Garamsalló) származó szórvány leletek között volt egy ginekomorf töredék is (2. kép 2.), amelynek korát a kísérő leletek alapján a Bajc-Vlkanovo leletekkel azonosnak tekintette V. Némejcová-Pavúková. 30 A Sena (Abaújszina) lelőhelyű, urnasírból származó példányon 31 két tömör bütyök jelzi a női alakot (1. kép 5.). V. Némejcová-Pavúková megállapította, hogy az anthropomorf edények az idősebb klasszikus badeni kultúra korai fázisában fordulnak elő. A postbolerázi horizontba sorolt példányokat a boleráziak folytatásának tekintette. 17 KALICZ 1963, Abb. 6, Taf. VII. 4a-4b. 18 KALICZ 1963, 26, Taf. VII. 7. 19 PETRÓCZY 1945, 4. kép 7, KALICZ 1963, 43. 4b. Itt jegyezzük meg, hogy Petróczy leírása alapján (PETRÓCZY 1945, 37) ez az edény négy, szimmetrikusan elhelyezett bütyökkel és két függesztésre alkalmas fogantyúval díszített edény, tehát nem ginekomorf amfora! 20 BANNER 1956, Taf. LII. 34. = KALICZ 1963, Taf. VII. 8. A rendelkezésünkre álló adatokból nem derül ki, miért közölte Kalicz N. Alsózsolca lelőhellyel a felsőzsolcai edényt. Ettől kezdve azonban ugyanaz az edény hol Alsózsolca, hol Felsőzsolca lelőhellyel szerepel a publikációkban! Magunk az első közlés nyomán Felsőzsolca lelőhellyel említjük. 21 TORMA 1973, 508. 22 MRT 2, Abb. 25. 23 TORMA 1973, 508. 24 TORMA 1973, 508. 25 TORMA 1973, 508. A leletegyüttest az ásató, Károlyi M. dolgozza fel. 26 TORMA 1973, 508, itt közelebbi adatokat nem közöl. A szóban forgó töredékeket TORMA 1977, 10. kép 11, 11. kép 16. és 12. képen közli. 27 NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, 286. Félreértések elkerülése végett csak az alaptípus fordul elő Cerveny Hrádokon és Nevidzanyban, ezek nem ginekomorf edények! 28 Némejcová-Pavúková szerint a 2. tűzhely anyagában amfora alakú edény hastöredéke volt, amelyen két ferde, egymást keresztező kannelúraszalag díszítés volt, mellettük az egyik oldalon pedig tömör bütyök volt. Valószínűleg a másik oldalon is ugyanilyen bütyök volt, de az letörött (NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, 286.), Sajnos a Pavúková által idézett irodalomban (TOCÍK 1961, NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1963, Abb. 230. 6-8, Abb. 231. 1-3.) a leírt darabot nem találtam meg. 29 MEDUNOVÁ-BENESOVÁ 1964, Abb. 16. 13. 30 NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, 286. 31 NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, 74. kép. Az edénnyel kapcsolatban Torma István hívta fel a figyelmet arra, hogy ez az amfora azonos a Kalicz által Hernádvölgy lelőhellyel publikált amforával (TORMA 1977, 95. jegyzet). Kalicz N. a Hernád völgyében talált edényként említi, s köszönetet mond a kassai múzeum igazgatójának, J. Pastornak az elküldött fotóért (KALICZ 1963, 26). Legközelebb V. Némejcová-Pavúková-Siská közli az edényt immáron Sena lelőhellyel, de Kalicz könyvére nem hivatkoznak (NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ - SISKA 1970, Taf. 78. 8.). V. Némejcová-Pavúková a postbolerázi fejlődésről írt tanulmányában ismét közli ezt az edényt Sena (Abaújszina) lelőhellyel. A képaláírásból az is kiderül, hogy hamvasztásos sír lelete. Kalicz N. könyvében közölt hernádvölgyi leletre - bár részletesen foglalkozik az anthropomorf urnákkal - itt sem hivatkozik. A továbbiakban Sena (Abaújszina) lelőhellyel említjük ezt a kebles amforát. 82
