Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Szalay Zoltán: Bölcske-Kálvária feltárásán előkerült 16–18. századi leletek restaurálása

helyreállítani. Megmértem a talpat, melynek hossza 26 cm. volt, ami kb. a mai 40-4l-es méretnek felel meg. (5. kép) Miután a talpbőr barkás és recés rétege szétvált, a megerősítését és kiegészítését úgy tudtam megoldani, hogy a két réteg közé Planatollal egy vékony, talpbélést ragasztottam. A hiányzó részt egy pontosan bevágott azonos vastagságú marhabőrrel egészítettem ki. Felsőrész eleje két fél darabból állt, középen összevarrva. Ez apró hiánytól eltekintve ép volt, a középső varrásból azonban a fonal teljesen hiányzott. Ezt len cérnával összevarrtam. A cipő eleje belső varrással, a sarokrész külső (rámán) varrással készült. Mivel a bőrmaradványok a kifordítást már nem bírták volna el, ezért a talp és a felsőbőr összevarrása nagyon nehéz volt. A két darabot összeillesztettem úgy, hogy a tűlyukak pontosan találkozzanak. Ezután a felsőrészt a talp egyik felére elfordítottam. A két összeillő darabot csipeszekkel rögzítettem, majd a sarok felől haladva két tűvel egészen a cipő orráig összevarrtam. Ekkor visszahajtva a felsőbőrt elkezdtem belülről összevarrni a két részt. Ez úgy oldható meg, hogy minden öltésnél hosszú fonalat hagyunk, amit néhány öltés után kicsit meghúzunk. Amint haladunk a varrással, mindig meghúzzuk az előző öltéseket. így fokozatosan haladva végül teljesen össze tudjuk húzni a varrást. Ezután a sarok kéreg darabjait ragasztottam össze. A kéreg darabjai rajz szerinti sorrendben következtek egymás után (6. kép). A sorrendben második csatlakozott a talphoz. Az ötödik darabnál a barkás és a recés réteg szétvált, ezért ez szerkezetileg egy darabnak számit. Ez a darab a két oldalon látható tűlyukakkal csatlakozott a felsőrészhez. Összeragasztásnál a második darabnál a tűlyukakkal jelzett alsó részt kihajtottam, az egészet pedig a sarok hajlásának megfelelően meghajlítottam. Száradás után a talppal és az elejével összevarrtam. A talphoz két tűvel külső (rámán) varrással, az elejéhez pedig görbe tűvel belső varrást alkalmaztam. Végül a koptatósarkot a helyére ragasztottam. Ragasztóanyagnak ismét a Planatolt használtam. A cipő párját, - mivel ebből csak nagyon kevés darab maradt -, az elsőről levett mintarajz szerint rekonstruáltam. Mivel, az elkészült cipő bal lábas volt, a bőrök kiszabásánál a rajzokat megfordítottam. A rekonstrukcióhoz elvékonyított borjúbőrt használtam. Az eredeti bőrmaradványokat a kiszabott bőrön a megfelelő helyre felragasztottam. Természetesen a darabok összevarrása ugyan olyan módon történt, mint az első cipőnél. A cipő torkában körben tűlyukak voltak, sajnos azonban a megmaradt szélek tűlyukait nem lehet egyértelműen értelmezni. így lehet, hogy az csatlakozó rész egy csizma(?) többi részéhez - ebben az esetben lábbelink nem is cipő, hanem csizma lenne? -, vagy esetleg csak egy egyszerű díszvarrás. 5. kép: Cipőtalp és sarok rajza. 6. kép: Szétesett kéreg darabjai. 476