Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Szalay Zoltán: Bölcske-Kálvária feltárásán előkerült 16–18. századi leletek restaurálása

Szalay Zoltán Bölcske-Kálvária feltárásán előkerült 16-18.századi leletek restaurálása 1995 őszén a szekszárdi Wosinsky Mór múzeum megbízásából megkeresett Bucsányi Kálmán és elmondta, hogy a bölcskei katolikus templom tőszomszédságában, a szeptember 4-én kezdődött leletmentő temetőfeltáráson későközépkori párták, és bőrleletek kerültek elő. Arra kért, hogy nézzem meg a leleteket és adjak tanácsokat a felszedést, illetve a konzerválást és restaurálást illetően. A szükséges felszerelések összekészítését követően, két nap múlva leutaztam Bölcskére. A helyszínen tapasztaltak alapján úgy találtam, hogy a megtekintett leletek közül három párta, egy pár lábbeli és két darab fejfedő menthető meg. A többi annyira töredékes volt, hogy megmentésükre nem gondolhattunk. A pártákon különböző fonadékok, gyöngyök, textilmaradványok és fiitterek voltak. Mivel ezek elmozdulására számítani lehetett, az egész pártát „Regnál" 5%-os alkoholos oldatával kezeltem, rögzítve ezzel a veszélyeztetett részeket. Sajnos a feltárt sírokban a fenti leletek már bizonyos mértékben kiszáradtak ugyan, de szerencsére jelentős károsodást még nem szenvedtek. (Ezért a textil és bőrleleteket feltárás után célszerű azonnal műanyag fóliával betakarni! A feltárások során szükséges fényképezés alatt általában még nem károsodnak jelentősen a szerves leletek, de a hosszabb ideig tartó rajzoláskor már célszerű időnként vízzel permetezni a tárgyakat.) Két fejfedőt - melyekről a restaurálás során később kiderült, hogy süvegek -, a koponyák alá fektették. Ezek becsomagolásával nem volt gond. A másik sírban talált bőrök, melyekről - bár alakjuk bizonytalan volt - feltételezhettük, hogy cipő, vagy csizma maradványai lehetnek; a lábaknál voltak. Ezt nedves papírvatták közé csomagoltuk. A pártákról azonban kiderült, hogy a helyszínen nem lehet leválasztani őket, ezért, ezeket a koponyákkal együtt csomagoltuk be. Az így létrehozott „részleges in situ" leletegyütteseket karton dobozba, homokágyba helyeztük, majd a dobozokat félig feltöltöttük homokkal. Ezután a korábban rögzített két pártát papírvattával letakartuk, majd azokat is homokkal fedtük be. A harmadik pártánál azonban levált részek és lehullott gyöngyök is voltak, amit összeszedtünk és egy külön dobozban helyeztünk el. Sajnos ez a párta igen rossz állapotban volt. A leletek egy részét saját személygépkocsimmal szállítottam Budapestre. A hely hiányában kimaradtakat másnap küldték utánam. (Mielőtt rátérnék a restaurátori munka további ismertetésére, ejtsünk néhány szót a leletek koráról és a lelőhelyi körülményekről: A leletek pontos kormeghatározását minden bizonnyal a régészeti publikáció tisztázza majd. Egyenlőre annyi látszik bizonyosnak, hogy ez a területen temető már 1790 előtt is működött. Bizonyított, hogy a korábban teljesen református községbe, az 1720-1730-as években katolikusok települtek be. A fokozatosan erősödő új gyülekezet számára előbb (1778-ban), kápolna épült, majd a korábbi református temető területén felépült a katolikus templom is. Ennek alapkövét 1792. június 1-én Keszthelyi György földvári esperes tette le. A korábbi református temető területén ezt követően nyilván katolikus rítusú temetkezésekkel számolhatunk.) * Miután körülnéztem az ásatási területen meglepett, hogy ilyen talajviszonyok mellett megmaradhattak textil és bőranyagok, valamint viszonylag hibátlan felületű üveggyöngyök. Homoktalajokban ugyanis a szerves anyagok hosszabb ideig egyáltalában nem, vagy csak nagyon rossz állapotban maradhatnak fenn, aminek oka valószínűleg az, hogy a bomlasztó baktériumok és gombák anyagcseretermékeikkel közvetlen környezetüket bizonyos mértékig mérgezik, amivel rontják a mikrobák további életkörülményeit. Homoktalajoknál ez az állapot csak nagyon rövid ideig tart, mert a következő esőnél a lefelé áramló víz a mérgező anyagokat viszonylag gyorsan elmossa a mikrobák tevékenységi területétől, amelyek azután újra működőképesek lesznek. A folyamat többszöri ismétlődése a szerves anyag teljes lebomlásához vezet. Azzal 1 A feltárásokat Szabó Géza régész vezette, útmutatása mellett vizsgáltam meg a feltárt sírokat. 471