Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Vass Erika: Egy cikói német ház élete

Idősebb és ifjabb Johann Kiszler 1913 februárjában jött haza, míg Nikolausz kint maradt Amerikában. Ebben szerepet játszhatott a már említett öröklési rend is, mely szerint a gazdaságot egy gyermek örökölte, így a 22 éves Nikolausz számára az önállósulás lehetőségét az amerikai letelepedés jelenthette. Ott is nősült meg, s egy Cikóhoz közeli faluból, Kisdorogról származó lányt vett el. A párválasztásban tehát még a szűkebb hazájához való kötődés, az itthoni értékek fontos szerepe mutatkozott meg. Egyik unokája néhány éve kereste fel a Cikón élő rokonokat. A Cikóra visszatért férfiak az Amerikában szerzett pénzből a gazdaság felvirágoztatását és ezzel együtt a ház kibővítését valósították meg. Azt nem tudni, hogy vajon milyen újabb keletű mezőgazdasági eljárásokat hoztak magukkal Amerikából, de a kibővített ház arról tanúskodik, hogy annak megépítésekor a cikói normák megvalósítására törekedtek: olyan házat építettek, amilyen az itteni gazdáknak volt. Ifjabb Johann Kiszler hazatérésük után három hónappal megnősült, és a cikói származású, 21 éves Anna Maria Schmaltzot (1893-1983) vette feleségül. A házasságot követően édesapjával nekiláttak az építkezésnek, ami 1914-ben fejeződött be. A pénzből jutott földvásárlásra, és az állatállomány is kibővült: három tehén, egy üsző, egy borjú, később pedig lovak is gyarapították a család tulajdonát. A házat ebből a pénzből kibővítették, a földes helyiségeket pedig lepadlóztatták. Mivel új gazdasági épületeket építettek, a korábbi istálló felszabadult, és átalakították lakókonyhává. A korábbi konyhából a nyitott kémény lepadlásolásával még egy szobát alakítottak ki. Mivel ezt a helyiséget kikövezték, később a köves szoba (Federkiche) elnevezést kapta. Nyáron a házhoz hozzáépített szabadkéményes nyári konyhát használták, ahova kemencét és füstölőt építettek. Az előbbit 1994-ben elbontották, így azt nem sikerült rekonstruálni. A nyári konyhához csatlakozott a góré és a fészer a tyúkóllal. Erre merőlegesen a présház, a pajta és az istálló következett a telek egész szélességében. A WC az istállóhoz derékszögben csatlakozott. A gazdasági épületek mögött, a hátsó udvarban voltak a hidas ólak (Saistall) a disznók számára. A telek végében a hegyoldalba pincét vájtak. Erre a következőképpen került sor: az udvar felét anyagi okok miatt még korábban eladták, így a terjeszkedés egyetlen irányát a ház háta mögötti löszfal elbontása jelentette. A kitermelt földet egy vert falú ház építéséhez szállították el. így lett elegendő hely a gazdasági épületek számára. A telek máig megőrizte lejtős szerkezetét. Míg a módos gazdaságoknál a pajta és a présház között volt egy kocsiszín (Einfuhr), ahová a kocsit állították, addig a Kiszler háznál a telek keskenysége miatt ezt elhagyták. A kocsit a góré (Kukruzkuri) alatti fészerben (Holzschope) tárolták. Kút nem volt az udvaron, vizet a szomszédból hordtak. * Ifjabb Johann Kiszlernek 1915 márciusában született meg az első fia, Julius (1915-1963), ősszel azonban a családfőnek be kellett vonulnia katonának. Egy év múlva hadifogságba esett, ahol megtanulta az orosz nyelvet. Ennek köszönhetően a II. világháború idején, amikor a szovjet csapatok Cikóra értek, ő volt a tolmács. Távolléte idején felesége és szülei művelték a 7 hold szántóföldet, a szőlőt és a rétet. Miután hazatért a hadifogságból, még négy gyermeke született: Albert (1919-1994), Josef (1923- ), Margaretha (1926-1986) és Johann, ám a legutolsó gyermek három hetes korában, 1928-ban elhunyt. Ugyanebben az évben ifjabb Johann Kiszler a korábban már bevált stratégiához, a külföldi munkavállaláshoz folyamodott, hogy az újabb gazdasági válság idején is biztosítsa a család megélhetését. Édesapja egy évvel korábban hunyt el, édesanyja pedig a távolléte idején. Közben a felesége próbált helyt állni a gazdaságban, ám megbetegedett a tüdejével, és a gyógykezelés érdekében el kellett adniuk a tehenüket. A földet még ebben a szorongatott helyzetben sem adták el, hanem családi segítségként Johann Kiszler testvére vette azt tőlük bérbe. A 12 éves Albert a keresztszüleihez járt el tehenet fejni, hogy a család tejet ihasson. Később sikerült vennie egy tehenet, s így kezdte meg a gazdálkodást. Ez az eset is mutatja, hogy Kiszler Albert már gyerekként mennyire ragaszkodott a gazdasághoz. Ebben az időben a tisztaszobát kiadták a helyi tanítónőnek, hogy növeljék a család bevételét. A cikóiak kanadai munkavállalását a Bodor - féle összeírás is megemlíti 1926-ból. Johann Kiszler tehát már egy bevált gyakorlatot követett. Tolna megyei Levéltár XV/8. A Tolna megyére vonatkozó, más levéltárakban őrzött iratok fotókópiáinak, xerox másolatainak levéltári gyűjteménye. 452