Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Glósz József: Társaság és társadalom (Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához)
hasonló helyzetű famíliába történő többszörös beházasodás is jelzi. Forster Károly, Pál és Benedek három Salamon lányt vett feleségül. 57 Az előttük hovatovább bezáruló birtokos nemesi világgal szemben a dzsentri megváltozott egzisztenciájának megfelelő új orientációját a nemesi értelmiség és a honoráciorok már a reformkorban is gyorsan gyarapodó tábora jelenthette. Az ebbe az irányba tett óvatos lépéseket az 1843/44-es országgyűlésen a nem nemesek hivatalképességének kimondása, illetve számos vármegyének a határozata jelzi, amellyel helyi szinten a nemesekkel azonos politikai jogokat biztosított a honoráciorok számára. A jogi, egyházi, orvosi, gazdatiszti pályán találkozó hajdani földbirtokos és az értelmiségivé váló kis nemes, vagy éppen jobbágyi! számára nem volt könnyű a rendi válaszfalak átlépése. A reformkori gazdatisztek még alázatos kézcsókkal zárták földesurukhoz intézett levelüket. 59 A fiatal Dőry Mihály még 1838-ban is büntetlenül inzultálhatta a Zala megyei sebészt, Kegl Leopoldot. Tettéért mindössze királyi dorgálást kapott. 60 A kétféle szemlélet együttélését jelzi, hogy ugyanekkor már Balatonfüreden nem csupán a jómódú birtokos nemesek, hanem mellettük pesti irodalmi körök, diákok, kezdő értelmiségiek adtak egymásnak találkozót. 61 Az irodalom felértékelődésével legrangosabb képviselőinek társadalmi státusza is emelkedett. Míg Csokonai Vitéz Mihály még nyomorogni kényszerült a századfordulón, fél évszázaddal később a jómódú nemesség is megmozdult a Vörösmarty árvák megsegítésére A változó közszellem vidékre is elhatolt. A helyi intelligencia otthona berendezésében, életvitelében lehetőségeihez mérten hasonulni igyekezett a vidéki birtokossághoz. A kistormási mester már 1821-ben zongorát vásárolt Csapó Dánieltől. A 19. század közepén Dőry Vince asztalánál étkezhetett a zombai tanító, a kisgörbői Bezerédj kúriában állandó kártyapartner a helyi plébános. 63 A viszony még alapvetően patriarkális jellegű, a papok, jegyzők, tanítók úgyszólván a helybeli földesúr udvartartásának részei, ám a kisebb vagyonú, vagy már éppen tönkremenő földbirtokosok környezetében felbukkanó értelmiségiekkel fenntartott kapcsolat kezd új formát ölteni. Nem valamely kúriában, hanem a némedi jegyzőlakban jönnek össze esti időtöltésre a helyi földbirtokosok Kiss Lajos gyermekei nevelőjének társaságában, s a vendéglátó szerepéből kilépve gyakorlatilag egyenrangúnak ismerik el a jegyzőt, akit néhány évtizeddel ezelőtt egy földbirtokos még fogadott cselédjének tekintett. Az anyagilag lesüllyedő, ám származásukra büszke hajdani birtokos családok - mentve a menthetőt nem alászálltak hajdani alattvalóik világába, hanem magukhoz emelték őket, s teremtettek ezzel folyamatos utánpótlást a később úri középosztálynak nevezett réteg számára. Bár a rendi világot jogilag az 1848-as forradalom felszámolta, válságát társadalmilag nem a polgárosodással, hanem a rendi keretek kitágításával oldották fel. Az így keletkező világ egyszerre volt kasztszerű, - amennyiben pontosan meghatározta az egyén helyét a társadalomban - és nyitott, befogadásra kész, így biztosítva fennmaradását a polgári viszonyok által gerjesztett mobilitás közepette. E nemzeti katasztrófákat, gazdasági és társadalmi kríziseket túlélő modell sikerét, mintegy száz éves fennmaradását annak köszönhette, hogy e mechanizmusok az egymásra rétegződő társadalom többi szegmense között is működtek: volt átjárás a mágnások és a megyei birtokosság világa között, amely - bár leválasztotta magáról elszegényedett tagjait - nem tagadta meg azok hivatalnokká vedlett leszármazottait, s rajtuk keresztül körébe vonhatta a harmadik rend felemelkedő képviselőit. E modell a maga átmentett struktúráival szilárd, bár korántsem optimális vázat biztosított a sokféle feszültségtől terhes társadalom számára, ugyanakkor felfelé nyíló biztonsági szelepeivel nem engedte ellentéteit forrpontig hevülni. E csírájában a 19. század második felének tendenciáit magában hordozó szociális háttér előtt zajlottak a reformkor politikai küzdelmei. A tét a táblabíró világ új helyének kijelölése volt a társadalomban. A liberális vezető réteg csak úgy nyerhette meg a politizáló nemesség többségének támogatását a társadalom polgári átalakításához, ha a kevés számú sikeres és gazdag földbirtokosra szabott reformok mellett képes volt választ találni a leszakadók egzisztenciális válságára. E politika paradoxona az volt, hogy e válasz nem lehetett TML. IV/55. a. Mutató. VII. 208/1859. HAJNAL é.n. 174. TML. XIII/37. passim TML IV/1. a. 1812/1838., IV/1. b. 630/1838. VÖRÖS 1965. 114-116. TML. XIII/8. Bezerédj Pál levele Bezerédj Istvánnak 1855. december 3. TML XIII/8. Bezerédj Lajos levele Bezerédj Istvánnak 1855. február 12., IV/55. a., III. 87/1854. 380
