Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Glósz József: Társaság és társadalom (Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához)
A köznemesi sorban maradt helyi középbirtokosok kapcsolatát báróvá előlépett rokonaikkal, birtokos társaikkal a rangemelés lényegében nem befolyásolta. Helyben lakó képviselői a táblabíró világ megszokott életét élték, fiaik a rangos nemesi családok kiszabott útját járták. így lett pl. alszolgabíró az 1840-es évek elején báró Dőry Lajos, s nem befolyásolta viszonyukat a magasra ívelő, a szűkebb pátriából elszólító karrier sem. Báró Hrabovszky János altábornagy, a kajdacsi szomszéd 1844-ig, annak haláláig levelezésben állt Csapó Dániellel. A tábornok meghitt hangú, tegeződő levélben fejezte ki részvétét Bezerédj Istvánnak felesége elhunyta alkalmával. Kedvezőtlenebb volt az idegen eredetű, később honosított, ám birtokkal vagy más tőkével nem rendelkező hivatalnok vagy katona arisztokraták pozíciója a megyei nemességgel szemben. Beépülésük csak szerencsés esetben sikerülhetett a helyi nemesi társadalomba. A bonyhádi uradalom kisebb felét birtokló Kliegl nemzetségbe házasodva szereztek helyi pozíciókat a báró Wimmersperg család tagjai. Az 1850-es években báró Ricci vette feleségül a már tönkrement és időközben elhunyt Dőry Sándor egyik leányát. Erősítette a vagyoni és rangbéli különbségeken átívelő nexust a gazdálkodás és hitelezés is. Csapó Dániel 1821-1832 között vezetett pénztárkönyve ugyanolyan szerteágazó kapcsolatrendszerről árulkodik, mint levelezése. A köznemesi birtokosok mellett pénzt kölcsönzött a gróf Festetics árváknak, báró Rudnyánszky Pálnénak, pénzt vett fel báró Mengentől, gróf Corethtől, fát adott el báró Rudnyánszkynénak és vett gróf Festetics Leótól. Cserébe 364 db anyabirkát adott el neki, további 301 db-ot pedig báró Podmaniczky Mihálynak. 25 Összességében a térben meglehetősen behatárolt, korlátozott számú adatunk csak részben támasztja alá a Mocsáry által tolmácsolt közvélekedést a főnemességnek a társadalom többi rétegével szembeni elzárkózásáról. A leginkább érintett mágnások éppen a forradalom előtti évtizedekben kezdeményeztek óvatos nyitást politikailag és társadalmilag a jómódú, a megyéket irányító földbirtokosok felé. Az idézett szerző által fertálymágnásoknak nevezett, a nagybirtokos arisztokrácia és a táblabírák között elhelyezkedő réteg tapasztalataink szerint sokkal inkább beágyazódott a helyi földbirtokosok világába annál, hogysem valóban elzárkózhatott volna előle. A sznob törekvéseknek az is eleve gátat szabott, hogy vágyaik tárgya, a mágnás - mint azt Mocsáry is hangoztatja - távol élt birtokától, sőt az országtól, s a fényes, ám meglehetősen költséges világba aligha követhették. 26 így őket a megyei nemesség egy sajátos helyzetű csoportjának tekinthetjük, amelynek belső viszonyairól az alábbiakban szólunk. A birtokos nemesség tagjai kiterjedt kapcsolatrendszert ápoltak a megyén belül és annak határain túl is levelezés, személyes találkozások és társas összejövetelek útján. Csapó Dániel több tucat emberrel váltott több-kevesebb rendszerességgel levelet. A már említett arisztokrata családok mellett ott találjuk a Dőry, a Daróczy, Forster, Jeszenszky, Kápolnay, Bartal, Augusz, Egerer, Magyary-Kossa, Perczel, Vizsolyi család számos tagját. A társasági kapcsolatok fókuszában kétségkívül a megye állt, állandósuló székhelye kezdett egyúttal a társas élet központjává válni, 27 hatóköre azonban messze túllépte a megye határait, s ez mindenek előtt az egész Dunántúlt, a Kisalföldet és Csallóközt behálózó rokoni szálaknak és birtoklási közösségnek tudható be. A Gyönkön birtokos Sárközi Gábor és felesége Magyary-Kossa Klára hagyatékában a tolnai jószág mellett Somogy, Zala és Veszprém megyei birtokokat is találunk. A Bezerédjek az 1754-55-ös nemesi összeírás szerint Győr, Sopron, Somogy, Vas, Veszprém, Zala megyében éltek, ehhez társult a század végétől Tolna megye a család legjelentősebb birtokával. 29 Hat dunántúli megyében terültek el a Sztankovánszkyak birtokai is. E néhány kiragadott példa Tolna megye szinte valamennyi birtokos családját jellemzi. Bár a birtokosztályok során az egyes családok a szétaprózott, területileg szétszórt birtokok ésszerű felosztására törekedtek, a reformkorban a birtokos nemesség első vonalához tartozó nemzetségek inkább dunántúlinak, mint megyeinek nevezhetők. így azután tagjai nem csupán a szomszéd - többnyire rokon - birtokán TML. XIII/9. Hrabovszky János levelezése Csapó Dániellel. 1820-1844., TML. XIII/8. Hrabovszky János levele Bezerédj Istvánhoz 1837. október 19. GLÓSZ 1991. 21., TML. IV/7.b. III. 91./1856. IV/1. b. 260/1836. TML. XIII/9. Csapó Dániel pénztárkönyve. 1821-1832. MOCSÁRY 1855.97-103. SZOMBATHELY 1928. 6-7. TML. IV/l/b. 41.b. 1797. november 8. GLÓSZ 1991. 10-11. 375
