Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Glósz József: Társaság és társadalom (Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához)

katolizált, a Magyary-Kossa és Hajós család fémjelezte gyönki birtokosok kitartottak hitük mellett, sőt jelentős anyagi terhet vállaltak a helyi református algimnázium érdekében. Mindez eleve kizárta rokoni kötelékek kialakulását a környék rangbéli családjaival, sőt az eltérő szellemiség, értékrend következtében nem alakult ki a szomszédos birtokosok között társas érintkezés sem. Az elvben egységes, azonos jogokkal rendelkező nemességet nem csupán vagyoni helyzete, területi, vallási, mentális tagolódása osztotta jól elkülöníthető egységekre, hanem - a fenti tényezőktől korántsem függetlenül - az állam rendi illetve abszolutisztikus szerveiben betöltött funkciója is. Az alábbiakban azt vesszük számba, hogy Tolna megye középbirtokos nemességének képviselői a vármegyei és a központi hierarchia mely fokára jutottak el, s milyen összefüggés áll fenn a betöltött pozíciók, valamint a családok vagyoni helyzete között. A másodgenerációs, Faddon és Szekszárdon néhány száz holddal rendelkező ifj. Augusz Antal kétségtelen tehetségének, műveltségének és az 1840-es évek elején bekövetkezett konzervatív pálfordulásának köszönhetően előbb Tolna megye másod-, majd első alispánja lett. További, még magasabbra ívelő pályafutása kívül esik témánk időhatárán. Lényegesen nagyobb múltra tekinthetett vissza a népes, az egész Dunántúlt behálózó Bezerédj család. Bezerédj Mihály Győr vármegyei alispánnak, majd hétszemélynöknek az igen gazdag Gindly családba történő beházasodásával anyagilag is megerősödött família a 19. század első felében is magas posztokat birtokolt. Fia, Ignác ugyancsak septemvir lett, unokája győri alispán, királyi tanácsos. Az oldalági rokon, György, Vas és Veszprém megye követe, 1829-ben alnádor, 1844-ben a dunántúli kerületi tábla elnöke. Veje, Bezerédj István az ismert reformpolitikus karrierjének a kiélezett politikai küzdelmek időszakában következetes ellenzéki magatartása állt útjában. Az udvar ugyan előszeretettel kenyerezte le a tehetséges, népszerű ellenzéki politikusokat magas hivatalokkal , magát Bezerédj Istvánt is megkísértette a családi hagyományok követésének gondolata 1830 táján, ám gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy az új tartalmú ellenzékiség nem teszi lehetővé a kormány szolgálatát elvei feladása nélkül. A Dániel személyében jelentős egyéniséget felmutató Csapó családnak sem anyagi helyzete, sem tagjainak hivatali karrierje nem volt a Bezerédj ekéhez mérhető. Csapó Pál a 19. század elején több mint egy évtizeden át Tolna megye főjegyzője volt, nyomában a házassága és saját birtokvásárlásai révén a megye leggazdagabb birtokosai közé emelkedő Dániel lépett első alispánként és országgyűlési követként. Egy 1822-ben kihalt grófi ággal is büszkélkedő Dőryek a megye egyik leggazdagabb és legtekintélyesebb családjaként befutott hivatali pályája idézi leginkább a birtokos nemességről a köztudatban kialakult képet. Ádám, Gábor első-, Vince, Gábor, Frigyes másodalispánok voltak, rajtuk kívül a népes nemzetség számos tagja töltött be szolgabírói, főadószedői posztot. Bár Imre jegyző volt Zala, László főadószedő Baranya megyében, vármegyei karrierjük minden más családnál inkább Tolna megyéhez kötődött, mivel birtokaik is itt összpontosultak. Ugyanakkor nem csupán térben, hanem a pálya ívében is csak ritkán lépték át a megyei kereteket. A még a 18. században az alispáni székből királyi táblai ülnökké emelkedő Ádám karrierjét Gábor ismételte meg az 1840-es években. József katonai pályát futott be, s valószínűleg a napóleoni háborúban szerzett érdemeivel jutott bárói címhez. Messze került a táblabírói hagyományoktól Antal, aki milánói rendőri főbiztos volt az 1830-as években. A 18. század utolsó harmadában még a Gindlyek is a gazdag földbirtokos családok fiainak kijelölt pályán haladtak. Károly tíz évig nemesi testőr, majd udvarnok, János a nemesi felkelő sereg kapitánya. Lemenőik, Antal, s annak fia Rudolf azonban - megtorpanva az anyagi romlás küszöbén - gyökeresen új irányt szabott a család törekvéseinek. Rudolf ugyan szintén elvégezte a jogot, rövid időre vármegyei hivatalt is vállalt, ettől kezdve azonban ő és apja kizárólag a gazdálkodásnak, a vagyongyarapításnak szentelték idejüket, s nem is eredménytelenül. A tőkeerős Antal a székesfehérvári takarékpénztár vezetője lett, vesztét is vagyonosságának híre okozta: rablók ölték meg saját otthonában 1852-ben. A Csibrákot megszerző, majd vagyonát házasság révén a tengelici közbirtokosságban tovább gyarapító Jeszenszky család Tolna megyei ágának alapítója Sándor még a 18. században alispán, országgyűlési követ, s udvar kegyének jeleként királyi tanácsos lett. Leszármazottja János másodalispánságig emelkedett, ezt 4 Az adatokat NAGY 1857-1860. köteteiből, Glósz 1991. idevágó fejezeteiből és Csema Anna archontológiai gyűjtéséből, továbbá BODNÁR-GÁRDONYI 1918-1920. művéből merítettük. 5 GRÜNWALD 2001. 121. 370