Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság öröklési szokásai a feudalizmus végén

előttünk, Borjáti Zsuzsanna minden további akármi szin alatt lehető nyomorult testvérei lévén azokat Borjáti Pál tartani, vagy azoknak is jussokat kifizetni köteleztetett, és ezen meg egyeztetésre önként reá állott. " A családfő halála nemcsak az örökös gyermekeinek életében jelentett változást, hanem az özvegyen maradt anya életében is. Sok esetben - a törvényes örökléssel szemben - az özvegy a férj minden vagyonát megkapta olyan esetben, amikor leszármazottak nem voltak és a földesúr ehhez hozzájárult. A nagygazda jobbágyok feleségeinek tulajdonul csak a törvényes örökrészt adták, azonban a vagyon összetartása reális gazdasági érdekből a nagycsalád használatában lévő teljes vagyon felügyeletét, a gazdaság irányítását rábízták. Az özvegy a jogokat általában addig gyakorolhatta - a törvényen alapuló joggal összhangban -, amíg férje házában lakott, és nem ment újból férjhez. A férj házában maradás sok végrendelet szerint az özvegynek nemcsak joga, hanem egyenesen kötelessége volt. Az örökhagyó számos esetben szankciót is alkalmazott arra az esetre, ha az özvegy nem akarna a házában maradni, vagy nem vállalná a gazdaság továbbvitelét. Ez így jelent meg Kis Bálint János végrendeletében: „Házam hozzá tartozandó másfél fertál teleknek ugy szöllömnek és egyéb ingó vagy ingatlan javaimnak birása szeretett hitves feleségem Molnár Erzsébet maradjon örökösömnek, tudniillik míg az én nevemet viselendi vagy férhez nem megy... " Érdekes ebből a szempontból Örsi János testamentuma is: „Minden néven nevezendő ingó vagy ingatlan javaimban elsőben feleségemet Kozma Susánnát és még életbe lévő édes anyám Atal Évát hagyom és rendelem, de oly meghagyással hogy ők az én javaimról rendelést ne tehessenek, hanem tsak benne holtok napjáig békességben légyenek. " Bálint Andrásné végrendelete viszont a férj öröklésének szép példája: „Mivel az Isten minden gyermekeinket magához vette ugy hogy éppen mag nélkül halnék meg de mivel a házat ezen életben lévő férjemmel együtt építettük, noha a házhely az én anyámról maradott reám pusztán és azon tsináltattuk a házat reája amely javakat ezen fönt irt férjem akkor hozott hozzám a midőn engemet elvévén hozzánk jött fiul erre való nézve külömben is kérvén hozzájuk tehát a házat minden hozzátartozó ingó és ingatlan javakkal együtt nékie testálom. A szölöt is ezen említett férjemmel együtt tulajdon kezeinkkel raktuk, noha édes atyám még akkor élt de már öregsége miatt a munkára alkalmatlan volt tehát azt is férjemnek Bálint Andrásnak szabad bírásába hagyom ugy hogy azt míg él szabadon bírhassa és azt halálakor akárkire szabadon hagyhassa a font írt házhoz hagyom egy fertály sessio föld és rét azt a Mlgos Uraságnak lévén tsak egyedül jussa nálla meg hagyni, tehát arról semmi rendelést nem tehetek, hanem minden más ingó és ingatlan javaimba ötét hagyom örökösnek, mivel vélle 25 esztendőt tsendes békességben töltöttem el. " Ugyancsak a vagyonosabbak végrendeleteiben fordul elő, hogy az özvegynek tulajdonul semmit sem juttattak, kivéve néhány hagyományt, a vagyon közvetlenül a leszármazottakra szállt. Ilyen esetekben azonban a hagyatékot tartási kötelezettség terhelte az özvegy javára, vagy az özvegynek bizonyos feltételek között haszonélvezeti jogot biztosítottak, illetve a vagyon egy részét az özvegy örökölte ugyan, de utóöröklési joggal terhelten a leszármazottak vagy egyéb atyafiak javára.

93 Az özvegy részére az örökséget Decsi közs. prot. 1815. okt. 9. - „Mester Ersének Őts. Gamós István hitvese testvér ötse Mester Istvánon való keresetire az a sententia hozatott: mivel őtet tisztességesen a szüléi kiházasították, azzal elégedjen meg több just nem kap. " - Decsi közs. prot. 1800. ápr. 17. „Hagyom és rendelem, hogy halálom után minden nemű ingó és ingatlan javaim két egyenlő részre osztatván, annak egyik fele feleségemé, született Bóli Zsuzsannáé, másik fele pedig leányomé Bálás Judité légyen, - Úgy azonban még is, hogy ezen felhozott javak holtom után mindjárt, természetbe ne osztassanak fel, hanem feleségem és vőm együtt gazdálkodjanak, - minél fogva köteleztetik mind leányom, mind pedig vőm Mozolai István, özvegységre maradandó feleségemet illendőképp ruházni és élelmezni, mindenek felett pedig a szó tellyes értelmében megbetsülni, s nékie mindenekben engedelmeskedni. " - Bálás Péter 1851. okt. 3. Kis Bálint János 1840. febr. 2. Örsi János 1828. szept. 12. - „...midőn Nagy Istvánhoz ment férjhez férje nevét elvesztette, gazdaságban felügyelő lenni megszűnt... " - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 1129/1863. Bálint Andrásné Ivanis Éva 1812. febr. 28. „Hagyom és rendelem, hogy halálom után minden nemű ingó és ingatlan javaim özvegységre maradandó feleségemre szálljanak és maradjanak, melyekből köteles lészen őtet János fiam és annak felesége holta napjáig ruházni, és tisztességesen eltartani mindenek felett pedig a szó teljes értelmében megbetsülni, s minden parancsolatinak, s intéseinek engedelmeskedni. " A feleség halála után a fiú, János örököl. - Varga 1st. András 1851. szept. 14. - „Hagyom és rendelem, hogy halálom után lakó házam, ahhoz tartozó 1/8 földem, rétekkel, kertekkel, szőllővel, és minden nemű egyéb ingó és ingatlan javaimmal együtt feleségemre Döme Ersébetre szálljon és maradjon, de úgy, hogy azokból semmit eladni szabadságába nem álland, hanem minden javaimat épségbe fenn tartván abból gyermekeimmel együtt éljen, és bármi jön, az ö halála után pedig, s bármi névvel nevezhető ingó és ingatlan vagyonom három leányaim közt osztassék fel, és pedig úgy, hogy aki közülük a házban marad, de ki testvérit betsü szerént fizesse ki." - Bocz Pál János 1851. ápr. 30 - „...egyéb aránt pedig 1808-ban azon leányom magát én erántam igen illetlenül viselte és engem tsekély okért megátkozott, elfelejtkezvén azon szent kötelességről, mellyel a fiak s leányok szüleiknek tartoznak, 358