Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság öröklési szokásai a feudalizmus végén
3 18 2 16 9 45 11 8 97 46 Egy sárközi menyasszony kelengyéje 1843-ban a következő tételekből állott: 1. Láda egy 2. Vászon lepedő három 3. Vánkos ciha öt 4. Hímes abrosz öt 5. Kendő négy 6. „ Borséta " szoknya egy 7. Patyolat rokolya egy 8. Fehér patyolat kötény kettő 9. Varrott fehér kendő kettő 10. Kék selyem kötény egy 11. Selyemkendő egy 12. Asszonynak való selyem pruszlik kettő 13. Asszonynak való rokolya négy 14. Egy „ ümög váll " 15. Tollal töltött párna három 16. Egyes vászon lepedő négy 17. Tollal töltött vánkos öt 18. Szúnyogháló egy 19. „ Midőn Balázs Éva/érhez ment a fent írtakon kívül vitt még férje házához egy éves üsző borjut. 20. Ugyan akkor kapót egy éves sertvés malatzot 21. Nem külömben vitt férje házához két kas méhet. " A leányok juttatásának kiadására általában a házasságkötés alkalmával került sor. Egy-egy háztartás szerkezetének változása számos tényezővel összefügghetett: okozhatták azt demográfiai események (egy-egy fiúgyermek „asszonyt hozhatott a házhoz", a háztartás vezetője, a „gazda" meghalhatott), vagy az együtt élő családok közül az egyik kivált, esetleg az együtt élő csoport egészében a különválás mellett döntött. Utóbbi döntés összefügghetett helyhiánnyal; pl. a meglévő lakóház befogadóképessége szűknek bizonyult, és a közösség telekrendszere, illetve együttélési, lakáshasználati szokásai és lehetőségei inkább a szorosan együttműködő, ámde külön költöző együttesek létrehozása mellett szóltak. Lehettek a különköltözésnek gazdálkodási okai: korlátozott piacviszonyok miatt egy bizonyos földnagyság elérése után esetleg célszerűnek látszott a gazdaságot két vagy háromfelé választani, de sokszor egyszerűen a családfők vagy feleségeik nem fértek össze egymással, s miután a csoport munkamegosztása és hatalmi hierarchiája zökkenőkkel, akadozva működött, a résztvevők jobbnak látták a szétválást. Az örökség természetbeni elosztása lehetőség szerint olyan módon történt, hogy egy-egy birtoktest ne aprózodjon tovább, minden örökös különálló ingatlant kapjon. Amennyiben az örökhagyó kevésbé volt módos, kisszámú ingatlanból csak egyet hagyott maga után, ugyanakkor a vagyonon több örökös osztozott, sor került egyes birtoktestek feldarabolására is. Az ingatlanok természetbeni felosztása, feldarabolása különösen a házhelyeknél volt gyakori, melynek nyomát a települések szerkezete ma is magán viseli. 5. Italért 6. Detsen a Tiszteletes Prédikátor Urnák 7. Pilisen a Tiszteletes Prédikátor Urnák 8. A muzsikusnak 9. Öt akó bor á Ft. 9. 10. 14 kenyér summa BALÁZS KOVÁCS 1999. 396. 355
