Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság öröklési szokásai a feudalizmus végén

3. A fiú vagy leány kielégítése A fiú kielégítésére sor kerülhetett nagykorúságának elérésekor, katonaságtól való hazatérésekor , házasságkötése alkalmával, első gyermeke megszületésekor stb. A kielégítés történhetett részlegesen vagy teljesen. Az egyszer már teljesen kielégített fiú új igénnyel nem léphetett fel, legfeljebb testvérei egyetértése esetén. Öreg Átal János testamentuma szerint: „János fijamat fwl Pörnyi András nevezetű Detsi lakos házához betsületesen ki házasítottam, s tőlem lett elmenetele alkalmával 1/8 sessiot egy lovat jussába ki attam, és igy mindenemből (ki vévén 3 kapa alá való ősi szöllömből) el vévén a maga jussát, - mint hogy pedig ezen fijam meg haláloza tehát a most mondott 3 kapás ösi szöllöm helyett ennek maradéki András fijamtol nyerjenek 30 forint Vcédulákat mivel már ennek fejében kölönben is már András fijamtol 10 forintokat fel vettek, és ezen felvett 10 forintokkal 40 forint volna, ezeknek kifizetésén kivül pedig János fijam maradékinak leg kevesebb jussok és keresetek András fijamon vagy annak maradékin fent nem marad, mivel többet néki hagyni nem is kívánok." Özvegy Ivanis Istvánná Lovas Zsuzsanna így rendelkezett: „...az öregebbik fijamat Ivanis Jánost tisztességesen ki házasítottuk, ugy hogy a lakodalmára levágtunk egy négy esztendős marhát, azután pedig mivel nálunk maradni nem akart, vettünk néki egy házat 200 frt. 0 bankón, adtunk néki egy borjas tehenet, egy megölő sertvést, két ember kaszálló rétet, ezek fölött minden szükséges házi eszközöket, mellyeket tsak szegénységemből lehetett... István fijamat is tisztességesen ki házasítattam annak lakodalmára is le vágtam egy marhát, adtam néki egy borjas tehenet egy sörtvést, és házi eszközöket. " Rendszerint a házasságkötésük sorrendjében kapták meg a fiúk azt a vagyonrészt, amely önálló gazdálkodásukhoz szükséges volt. A dolgok rendje szerint ebbe a helyzetbe először a legidősebb fiú került, és kielégítésül egy fiúrészt kapott a szántóból, a rétekből, a kaszálókból, a szőlőből. Joga volt továbbá ahhoz is, hogy a családi vagyon jövedelméből ott, ahol akarta, az apai házhoz hasonló lakóházat építsenek neki. Decsen előfordult olyan tehetős nagycsalád, amelyben a családfő - a testamentum szerint - atyjától mindössze 8 kapás szőlőt örökölt, mégis valamennyi fiúgyermekének házasságkötésekor saját házat biztosított. Öreg Bálás János 59 évesen „erőtlen testei, de józan és ép elmével" készített végrendeletében írta a falu jegyzője, Hertzeg József: „János fiam azon házban maradjon örökösnek a melyben mast lakik ugy hogy eggyik testvérjének sem lészen köteles belőle részt vagy just fizetni hanem az 1/8 fertál ses sióval birja békességben Mihály fiam ki vélem eggyütt lakván legjobban a gazdaságomnak leg sujossabb terhét viseli, tehát ezen házamat melyben lakom néki 1/8 fertál sessioval örökössön testállom ugy hogy abból sem eggyik sem másiknak részt vagy just adni nem lészen köteles. András fiamat pedig mivel Ötsénben fiul való házosítása alkalmatosságakor és azolta is mindenekből oly bet sületess en ki elégítetem. Pál fiamnak rendelem a Héderi háza felét 1/8 fertál sessioval de oly móddal, hogy a mely épületek hozzá meg kivántatodnak, tehát mind azok közössen fiaim által fel építtessenek, hogy semmi hijánosság vagy fogyatkozás azon házamnál se légyen. Istvány fiamról pedig azt rendelem, mivel már több házam nem volna, melyben ötét is szállíttanám, hanem a midőn valamely betsületes helyre fiul kiházasodna, azonnal mindjárt egy malom just maga bírásába vegyen, az ház nem jutásának kipótolása helyet" és kap még három kapás szőlőt is. Ebben az öröklési sorrendben utoljára következett a legfiatalabb fiú, aki rendszerint a családi házban lakott, a szülőkkel maradt, de a vagyonból ugyancsak egy gyermekrészt kapott. Ebből a természetes sorrendből fejlődött ki a legkisebb fiú azon joga, hogy ő örökölte a családi házat, vagy ha a legidősebb fiú osztotta fel a vagyont, őt illette a választás joga. A Sárközben a végrendeletek tanúsága szerint általában a legifjabb fiú maradt a szülőkkel, természetesen általánosítani nem lehet, hiszen szinte valamennyi lehetséges variációval találkozhatunk: maradhatott a legidősebb, a középső, de gyakori esetben - ha fiúörökös nem volt, „ Miután katonai szolgálatban 22 esztendőt eltöltöttem volna onnét hazajővén András és Péter testvéreimmel osztályos egyességre léptem, s külön gazdává lettem, de feles égtelen ember lévén, ezen magános gazdálkodást czélszerűnek nem láttam", ezért 11 éve visszament lakni Péter testvéréhez vagyonával együtt. - Katona Bóna János 1853. dec. 18. Ör. Átal János 1835. aug. 9. Özv. Ivanis Istvánná Lovas Zsuzsanna- 1812. aug. Ör. Bálás János 1825. okt. 15. 346