Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Balázs Kovács Sándor–Gutai István: Sárközi családok megtelepedése a temesközi Végváron
Adalékok Végvár néprajzához Az idézett adatok azt bizonyítják, hogy Végvár magyar populációja nem egyetlen telepítési aktussal, nem egyszerre került a Bánságba, s származási helyét tekintve sem egységes. Meghatározónak az 1794. évi telepítés tekinthető, mert ennek során költözött be a jobbágytelkekre ültetett Körös-Tisza vidéki többség, de ugyanilyen jelentős az 1798-99-es Duna menti lakosság érkezése is, ha az létszámát tekintve nem is hasonló mértékű. A kutatók körében régen ismert tény, hogy a bánsági falvak zömének települési képe, mindenekelőtt utcahálózata, alaprajza, telekformája a telepítő hatóságok mérnöki tervekben lefektetett akaratát tükrözi. 59 Egyenes, egymást keresztező utcákkal, sakktábla mintásra épültek, függetlenül az ott lakó népek települési hagyományaitól. A párhuzamos és derékszögű utcák által körülzárt, téglalap alakú telektömbök két-két egymással érintkező teleksorból állnak. 60 A nagy beltelkek következtében a falvak szétterülnek, ezért egy utazó már 1770-ben kisebb falvak építését javasolta. A külterületi építkezés a tanyarendszer több temesi községben kialakult, Végvár nagy határában az 189596-ban végrehajtott tagosítás után pár év alatt mintegy 200-210 tanya épült lakóházakkal és ólakkal. A tanyát, a Sárközhöz hasonlóan szállásnak nevezték. Nyáron a család egy része kiköltözött a szállásra, a nagygazdák tanyáin pedig a cselédek egész éven át kint éltek. A lakóházak kiépültek az utcára. A lakóházak első végfala az utca vonaláig nyúlik. Az első homlokzati falak tövében húzódik a járda. Az utcavonalas beépítés hatósági, mérnöki beavatkozás eredménye. Kiskert a házak előtt nem volt, az a ház végén helyezkedett el. Minden portához hozzátartozott egy szérűs- és egy veteményeskert. A lakóházak többsége három osztatú: első vagy nagy ház, hátsó vagy kis ház s középen konyha pitvarral. Temes vármegye monográfiája szerint a lakás végében a gangról nyíló ajtóval kamora (kamra), mögötte pedig a lakóházzal egy fedél alatt álló istálló található. Ezzel szemben azt találjuk a gyakorlatban, hogy a végváriak a lakóházaktól külön építették az istállót. Nagygazda helyeken külön bejáratú marhaól és lóistálló is volt. A lakóházak leggyakoribb építőanyaga a vert földfal, de a módosabb végváriak túlnyomórészt vályogból építkeztek. Év 63 Házak kőből vagy kő vagy tégla alappal fából vagy más cserép, pala vagy zsindely vagy nád vagy száma téglából vályog vagy sárból anyagból bádogtetővel deszkatetővel zsúptető 1900 533 24 492 17 271 15 247 1910 591 41 522 7 401 10 180 A temesi magyarság körében a fa- és kőépítkezés teljesen ismeretlen. Végváron tetőfedésre a felvert zsúpot használták, ami töretlen szalmából készült tetőfedési eljárás egyszerűbb formája volt. Készítéséhez hosszú, egyenes szárú rozsszalmát használtak. A rozsszalma csomókat fektettek tövükkel lefelé a tetőlécekre, majd a csomókat kioldva a zsúpverővel egyenesen felverték, végül gúzzsal korcolva, a nádfedés technikájával megegyezően a lécekhez kötözték. Az 1890-1910 közötti időszakban ollófa tartotta a szelement. Az első világháború óta viszont csak szarufás tetőt építenek. A szarufa neve itt egységesen horogfa. A falon végigfutó gerenda neve sárgerenda. A házhomlokzat teljes egységet mutat. A nyeregtető alatti tűzvég régebben deszkából épült, de a napsugár díszítés ismeretlen, még a szegedi eredetű telepes falvakban is. Az utcára két ablak nézett, amit salogátérral vagy fatáblával zártak el. Az udvar felőli oldalon a ház hosszában futó ereszetet (széles ereszalja) a 20. század fordulója óta általában felváltotta a vályogból épült, oszlopos, zárt gang. A gangról ajtó nyílt az utcára. Ezt az utcai ajtós, gangos házat bánsági, illetve bánáti háznak nevezi a temesi magyarság. A régi ereszetes házaknál a pitart nyáron egy ritka léces fél ajtóval zárták az aprójószág elől, s ezt rostéjnak (rácsnak) nevezték 4 PRINZ 1922., FODOR 1930., SEBESTYÉN 1944. JUGA 1912. 35-36. a szerbek, SZMIDA 1902. 22. egy temesi német falu kapcsán említi. SZAMOTA 1891. 462-463. BOROVSZKY 1914. 130. NÉPSZÁMLÁLÁS 1902. 354-355., NÉPSZÁMLÁLÁS 1912. 356-357. PALÁDI-KOVÁCS 1973. 306-307. 323
