Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Balázs Kovács Sándor–Gutai István: Sárközi családok megtelepedése a temesközi Végváron

A telepesek egy részének elvándorlását az említett okokon kívül az a körülmény is okozhatta, hogy a kincstári birtokot előbb a francia származású Rohan herceg, majd tőle néhány év múlva gróf Vojkffy Ferenc vette meg, akik a kincstárral kötött szerződést nem újították meg, a végváriak mindazon előnyöktől elestek, melyeket a szerződés biztosított nekik.

37 A szép ígéretek, a templom és a paplak építése mind papíron maradtak. A prédikátor, - ahogy akkor a lelkipásztort nevezték -, egészen 1856-ig abban a szalmafödeles házikóban maradt, melyet a kincstár iskolaházzá és tanítói lakássá átalakítani rendelt, a tanító pedig tanítványaival együtt egy szegényes kunyhóban húzta meg magát. A templom is egy szalmatetős ház volt: itt tartotta Boros István, az első végvári lelkész, a község telepítése idején, s ugyancsak itt végezte még fél évszázad múltán is Zolnay Dániel a református istentiszteleteket.

38 Az uradalom azután a Sina család birtokába került. Báró Sina György a régi szerződést s benne a lakosoknak biztosított kiváltságokat megújította. Egyedül a templomépítést nem vállalta, de az építéshez 1500 forint adományt ígért. 1848-ban azonban a pénzhiány miatt a templom helyett csak egy új, jobb kinézetű, cseréppel fedett imaház készült el. Az első templomot 1858-1860 között építették fel. Az elkészült és illően berendezett templomban az első istentiszteletet 1861. jún. 23-án tartották. Az épület azonban már három esztendő múlva repedezni kezdett, be is kellett zárni, életveszélyessé vált, egy részét le kellett bontani. A ma is álló református templom 1888 nyarára készült el.

39 Ludovico Nagy

40 szerint 1828-ban Végváron 238 házban 1242 lakos élt, ebből 1186 református, 56 pedig római katolikus. Fényes Elek szerint 1839-ben

41 1478 lakosa, 1851-ben

42 pedig 1834 református, 22 római katolikus, 30 evangélikus, 31 zsidó és 12 görög keleti vallású lakosa volt a falunak. A népesség gyors gyarapodásával párhuzamosan folyt a birtokaprózódás és a társadalmi polarizálódás is. Az 1839-es 136 egész jobbágytelek 1847-ig 82-re apadt, ugyanakkor 101 féltelkes, 17 negyedtelkes gazda és 77 zsellér élt a faluban.

43 Határa 8701 hold 540 négyszögöl, melyből szántó 4000 hold 1420 négyszögöl, rét 1261 hold 360 négyszögöl, legelő 582 hold, szolgalom föld 164 hold 800 négyszögöl, erdő 1000 hold, irtás alá való cserjés 819 hold 1550 négyszögöl, belső telkek 324 hold 1340 négyszögöl, három malomkert, 12 hold temető, 4 hold kutaknál, marhalegelő 78 hold 1320 négyszögöl, ország s más utak 419 hold, haszonvehetetlen 34 hold 150 négyszögöl. Úrbériség 4971 hold. Majorság: szántó 635 hold, legelő 112, cserjés legelő 250, kivágások 124 hold, kaszáló 180 hold, erdő 1000 hold, irtani való cserjés 569 hold 1550 négyszögöl. A föld sűrű agyag, mely a vizet nehezen szívja be, s ezért kevés a víz. Búzát, zabot és kukoricát terem. Gyümölcs dolgában is gazdag a környék. A cseresznye, a barack mellett különösen nagy a szilvafák száma. Ez utóbbi a keménymagú gyümölcsök között az első, a fő gyümölcs, melyet nagy édessége miatt kedvelnek, s belőle igen sok, erős és zamatos pálinkát (rakie) főznek.

45 Csak közepesre növő fa, könnyen szaporodik gyökérsarjakkal, mint egyes meggyfajták, gondozást nem kíván, nem ad túl nagy árnyékot, elég bőven terem, kártevőkre nem kényes, ezért került kerítésekbe, mezsgyékbe, kaszálók, szállások, kertek szélébe, utak mellé, szőlők közé és köré is, de legnagyobb számmal a livádákba (gyümölcsöskertekbe). Több szilvafajta ismert: ezek közül a kékszilva vagy macskatökű, tulajdonképpen kökényszilva, (a szilvafélék egyetlen, Magyarországon őshonos fajtája a kökény, és valószínűleg ebből kialakított termesztett változata a kökényszilva). Alig nagyobb a gyümölcse, mint a kökényé, de éretten mézédes, aszalásra, lekvárnak nem alkalmas, de pálinkának kitűnő. A szilva igénytelensége miatt is mindenki számára hozzáférhető volt. Kemény fáját nagyra becsülték a faragók, gyenge ágaiból seprűt is kötöttek. A gyümölcsfák száma és aránya 1895-ben:

4 Rittberget 1810-ben királyi adományként kapta Meriadec de Rohan Guemeni Lajos Viktor herceg, akitől 1818-ban megvette Vojkffy István gróf. 1829-ben Sina György tulajdonába ment át, akitől örökségként szállt báró Sina Simonra, majd leányára Anasztáziára, férjezett Wimpfen grófhéra, utóbb pedig fiára, Wimpfen Simon grófra. - LENDVAY 1905. 155. SZOBOSZLAI passim. SZOBOSZLAI passim. NAGY 1828. 377. FÉNYES 1839. 350. FÉNYES 1851. III. 294. FÉNYES 1847. 340. FÉNYES 1851. III. 294. FÉNYES 1847. 334. MEZŐGAZDASÁGI STATISZTIKA 1897. 554-555. 319