Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
K. Németh András: Kammerer Ernő életéről, munkásságáról és hagyatéka régészeti vonatkozásairól
Az alábbiakban a Kammerer-hagyaték különböző irategyütteseiben elszórva talált, régészeti vonatkozású leveleket közlöm. Közös bennük csupán annyi, hogy mindegyiket Kammerer őrizte meg, bár nem mindegyik neki íródott. A levelek 1881 és 1910 között születtek, íróik között találunk földművest, hadmérnököt, tanítót, de régészeti munkásságáról különben is ismert amatőr (Daróczy Zoltán), kény szer szülte (Kovách Aladár) vagy „hivatásos" (Wosinsky Mór) régészt. A megszólításokból kiderül, hogy néhány, középkori vonatkozású levél eredetileg Wosinskynak íródott, aki - a monográfia korszak-felosztásának megfelelően - átadta azokat Kammerernek. Az iratokban szereplő - egy kivétellel Tolna megyei - lelőhelyek egy része ma már nem, vagy csak nehezen azonosítható; a levelek némelyike az adott lelőhely egyetlen eddigi leírása, a többi viszont ismert lelőhelyek kutatástörténetét, leletek pontosabb elökerülési helyét világíthatja meg. Pl. a már említett, a korabeli szakirodalomban többször is „barnaháti puszta" lelőhelynévvel szereplő római tárgyak pontosabb elökerülési helyéről is árulkodik egy cédula: „Barnaháton a tó mellett találtam és adtam Rómernak" - olvashatjuk. 64 A leveleket azért is érdemesnek tartom a bemutatásra, mert a megye régészetének korai kutatástörténetéhez szolgáltatnak adalékokat, illetve egyéb érdekes körülményekre (pl. a megyemonográfia születése; a régészet iránt érdeklődő gazdák, bérlők, földbirtokosok személye és a „hivatalos" tudomány képviselőinek viszonya; stb.) is rávilágítanak. A levelek után Kammerer nyomtatásban megjelent munkáinak felsorolása következik időrendi sorrendben. Hogy a hagyaték értékére még inkább rávilágítsak, a dolgozat végén egy rövid, befejezetlen kéziratot közlök, amely a török hódoltság utolsó évtizedeinek a mai Nagyszokoly környéki eseményeiről tudósít egy 18. századi tanúvallatás segítségével. Ez a kis írás egyben felhívja a figyelmet ennek a szinte teljesen feltáratlan forráscsoportnak a fontosságára megyénk közép- és a török kora kutatásának vonatkozásában, nem utolsósorban régészeti topográfiai szempontból is. *** Nem hagyhatom említés nélkül az utókor mulasztásait a több mint nyolcvan éve elhunyt tudós örökségével szemben. Míg kortársa és barátja, Wosinsky Mór emlékét szellemi hagyatékának megfelelően ápoljuk - szobra a róla elnevezett megyei múzeum előtt áll, életét és munkásságát több tanulmány, könyv is méltatja -, addig Kammerer Ernő és családja sírkápolnája méltatlan állapotban düledezik a család egykori birtokán, Koppányszántón, a temetőben. Környéke gazos, ajtaja tárva-nyitva, ablaka kitörve, keleti falán ember nagyságú lyuk tátong, a tető részben beszakadt, a falon két, eltűnt tábla helye látszik. Sajnos nemcsak az épületet, hanem a kriptát is meggyalázták illetéktelen kezek: a részben felszedett járólapok alatt akkora lyukat törtek felülről a boltozatba, amelyen bemászva kirabolhatták a koporsókat. (6-7. kép) A család „kastélynak" mondott, 67 több szobás, polgári lakóháza korábban a koppányszántói Tsz irodájának adott helyet. Nem egy munkáját írta e falak között. A Zichy-okmánytár VII/2., VII. és IX. kötetének előszava Tolnán illetve később Koppányszántón kelt 1895 és 1905 között 68 Sajnos a szebb napokat, igényesebb gazdát, megfelelőbb felhasználást is látott épület ma már csak szétszórt alkatrészeknek és szemétnek ad otthont. (5. kép) Kammerer Ernő élete kiváló példája a dualizmus korának szűkebb pátriája iránt elkötelezett, de országa sorsát is formálni tudó, bölcsészettudományokkal szabad idejében is magas szinten foglalkozó jogászértelmiségijének; emlékezetének ápolása nemcsak Koppányszántó, hanem történészi és közéleti munkássága miatt Tolna megye, országos kultúrpolitikai szerepe okán pedig tágabb szülőföldünk feladata is. Mivel a tárgyakat közölték (ld. 48. Íj.), ezért itt csak a lelőhely pontosítását közlöm. A kevés közölt, hasonló tanúvallatás közül is kiemelendő Kammerer munkája, amelyben a középkori Csernél helyét állapította meg ezen forráscsoport segítségével (Csernyéd. Szekszárd 1908, 13-18), valamint az Esterházy-uradalmakra vonatkozó, Szakály Ferenc által kiadott 1690-es tanúvallatás (Források Tolna megye XVII. századi történetéhez. BÁMÉ 4-5 (1973-1974) [1975] 286295) és a középkori Kospa faluról szóló, Torma István által közölt, 18. századi tanúvallatások adatai (Mittelalterliche AckerfeldSpuren im Wald von Tamási (komitat Tolna). Acta Archaeologica Hungarica 39 (1981) 247). Kérdésemre egy idős asszony a temetőben azt mondta: a kripta a „báróé" volt, és biztosan „aranyat" kerestek a sírrablók. Nem csoda, hogy a helybeliek nagy része sincs tisztában ezzel az értékkel, hiszen a kápolna egyetlen, Tolna megyéről szóló kézikönyvben, fotóalbumban, idegenforgalmi kiadványban stb. sem szerepel; szakemberek sem nagyon ismerhetik, mert semmiféle védettséggel nem bír. TMFN1981, 115: 18/13. A falu szellemi életében betöltött szerepére utalhat, hogy a helybeli plébános Kammerertől kapta meg a Wosinsky által írt megyemonográfiát: TORMA 2000, lO.o. 2. Íj. 281
