Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

K. Németh András: Kammerer Ernő életéről, munkásságáról és hagyatéka régészeti vonatkozásairól

elcsatolása). A hagyaték felhasználása nélkül megyénk monográfiájának megírására gondolni sem lehet. " írja a hagyatékról Mayer László levéltáros.

40 A kéziratban maradt hagyatékból a megyei helytörténetírás néhány kutatója bőségesen merített.

41 A hagyaték külön érdekessége a mintegy félszáz, jórészt feltehetőleg a 19-20. század fordulója előtti üvegnegatívot tartalmazó 17. doboz, amely néhány középkori oklevél fényképén túl a koppányszántói ház körül készült családi képeket illetve természeti valamint néprajzi vonatkozású (aratás, cséplés, disznóölés stb.) felvételeket foglal magába. A fentebb említett megsemmisült, de 100-120 évvel ezelőtt kijegyzetelt iratok közül kiemelkedik egy 1487-es oklevél, amely a Szakadáti család két tagja, Tamás és Perpetua több Tolna megyei birtokának (Bika, Kesző, Szakadat birtokok, Barbócs, Berény, Gerenyás, Gezlye részbirtokok) felosztását tartalmazza. Az irat eredetijének ismeretében talán a teljes középkori falukép is rekonstruálható lenne, amelyet Kammerer vázlatosan el is végzett. (10. kép) Szólnunk kell Kammerernek a 19. század végén és a 20. század elején látványosan fellendülő országos középkori forráskiadásban játszott szerepéről. Tagja és jó ideig elnöke volt a korszak egyik legszínvonalasabb, napjaink követelményeinek is megfelelő, korszerű oklevéltára, a Zichy okmánytár szerkesztő-választmányának. Mások mellett Áldásy Antal, Barabás Samu, Fejérpataky László, Illésy János, Nagy Iván társaságában 20 éven keresztül, 1895-től 1915-ig szerkesztette a 7-11. köteteket. Mások előmunkálataiból és közreműködésével ő szerkesztette a hőgyészi kastélyban őrzött Apponyi-levéltár középkori iratait feldolgozó okmánytár első kötetét is. Úttörő vállalkozás volt a maga korában a Velics Antal által fordított hódoltságkori török források bevezetése és sajtó alá rendezése Magyarországi török kincstári defterek címmel az 1880-as évek második felében; helytörténeti kiadványaink jó része a török korra vonatkozó adatokat máig is szinte csak innen meríti. *** Kammerer Ernő politikusi és történészi tevékenysége mellett régiségeket is gyűjtött, elsősorban lakóhelye Koppányszántó és a szomszéd falvak környékén.Gyűjteményének darabjaira Wosinsky többször hivatkozott fő munkájában. Régészeti érdeklődésének legkorábbi bizonyítéka a hagyatékában 1873-ből fennmaradt, tehát 17 éves korában írt kéziratos katalógusa ekkor 38 darabos római éremgyűjteményéről, amelyben a kibocsátó neve, az érem kora, leírása, rövid lelőhelye és anyaga is szerepel. (8. kép) Az érmek felét iskolájának városában, MAYER 1970, 10. A hagyatékból néhány adatot idéző helytörténeti munkákat szinte lehetetlen felsorolni, rendszeresen hivatkozik rá azonban - a teljesség igénye nélkül - pl. Hegedűs László, Sümegi József, Timár György. Szilágyi Mihály néhány iratot is közölt belőle: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén, a török hódoltság korában. TTmt 8 (1978) 96-98. Jellegzetes, nehezen olvasható írása és egyéni rövidítésrendszere néha megoldhatatlan feladat állítja a kutatókat: pl. SUDÁR Géza {Harc község krónikája. TMLF 7 (1999) 180.) a betűhíven közölt Kammerer-cédulákat a rövidítések feloldása nélkül közli. Régi jelzete: Inkey család iharosberényi levéltára 2., 10. Az irat Gerenyáson 15 népes, 3 néptelen és 6 puszta, Szakadáton 24 népes és 3 puszta, Berényben pedig 12 népes és 5 puszta sessio jobbágynevek szerinti felsorolása és részben egymáshoz viszonyított helyzetének megadása mellett eddig ismeretlen, fontos egyháztörténeti (Gerenyáson Szent Margit-plébániaegyház, Szakadáton Szent Miklós-plébániatemplom és Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelt oltárigazgatóság), topográfiai (Gerenyáson plébánia, Szakadáton plébánia, 2 nemesi kúria és árok a falun belül) és archontológiai (tanúként említik a tamási várnagyot) adalékokat is tartalmaz. Az iharosberényi Inkey levéltárról tudjuk, hogy a II. világháború során elpusztult vagy eltűnt (BORSA 1988, 5). Nem lenne érdektelen a Kammerer-hagyaték elpusztult oklevelekről készített regesztáinak összegyűjtése és kiadása sem. Ismertetések az oklevéltár Kammerer által szerkesztett köteteiről (PAMLÉNYI 1987, 297): VII.: -ó -ő: Sz 42 (1908) 343-347; VIII.: Wertner Mór: Sz 30 (1896) 152-156; IX.: Wertner Mór: Sz 33 (1899) 826-831. Vámbéry Ármin recenziója az I. kötetről (PAMLÉNYI 1987, 384): „Szóval Velics és Kammerer urak munkája oly irodalmi fontosságú és a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottsága e könyv kiadásával a hazai történetírásnak oly jelentékeny szolgálatot tett, hogy bizony bármit és bármennyit mondok is elismerésképen e jelentésemben, alig tehetnék eleget a teljes méltánylás követelményeinek": Sz 21 (1887) 365. A II. kötet ismertetéséből: „akit hazánk e nevezetes, tanulságos korszaka érdekel, olvassa el Kammerer szakavatott bevezetését, mely egy pár íven oly helyesen kalauzolja el a kutatót és olvasót, hogy az a gyűjtemény értéke iránt teljesen tájékozva fog annak átlapozásához: mert Kammerer épen annyit mond el, a mennyi szükséges s épen azt a mi megkívántatik a defter-tár megértéséhez": Sz 24 (1890) 827. WOSINSKY 1896, I. 200 (neolit csőtalpas tál Tamásiból), 504 (rézbalta a koppányszántói Gesztenye-völgyből); II. 603 (kelta babos karperec Koppányszántó határából), 758 (római fibula Barnahátról), 780 (római tükör a Bedeghez közeli Komlósipusztáról), 792 (két római fibula Koppányszántó Törökkoppány felé eső részéből). 279