Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

K. Németh András: Kammerer Ernő életéről, munkásságáról és hagyatéka régészeti vonatkozásairól

*** Nem tudjuk, mikor kezdett el foglalkozni a megye történetével, de Szinnyei József 1897-ben megjelent könyve szerint Tolna megye monográfiájának középkori részéhez ekkor már húsz éve gyűjtötte az anyagot. Eddig ismert legkorábbi, történeti tárgyú írása 1879-ben jelent meg a Tolnavármegye című lapban. A megyei törvényhatósági bizottság Péchy József tolnai prépost indítványára 1885. januárjában határozta el, hogy megíratja Tolna megye történetét a honfoglalás ezredéves évfordulójára; a hónap végén alakult 12 tagú monográfia-bizottság - amelybe Hőké Lajos, Nagy László, Nóvák Sándor és Wosinsky mellé Kammerert is beválasztották - „a monográphia megírására az erre nemcsak irodalmi sikereket aratott általános történelmi mély ismereténél, hanem Tolna megye történeti múltjának kiderítésére fordított különleges tanulmányainál fogva kiválóan hivatott Kammerer Ernő urat" kérte fel. " Mivel Kammerer egyedül nem merte vállalni a hatalmas feladatot, a „történelem előtti kor" megírására felkérték Wosinsky Mórt, aki akkoriban Závod plébánosa volt. " Az apát-régész összefoglalását ma is haszonnal forgatjuk, Wosinsky kívánsága azonban, amelyet könyve utolsó lapján fogalmazott meg, nem teljesült: „És most folytassa a nemzeti lelkesedés lángoló tüzének melegével az ezredéves haza és ezredéves ősök történetének megírását Kammerer Ernő barátom". Bár munkája - amely a Tolnavármegye a honfoglalástól az új korig címet viselte volna - nem készült el, a megye 1896. május 18-án, Szekszárdon tartott millenniumi díszgyűlésen a beszédet Kammerer mondta, ami külön füzetben is megjelent. Ebben alaposan érződik tudományos érdeklődése: rövid középkor-történeti áttekintést is nyújtva egyben, felsorolta a megyében birtokos nemzetségeket, fontosabb eseményeket, a kolostorokat; egyebek mellett a napjainkig sokak által tévesen lokalizált ábrahámi ciszterci apátság hozzávetőleges helyét is megadja. Az eddigi múzeumtörténeti kutatásokból is tudhatjuk, hogy Kammerert Wosinskyhoz nemcsak munkahanem igen bensőséges baráti kapcsolat is fűzte. Wosinsky életrajzírója, Haugh Béla szerint, amikor a fiatal plébános 1881-ben Lengyelre kerülve a falu történetének feldolgozásához levéltári kutatásokat kezdett, fölújította ismeretségét „régi iskolatársával", a hasonló kutatásokat végző Kammererrel, s innentől számíthatjuk „felbonthatatlan" barátságukat. Wosinsky 1873-ig a kalocsai jezsuita főgimnáziumba járt, az 1873/74-es tanévet már a pécsi gimnáziumban kezdte és egyidejűleg belépett a papnevelő intézetbe is, ahol 1877-ben szentelték pappá.

26 Kétségkívül Pécsett járhatott egy gimnáziumba a későbbi régész és a több mint két évvel fiatalabb történész.

27 Első, a Lengyelhez közeli Szárazpusztán folytatott - későbbi kutatásaitól eltérő módon középkoros feltárásának eredményeiről Wosinsky lelkes levélben tájékoztatta barátját. Miután a lengyeli sáncon 1882. augusztusában végzett első kutatásáról is beszámolt, a régészetben már némiképp jártas Kammerer válaszában arra kérte, „ hogy az ásatásról naplót vezessen, hogy helyrajz nélkül egy kapavágás se történjék; s egyéb útbaigazítások közt buzdítja, hogy csak kutasson szorgalmasan. Egyben figyelmeztette, hogy phantasiáját ne ereszsze szabadjára, s ha érdemileg akar a régészethez hozzászólni, akkor oly áttekintést kell szereznie, milyet fél Európa leleteinek ismerete nyújt, és oly irodalmat kell szemmel tartania, mely tíz nyelven és száz helyen gyarapszik naponta. " A megyei múzeum kezdeteit feldolgozó tanulmányában Gaál Attila ismertet egy Wosinsky által valamely „ismeretlen barátjához" 1905-ben írt levélfogalmazványt. Ebben az ellenséges szekszárdi légkörre panaszkodik és egy megüresedett kanonoki szék betöltése céljából Nagyváradra való költözését fontolgatja. Az írás címzettjének monogrammja K. E., amelyben nem nehéz felismerni Kammerer Ernőt. Kapcsolatukat jól jellemzi a levélből vett idézet: „Te vagy az egyedüli, ki ismered nemcsak nagyvonásokban életem, hanem gondolataimat és aspiratiom jogosultságát". A Zichy-féle 1895-ös ázsiai expedícióban résztvevő Wosinskynak Kammerer adott kölcsön táviratilag 200 rubelt, 1901-ben mások mellett az ő közbenjárására is BLÓZ 1997, 58-59. HAUGH 1908, 75. WOSINSKY 1896,11. 1042. HAUGH 1908, 24. HAUGH 1908, 12-16, 19. Erre utal Kammerer később említett, 1873-as, kéziratos érem-katalógusa is, amely két érmet is felsorol pécsi lelőhellyel, nagy részüknél pedig a következőképpen feloldott rövidítés szerepel: „ Vettem Schönvaldnál Pécsett". HAUGH 1908, 25-27. GAÁL 1977, 20. 277