Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Vízi Márta: Néprajzi kerámiakutatás a Dunántúlon – régész szemmel

kutatása, a céhes levéltári anyag összegyűjtése és katalogizálása), de nem folytatódott az az aprólékos, részletekre is kiterjedő munka, amire a magyar kerámiaművesség feldolgozása ügyében szükség lenne. Nagy területek, azokon belül rengeteg fazekashelység (mert sok van a céhkatalógus szerint!) maradt mind a mai napig kutatatlanul. Vonatkozik ez az írásos adatok szisztematikus felderítésére, az egyes központok történetének megírására. Ugyancsak alapvetően fontos a különböző gyűjteményekbe, múzeumokba bekerült tárgyi anyag feldolgozása. Katalógusokba kellene rendezni az anyagot, formát, díszítményt elemezni. Mindezt közölni kell. A múzeumokba került leletanyag nyilván újabb adatokat ad az egyes helységek termeléséről, edénykészletekről, elterjedésről. Ha már kellő számú ilyen feldolgozás áll rendelkezésre, nyilván több eredménnyel lehet a fentiekben általam készített összefoglaláshoz hasonlót elkészíteni. Nem állítom, hogy a kerámiaközpontok kutatását csak az eddigi, hagyományos módszerekkel el lehet végezni, hiszen ma már a 18. századi tárgyak gyűjtése nyilván nehézségekbe ütközik. Mindazonáltal még mindig lehet a terepen való gyűjtéssel is új anyaghoz jutni. Sokan ma már díszként, esetleg kisebb otthoni gyűjteményként, esetenként családi ereklyeként őriznek tárgyakat. Ezek számbavétele, dokumentálása új információhoz juttathat bennünket. Az általam már példákkal is említett néprajzi régészet is minden valószínűség szerint sok új eredményt hozhat. Mándoki László már 1972-ben a következőket fogalmazta meg a siklósi kerámia kutatása kapcsán: „módszeres munkával fel kell tárni a múzeumi gyűjtemények siklósi kerámiáinak forma- és mintakincsét (e téren a terepgyűjtések és az ásatások is sok reménnyel kecsegtetnek még ma is!), és megfelelően feldolgozott formában közre kell adni, ugyanis a siklósi kerámia még sok meglepetést nyújthat! " Úgy gondolom, Mándoki László megállapítása, feladat meghatározása még ma sem vesztett aktualitásából, és nemcsak Siklós vonatkozásában. Szisztematikus, aprólékos munkával fel kell dolgozni a gyűjteményekben lévő anyagot. A feldolgozások nyomán felmerülő problémákat meg kell kísérelni megoldani. Lehetőség szerint néprajzi gyűjtésekkel kell a hiányzó anyagokat lehetőség szerint pótolni. A régészet pedig sajátos eszközeivel tudja kutatni a fazekasság hagyatékát. A két tudományterület együttműködésével, kitartó munkával minden bizonnyal meg tudjuk ismerni, be tudjuk mutatni kerámiaművességünk ma még felderítetlen időszakait. 247