Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Vízi Márta: Néprajzi kerámiakutatás a Dunántúlon – régész szemmel

2. A mesterség ágai Megvizsgáltam azt is, hogy az egyes helységekben a fazekasság mely ágát űzték a mesterek. A fazekasközpontok tevékenységében fontos kérdés, hogy a mesterek a fazekasság mely ágához tartoznak, tűzálló vagy nem tűzálló árut készítenek. Ez alapján Kresz Mária a következő csoportokat különítette el:

344 -fehéredényes, fehéredényes korsós: ónmázas terméket, fajanszot készít -tálas: nem tűzálló agyagból ólommázas árut készít, főleg laposedényt. A tálasedényeken kívül mázas szilkéket, bögréket, findzsákat, boros kancsókat készített.

345 -korsós: nem tűzálló agyagból fennálló edényt készít, főleg korsót, kantát, mázatlan árut (vörös edényt, fekete edényt) itatót, mozsarat, szűrőt. Olommázas korsó, kanta készítése újabb keletű szokásnak látszik a készített edények sorában.

346 -fazekas: tűzálló földből fennálló edényt, főzőedényt készít, főleg fazekat, főként mázatlan külsővel, dísze a legegyszerűbb, rovátkolás, esetleg földfesték, belül ólommázzal. A fazekakon kívül lábas, tepsi, kuglófsütő, kacsasütő készül a fazekas keze alatt, egy vagy többszínű mázzal díszítve. -kályhás: tűzálló földből dolgozik ólommázzal, kályhaszemet készít korongon, kályhacsempét korong nélkül." Ennek a szempontnak a vizsgálata a témám vonatkozásában fontosnak tűnik, hiszen a helyben nem előállítható edényféléket nyilván vásárolták, a helyben készítetteket pedig egyrészt saját szükségletükre készíthették, vagy árusíthatták ott, ahol az a fajta termék hiányzott. (Táblázat: 2. Fazekasközpontok a fazekasság ágai szerint) Az eddigi kutatások szerint a nagyobb, jobban kutatott központokban, - Baja, Csákvár, Mohács, Kalocsa, Tata, nagyobb biztonsággal ismerünk adatot a fazekasok ágainak elkülönüléséről. A nem teljességgel feldolgozott központok esetében csak esetlegesen említik meg a kutatók a fazekas által folytatott mesterség ágát. Igen érdekes az a jelenség, amikor „köztudomású" egy-egy központról valamiféle információ, de eredete pontosan nem deríthető fel. Ilyen például a bátaszéki fekete kerámiát készítők esete. Ismert, hogy voltak fekete korsót készítő mesterek, de az ottani fazekasság feldolgozása nem történt meg. A szekszárdi fazekasság tálas ága is ismert, ugyanakkor nincs alapos feldolgozás róla. Sok az olyan helység, ahol egyáltalán nincs a fazekasság ágaira adat. (18 esetben) (Táblázat: 2. Fazekasközpontok a fazekasság ágai szerint) Ezt értékelhetem úgy, hogy nem különültek el az ágak, de vélhetem azt is, hogy nem maradt fenn erről adat. Azonban egyik sem bizonyítható. Érdekes lett volna annak nyomon követése is, mikor válik szét egy egységes céh több ágra. Sajnos igen kevés esetben találtam erre adatot. Ez az információ azért is érdekes, mert egy céh kettéválása az eredeti céh létszámának megnövekedését, a mesterek számának gyarapodását jelzi, különböző igények megjelenését mutathatja. A céh létszámának növekedése minden bizonnyal a megnövekedett keresletet is jelezte. A növekvő kereslet nyomán fellépő igények kielégítésének egyik módszere a specializálódás volt, amely meggyorsította a termékek előállítását, többet tudtak termelni. Több terméket előállító céh esetében minden valószínűség szerint a termékek elterjedési területe is nagyobb. Mohács esetében ismerünk adatot, mely szerint 1802-ben válik szét korsós és fazekas céhre a korábban egységes céh. Baján az 1850-es évekre teszik a kályhás céh megjelenését. Tatán hivatalosan nem különült el a céh több ágra, de a mesterlegények szakosodtak, aszerint, ki mit készít. > A privilégiumok, vagy egyéb céhtárgy alapján ismert fazekashelyek fazekasság ágai szerinti részletes vizsgálata (a már említett komplex kutatás kereteiben) pontosabb adatokat eredményezhet ebben a kérdéskörben is. A kutatatlanság ebben a kérdéskörben sem teszi lehetővé részletesebb elemzés elkészítését, megfelelő következtetések levonását. KRESZ 1960, 301-302. KRESZ 1960, 366. KRESZ 1960, 366. 242