Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Vízi Márta: Néprajzi kerámiakutatás a Dunántúlon – régész szemmel
virágkor is a 19. század második felére és a 20. század első évtizedére esik. 211 Kerecsényi Edit kutatásai szerint 1812-ben alakult céh Sümegen, 212 Domonkos Ottó 1865-ből említi a céhet. 213 A mesterség ágai: Fazekasok. Kályhások. A mesterek száma: Kerecsényi Edit kutatásai szerint 1770-ben 7, 1876-ban 27, az 1900. évi népszámlálás idején 72 fazekas, 1910-ben 55 214 , más adatok szerint a 19. század végén még 96 mester dolgozott dolgozott a városban. 215 1910. után erőteljes a hanyatlás, 1943-ban már csak 3 fazekas volt található a településen. 216 1770 7 1876 27 19. század vége -97 -50 műhelyben mintegy 80 fazekas 1900 72 1910 55 1943 3 Elterjedés, értékesítési körzet: Főként kereskedők terjesztették a sümegi edényeket, amelyek az egész Balaton környékén, a Dunántúlon, de még az Alföldön is közkedveltek volt. A mesterek azonban maguk is szekereztek árujukkal. A legtávolabbi vidék ahová ellátogattak, Zalában Zalaegerszeg és Nagykanizsa környéke, Vas megyében Körmend és Vasvár, Somogy megyében Marcali és Nagybajom voltak. 17 Zalába és Göcsejbe eljártak, ahová a Vas megyei gölöncsérek nem jutottak el. Észak felé Sopron és Győr megyébe mentek. A termékeiket a Balatontól délre is megtalálhatjuk, a szántódi réven át jutottak Somogyba. Vízszintes barázdáltságú fazekakat szállítottak a Balatonmellékre, a Kis-Balaton környékének községeibe, és a Nagyberek falvaiba. 20 Knézy és István kutatásai alapján a sümegi fazekat igen kedvelték Somogyban. A fazekakon kívül más tűzálló edényt, háromlábú lábasokat és tepsiket is árultak. A szabad tűzhelyek eltűnésével nem tűzálló árut, korsót, kancsót, díszes szilkéket, tálakat, zsírosbödönt, „lekváros poharakat", mázas boroskancsókat, vizes, un. aratókorsókat, ritkán ikerszilkéket szállítottak. Tálak közül inkább vörös és zöld színűeket vittek, a 60-70 cm átmérőjű nagytálak (dagasztó, mosogató, melence, szüreti tál) is kedveltek voltak. 221 Nyersanyagbiztosítás: A tűzálló fazékfoldet Dörögdpusztán, a Gerencsérgödrökből („Gelencséres", „Gelenségödrök") bányászták. 222 Németh leírása alapján: A dörögdpusztai bányában több fontos „gödör"terület volt. A terület Tapolca felé eső részében a „Tapolcai keverőben" a sárga agyagot, mely fehérre égett, a „Bodzásban" és „Tüskésben" a pirosra égő pirostarkát, a „Nyíresszéiben" a szürkésfehéret, a „Mexikó" 210 NÉMETH 1960, 188-191; KRESZ 1961, 144; KRESZ 1991a, 19. KRESZ 1991b, 538. 211 NÉMETH 1960, 191; DOMANOVSZKY 1981, 202. 212 KERECSÉNYI 1976, 79. 213 DOMONKOS 12991, 147. 214 KERECSÉNYI 1976, 79, 82. 215 NÉMETH 1960, 188-191; KRESZ 1961, 144; KRESZ 1991a, 19; KRESZ 1991b, 538. 216 NÉMETH 1960, 191-193. 217 NÉMETH 1960, 229-230; KERECSÉNYI 1976, 86. 218 KRESZ 1960, 320-321; KRESZ 1991a, 19; KRESZ 1991b, 588. (Körmend, Szombathely, Pápa, Győr megye). 219 DOMANOVSZKY 1981, 202. 220 KNÉZY 1976, 92. 221 KNÉZY - ISTVÁN 2001, 121-123. 222 NÉMETH 1960, 195; KRESZ 1960, 320; KRESZ 1991a, 19. 229
