Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Miklós Zsuzsa: Sárszentlőrinc – Birkajárás (Homokos) szondázó ásatása

1. gödör: A II. árokban figyeltük meg: az árok K-i végében félkör alakú szürke foltként jelentkezett. Betöltése - a környező kevert sárgás homokhoz képest - elég kemény. Oldala lefelé összeszűkül. Néhány késő középkori cserép és állatcsont volt benne, valamint - felső részén - két kő és két téglatöredék. 6. gödör: A III. árok D-i részén került elő. Foltja 120-130 cm mélyen jelentkezett. Szájnyílásának átmérője 140 cm. Lejjebb 100-110 cm-re összeszűkül. Legnagyobb szélességét az aljától 40 cm-rel feljebb éri el (170 cm). Lapos aljának átmérője 140 cm. Mélysége 180 cm. Szürke, faszenes, hamus betöltéséből kevés Árpád-kori edénytöredék került elő. Leletek

1

" Kerámia Az őskort kevés, pontosabban nem keltezhető cserép képviseli.

11 A római kori edénytöredékek a II. századból - III. század elejéről származnak. Jellegzetes darabok: fésűs díszű fazékoldalak, vízszintes peremű mély tál, korsóalj, pohárka perem, S-profilú fazékperem, festett korsóoldalak, tányér-oldal, vízszintes peremű mély tál töredéke, márványos díszű oldaltöredékek. Többségük a sáncárok és sánc átvágásakor került elő, egyrészt az árok mélyítésekor a sáncba kidobott földből, másrészt a 100-125 cm mélyen elhelyezkedő római kori rétegből. Szórványként a védett területen is előfordultak. A X-XI. századot néhány vörös színű, befésült hullámvonallal és párhuzamos vonalköteggel díszített fazékoldal képviseli.

13 Ennek a korszaknak a leletei az alsó rétegekből (120-150 cm) kerültek felszínre. (9. kép 1, 2, 14.) Egy-két fazék-, bogrács-, ill. palacktöredék a XII-XIII. századból származik. A kerámia zöme a késő középkorra tehető. Az edénytöredékek közül említést érdemelnek a tagolt fazékperemek, a vékonyfalú, jól iszapolt, keményre égetett oldaltöredékek (fazék- és korsóoldalak). Jellegzetesek a lapított hurkafulű, lekerekített szájú korsótöredékek. (9. kép) Néhány töredéket belül vékony mázréteg fed. Utóbbi darabok a XVI. század első felére tehetők. Ezt a korszakot jelzi a két pénz is: mindkettő ezüst dénár (I. Ferdinánd), egyikük 1545-ből származik. A lakóterület belsejéből csak igen kevés kályhaszem töredék került felszínre. Ledőlt kályha omladékát találtuk viszont a II. árokban és rábontásában, a paliszád felett. A lelőkörülmények alapján arra lehet következtetni, hogy a közelben szemeskályha állhatott, amely a telep pusztulásakor kifelé dőlt, a paliszád felé. Az omladékból sárgásvörös - vörös színű, kavicsos anyagú szemek kerültek felszínre. A hagyma alakú példány csaknem ép, az egyszerű pohár alakú, lekerekített szélű darabot a töredékekből szinte teljesen fel lehetett építeni. Leggyakoribb a tagolt, befelé hornyolt szájú pohár alakú típus. Ebből négyet lehetett többékevésbé összeállítani. Valamennyi típus kézikorongon készült. (10. kép) Ez a kályhaszem típus a XV. század végén - XVI. század elején elterjedt az Alföldön és a Dunántúl egy részén. Tolna megyéből is több lelőhelyről ismert: pl. Decs - Eté, Őcsény - Oltovány,

1 Ozora - Vár,

1 Dunaföldvár - Vár.

17 Az eddigi megfigyelések, lelőkörülmények alapján ez a kályhaszem-típus a XVI. század első felére keltezhető. Fémek A kerámiához hasonlóan kevés a fémlelet is. Közülük kiemelkedik egy vaskés, amelyet a II. árok rábontásában, a kályhaomladékban találtunk. (11. kép 6.) A 19,1 cm hosszú nyéllapos kést a nyél és a penge találkozásánál, valamint a nyél végén bronzveret díszíti. A hátrafelé igen enyhén szélesedő nyéllaphoz 4 db Az állatcsontokat Bartosiewicz László dolgozta fel, cikkét ld. ugyanebben a kötetben. 1 ' Torma István segítségét ezúton is köszönöm. 12 Meghatározásukat Horváth Friderikának köszönöm. 13 Takács Miklós meghatározása. Segítségét ezúton is köszönöm. 14 CS ALOGO VITS 1937, 325-327. 15 Miklós Zsuzsa ásatása 1988,1990-1992. Közöletlen 16 FELD - GERELYES 1985, 174-175. 17 KOZÁK 1970, 205. 172