Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Miklós Zsuzsa: Sárszentlőrinc – Birkajárás (Homokos) szondázó ásatása
Ásatás 1997. A Tolna megyei várkutatási program keretében 1997-ben került sor a vár szondázó ásatására. A feltárás célja az erődítés korának, szerkezetének, a védett területen levő épület(ek) helyének megállapítása volt. 8 Az ásatás során 4 kutatóárokkal és 2 szelvénnyel vizsgáltuk meg a várat. Átvágtuk a belső sáncárkot és sáncot, a lakóterület peremét és több helyen nyitottunk árkot, illetve szelvényt a lakóterület néhány kiemelkedő pontján is. (4-5. kép) Erődítés: Sáncárok, sánc: A sáncárkot és sáncot az I. árokkal vágtuk át. Az átvágás metszete szerint a belső, V alakú árok szélessége kb. 6,50 m, mélysége jelenleg kb. 2 m, az eredeti középkori szinthez képest 2,10 m volt. A szerkezet nélküli sáncot az árokból kitermelt földből emelték. Az árok D-i végén kb. 25 cm humusz alatt kevert, kemény, sárga-fekete foltos a talaj, majd ez alatt sárga, laza homok következik. A sáncárok helyét sötétszürke sáv jelzi. A sáncban (a belső oldalon) barna, kemény homok van, a sánctetőn 15-20 cm vastag barna homok alatt kb. 15 cm vastag kevert, sárga homok, majd ismét barna homok mutatkozik. A peremtől számított 125 cm mélységben az árok É-i és D-i felében vízszintes, sötétszürkés - barnás, kevert, leletes réteg bontakozott ki a sárga homok alatt. Ez valószínűleg az erődítés elkészítése előtti időszak eredeti felszíne. Ebből a rétegből néhány római kori cserép került elő. Ebbe a szintbe ásták bele a sáncárkot, az innen kikerülő földet pedig az árok külső és belső oldalára dobták. így kerülhettek a sáncba a római kori leletek. Az egykori sáncárok meredek falú, hegyesedő volt. Aljáról római, Árpád- és késő középkori edénytöredékek kerültek elő. Közel az aljához egy téglatöredék került ki belőle. (6. kép) Paliszád: A paliszád részletét a lakóterület Ny-i szélén tártuk fel a II. árokkal és rábontással. Foltja 90 cm mélységben jelentkezett. Felette késő középkori (XV-XVI. századi) kályhaszemek, edénytöredékek kerültek elő. A kályhaszemek között találtunk egy ép nyéllapos vaskést. A paliszád a feltárt szakaszon 3-soros volt: kívül a barna homokba ásott árokba állították az átlag 20 cm átmérőjű cölöpöket, majd a közöket visszadöngölték kevert földdel. A cölöplyukak fala függőleges, aljuk lapos. A középső sornál az árok két hosszanti oldala a barna homokba mélyed, a cölöpök itt közelebb helyezkedtek el, mint a külső sornál. Helyük azonban kevésbé jól érzékelhető, mivel részben homokba mélyedtek. A középső sortól kissé távolabb helyezkedett el a belső sor. Ennek É-i részén egy nagyméretű cölöplyukat találtunk. Ettől 20 cm-re folytatódik a cölöpöknek ásott árok. Ennek két oldala a barna homokba mélyed, a cölöpök helye azonban itt is elég bizonytalan, csak a cölöplyukak alja fogható meg, mivel itt is a sárga homokba mélyednek. A metszetek alapján a paliszád árkait a barna homokba ásták. Ez az árok átvágja a kevert sárga homokot is. Úgy tűnik, hogy az árok kiásásakor a sárga homokot a lakóterület belseje felé dobták. A rábontás D-i falán jól látszik, hogy a 15-16. századi cserepekkel keltezett pusztulási réteg rádőlt a paliszád külső sorára és a barna homokra. (7. kép; 8. kép 1.) Lakóterület: A lakóterületen a barna humusz vastagsága átlagosan 20 cm, a peremen (legalábbis a Ny-i oldalon, a II. ároknál) ez 40 cm-re vastagszik. A humusz alatt változó vastagságban szürke, barnásszürke, morzsalékos a talaj, kevés patics- és faszénszemcsével. A vár belsejében két kutatóárkot és egy szelvény nyitottunk: az ezekben talált cölöplyukak faszerkezetű épület(ek)re engednek következtetni. Az épület(ek) méretét, elhelyezkedését azonban csak nagyobb méretű ásatással lehet megállapítani. Az ásatást és a többi kutatást az OTKA pályázati pénzek segítségével végeztem, ill. végzem jelenleg is (T 013892: 1994-1996; T 023707: 1997-1998; T 034949: 2001-2004.) 170
