Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Tóth Boglárka: A középkori Györgyi és ferences kolostorának azonosítása

Egy 1692-ből származó adat szerint Bosnyák Tamás a Györgyi javakat elzálogosította Túros Miklós kiskomáromi kapitánynál, aki a zálogjegyet Laskay András veszprémi alkapitánynak adta tovább. A györgyi javakat Laskay András 1660-ban zálogjegy vétel révén a pálos rendnek adta át.

29 Egy 1755-ben kelt pálos emlékirat szerint a pálosok az 1660-as évek elején Mágocson laktak ugyan, de meg akarták újítani a Györgyiben lévő kolostorukat. 1662-64 körül azonban a híres Perla nevezetű rabló garázdálkodásai miatt a barátok visszamentek Pápára. Györgyi lakói ekkor rácok voltak, akik adót fizettek a pápai pálosoknak.

30 A rácokról nem lehet tudni pontosan, hogy mikor telepedtek le a faluban, a különböző urbáriumok, összeírások Györgyiben az 1660-as évektől említik őket. A törökök kiűzése idején Györgyi újra elnéptelenedett. Erről két 1687-ben összeállított urbárium tudósít: az egyik Györgyit desertumnak, azaz elhagyott falunak nevezi. Megemlíti ezen kívül, hogy a felkelés előtt rácok laktak a faluban, akiktől a pálosok adót követeltek. A másik urbárium elhagyott malomról, templomról és kolostorromokról tesz említést, hozzátéve, hogy a török időkben 11 ház állt a faluban.

32 A Györgyi javakat 1695-ben vagy 1696-ban a királyi kincstár akkori hatalmasságai, Habs Gabor és Duellesperg elfoglalták a királyi kincstár számára, mely 1718-ig használta. 1696 előtt Györgyit ismét rác telepesek népesítették be, ekkor 6-7 rác családról tesznek említést. Az összeírás leírja, hogy a kincstár kezelésében van a falu, de a földesurak a pápai pálosok. A pálos rend a kincstártól csak hosszú harc és bizonyítási eljárás után tudta visszaszerezni birtokait. 1719-ben királyi dekrétum rendezte a birtokviszonyokat: az egykori Györgyi kolostor birtokában lévő javak visszakerültek a pálos rend tulajdonába, amely azt 1786-ig, a rend feloszlatásáig birtokolta.

35 Arról, hogy a pálosok a kolostort valóban felújították volna, vagy hogy a barátok Györgyiben letelepedtek volna, nincsen adatunk. Mindenesetre biztos, hogy a bizonyítási eljárás során 1719-ben Györgyit ismét pusztaként (praedium) írják le, és ettől kezdve a forrásokban Györgyit mindig pusztának nevezik.

36 Ez azt jelenti, hogy 1719-től biztosan nem lakták a kolostort, de még a betelepült rácok is végleg elhagyták a falut, és az egykor virágzó középkori birtokközpont a 18. század elején pusztává vált. Georgius Klimo 1756-ban meglátogatta a mágocsi egyházat, mely során ellátogattak Györgyi pusztára is (ad praedium Györgyén), ahol megnézték az egykori kolostor és plébániatemplom romjait. Az egyházlátogatási beszámoló az egyetlen írott forrás, mely Györgyi egyházi épületeinek helyéről és külleméről ír. A beszámolóban a következőket olvashatjuk: „egy dombocska tetején állnak egy igen szép egyházi épület romjai igen magas toronnyal és más kolostori romokkal. Mentler Zsigmond pécsi perjel szerint ez a Györgyi Boldogságos Szűz Mária kolostor és egyház volt. Ehhez hozzá volt építve egy kápolna, melyet Szt. Zsigmond burgundiai királynak szenteltek. A völgy felé leereszkedve egy korábban létesített halastó nyomait lehetett megfigyelni. A halastó mellett közvetlenül a Szt. Barbara templom nagy romjai vannak - ahogy a perjel mondta. Itt, a szemben lévő domb hajlatában lehetett a rácok faluja. "' Szt. Zsigmond kápolnát a középkori oklevelek nem említenek. Az egyedül itt említett Szt. Barbara patrociníum sem fordul elő a középkori forrásokban, azonban az egyházat helye alapján a falu plébániatemplomának tarthatjuk (ld. alább). Feltehetően arról van szó, hogy az eredeti titulus (Szt. Miklós) az évszázadok során feledésbe merült, és a pécsi perjelnek nem voltak biztos ismeretei a romokról. 27 KÁROLYI III., 360-364. 28 TEUFEL 1993, 10-11. 29 DAP, 2. füzet, 294-295.; BRÜSZTLE 1879, 621-622.; TEUFEL 1993, 10-11., 19. 30 DAP, 2. füzet, 275-276. 31 MOL 2232. Fase. 15. No. 54. Fol. 23. 32 MOL 2271. Fase. 37. No. 47. Fol. 100. 33 DAP, 2. füzet, 275-276. 34 Ö. 3. Conscriptio et Aestimatio Bonorum et Pagorum Provisoratus Quinque Ecclesiensis Anno 1696. Peracta. Kéziratos másolat. (Baranya megyei Levéltár) A szöveg fordítását Szende Katalinnak köszönöm. 35 DAP, 2. füzet, 294-295.; BRÜSZTLE 1879, 623-624. 36 Az 1719-ben, a pálosok részére írt jelentésben: „nunc praedium Györgyén". BRÜSZTLE 1879, 617-618. 37 Fontos településtörténeti adat, hogy még 1718-ban Györgyénben 7 rác családot írtak össze. (TEUFEL 1993, 20.) Elképzelhető, hogy az az évszám nélküli adat, mely szerint az elnéptelenedett Mágocsra Györgyiből költöztettek telepeseket, éppen erre az időre vonatkozik., hiszen az adóösszeírás után 1 évvel, 1719-ben már pusztának nevezik a falut. (BRÜSZTLE 1789, 615.) 38 BRÜSZTLE 1879, 614-615.; Baranya megyei Levéltár, PPL Vis. 47. 136