Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)
Gaál Attila: Vezérkorongos fibula, bronzüst és bronzsisak a Duna Tolna megyei szakaszáról
A sisak díszítése: Az egykori szegecsek lyuksora fölött három eléggé plasztikus borda fut körbe, majd egy üres mező után ismét bordasorokat helyeztek el, ezúttal ötöt. Elhegyesedő végeivel ennek felső bordájára támaszkodik az a nyolcágú, csillag alakú díszítmény, melyet három plasztikus bordából formáztak. Ezen csillag centrumában, vagyis a lemez legmagasabb pontján készített lyukba illesztették a sisak csúcsdíszét. Ennek felső, gombos végződése üreges, alsó részét pedig szegecs módjára elkalapálva, erősen rögzítették a sisak testéhez. (4. kép 6.) A határozottan elliptikus alaprajzú sisak méretei: M.: 15 cm (ebből a csúcsrész 3,5 cm ), H.: 20,5 cm, Sz.: 17 cm. Magyarországon a fent leírt sisaktípusból sokáig csupán egy, ismeretlen lelőhelyű példányt őriztek, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. Teljesen párhuzam nélküli lévén nem csoda, hogy Hampel még „meghatározatlan tárgy"-ként, és rajzán is fordítva, a domború oldalára állítva közölte. Később többen közölték, előbb G. Merhardt, majd Mozsolics Amália. Utóbbi először adott részletes leírást a sisakról és még mindig hazai analógiák hiányában a Drezda-Dobritz-i leletek alapján sorolta azt a Ha A periódusba. 1977-ben vásárlás útján a Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményébe került egy erősen sérült, de az előbbivel azonos típusú későbronzkori bronzsisak, lényegében sajnos ismét lelőhely megjelölés nélkül. A két immár egymást támogató példányt Kemenczei Tibor adta közre áttekintve egyben a bronzsisakok tér- és időbeli elterjedésének kérdését is. 2 Az általa közölt két sisak első látásra is sok hasonlóságot mutat a paksi példánnyal. Felépítésük azonos, a bordázat és a felső csillagdísz aránya ugyan az, csupán a bordák számában van némi eltérés. A bélést rögzítő szegecslyukak feletti bordák száma mindegyiknél 3-3. A felső horizontális bordázat azonban nem azonos, a paksi sisaknál öt, a Nemzeti Múzeum régi példányánál hat, az 1977-ben vásároknál pedig hét borda alkotja. A felső csillag alakú középdísz bordái ugyanebben a sorrendben három, öt és négy. Szerkezetüket tekintve a különbség annyi, hogy a két budapesti sisaknál a csillagokat hat ívköteg képezi, a paksinál pedig nyolc. Szerencsésnek mondható, hogy utóbbinál megmaradt a gömb végződésű felső középdísz, melyen toll, vagy egyéb sisakdísz elhelyezésére szolgáló mély lyuk is van. Ez azt bizonyítja, hogy ezeknél a sisakoknál nagyjából ugyanannak a csúcsdísz típusnak különféle változatait alkalmazták, amely már korábban is ismert volt a nagyobb számban előkerült Ha A végi, vagy Ha B datálású, ún. hajdúböszörményi típusú (pl. Mezőkövesd, Endrőd stb.) sisakokról. 23 A három sisak méreteit az alábbi táblázat segítségével hasonlíthatjuk össze: magasság (csúcs nélkül) hosszúság szélesség MNM régi anyag 13,0 cm 21,0 cm 17,0 cm MNM 1977 13,1 cm 20,9 cm 17,2 cm Paksi sisak 11,5 cm 20,5 cm 17,0 cm A fenti összehasonlításból kiderül, hogy a Duna medréből Paksnál előkerült bronz sisak legközelebbi hazai analógiája a Magyar Nemzeti Múzeum Kemenczei Tibor által ismertetett két ismeretlen lelőhelyű hasonló sisakja. Korai előképüknek az urnamezős kultúra fémműves műhelyeiben készült darabok, majd a nyugat- és dél-dunántúli, valamint észak-horvátországi bronzműves műhelyek Ha Ai periódusban készített félgömb alakú, körbefutó bordával díszített, szegecslyukas sisakjai tekinthetők. Kemenczei Tibor megállapítása szerint ezek készítését vette át a szlovákiai lausitzi kultúra népe, annyi változtatással, hogy a sisak tetejét a kerámiaművességből átvett csillag alakú plasztikus mintával díszítette. Mindhárom sisak tehát ebbe a körbe tartozik, s ismét csak sajnálhatjuk, hogy esetünkben is szórványleletről, - ráadásul folyóvízi szórványról - lévén szó fennáll annak a lehetősége is, hogy egykori gazdája hadi-, vagy kereskedelmi úton járva veszítette el térségünkben. így a másik kettő után ez a sisak sem köthető a kérdés kutatása szempontjából értékelhető lelőhelyhez. 20 HAMPEL 1886, LXVI. tábla 5a, 5b. 21 MERHARDT 1952, 29., MOZSOLICS 1954, 37, Abb. 3. 22 KEMENCZEI 1979. 23 PATAY 1969, 204-205, Taf. XLIII. 2. és LI. 1. 24 KEMENCZEI 1979, 88-89. 107
