Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Pásztor Adrien: A budakalászi avar kori lakosság etnokulturális kapcsolatai

kulturális kölcsönhatásra terjedtek el az eurázsiai sztyeppék nomádjai között. Az avaroknál a pajzs, kettőspajzs és félhold alakú bizánci típusú övveretek leggyakrabban bronzból készültek. Az ezüst és arany kivitelű változataik először a 620/630-as évek körül tűntek fel. Közöttük gyakoriak a madárpárokkal, medálkoronggal vagy a geometrizált ornamentikákkal díszítettek. Az emlékek közt a legkorábban megjelenő több-tagú övek bizánci importáruk, amelyeket a 7. század végéig avar utánzataik követtek.

4 A budakalászi 696. lovas övgarnitúrája, amely aranyozott ezüst címer, kettős címerpajzs alakú veretei a félholdas véretekkel és a közepükön aranyozott ezüst szíjvégekkel díszítettek (7. kép 696. sír), a 7. század második harmada - 7. század második felére keltezhető avar kori övveret csoportba sorolható. Geometrikus motívumai alapján a garnitúra a 650-es évekre datálható. A gyalogos (kardos, lándzsás, íjas, pajzsos, páncélos) katonákat rokonságukhoz közel vagy ritkán családtagjukkal együtt, közös sírban hantolták el (pl. 478. sír). A katonai vezető réteg és családtagjaik alárendeltjei lehettek a kalászi közösség jelentős hányadát alkotó (a temetőrész kb. 70 %-át alkotó) köznép tagjai. Sírjaik az általános, kora avar kori emlékanyagot tartalmazták. Pogány hitviláguk szerint a sírokba helyezték a mindennapi életben használt eszközeiket. A nők mellé tették a szárnyasok csontjából faragott tűtartót, az agyag orsógombot, pipereeszközt, a díszítetlen, övre fűzött tarsolyt. A férfiak temetkezéseiben gyakoriak voltak a ruhát összefogó övcsatok; a módosabbaknál a rangot jelképező préselt ezüst, bronz lemezes veretű övek. Ugyanúgy a használati eszközök: az övre függesztett vaskések, tarsolyaikban tartott készségek, fenőkövek, árvésők, illetve a szerszámok: kasza, sarló, bronz kolomp (1426. sír), amelyek bizonyítják, hogy az itt megtelepült lakosság megélhetésének már a 7. század első felében az egyik fő megélhetési forrása volt a földművelés és az állattartás. Az ékszerek közül többnyire a nők kedvelték a fülbevalókat. Közülük is leggyakrabban a közép-ázsiai hagyományú lemezgömb csüngős függők különböző változatai és a bizánci kereskedelmi kapcsolatokra utaló tömör, aranyozott bronz- (pl. 740. sír), vagy a fulkarikára felhúzott ezüst lemezgömbös függőket (pl. 183. sír; 372. sír: 4. kép 2.) és a gyöngycsüngős díszű fülbevalókat viselték. Ritkábban, és inkább a gazdagabb nők sírjaiból kerültek elő bizánci divatot követő tárgyak: a kürtös végű, poncolt felületű karkötők (1147. sír), a granulált díszű ezüst dobozkarperec (631. sír), ill. egy kígyófejet utánzó, gyöngydrót díszes ezüst karperec töredéke (572. sír). Szintén a női sírokból ismertek a késő antik hagyományokat őrző stílustűk (pl. 347. sír), szűrőkanalak (pl. 176. sír), vagy egy keleti hatást tükröző, paszterszkoje típusú madárkoszorús fibula (342. sír). Többnyire a nők és a gyerekek viseletét díszítették az olvasztott üvegből készült színes gyöngysorok (4. kép 3.), akik e közkedvelt ékszereket nyakba fűzve, ill. ritkábban ruhadíszként vagy talizmánként hordták. A nemesfém nyakláncokhoz viszonyított olcsóságuk lehet az oka az üveggyöngyök széleskörű, hosszú életű divatjának. A 7. század első feléig, középső harmadáig e füzéreket alkotó gyöngytípusok szoros kapcsolatot mutatnak a nyugati, meroving kultúrkör és az észak-itáliai germán (langobard) üveggyártó műhelyek készítményeivel. Egyes típusaik ezen időszakban az egész Európát átszelő kereskedelmi kapcsolatok útján eljutottak Anglia K-i partjától az avarok által érintett balkáni és erdélyi területekig. A kutatás jelenlegi állása szerint még nem választható el egyértelműen, hogy a többnyire germán, illetve bizánci kapcsolatokat magukban hordozó apró ékszerek melyike kereskedelmi áru, s melyek a helyi, késő antik hagyományú műhelyekből származó termékek. E színes gyöngysorok legjellegzetesebb darabjai az ún. szemesgyöngyök, amelyek már a Kárpát-medencébe települt avarság legkorábbi emlékanyagával (így temetőnkben is) megjelennek. E típus divatja a neki tulajdonított rontás elleni óvó-védő, mágikus erőbe vetett hitből táplálkozik. A különböző típusok színeinek és díszeinek variálódásával jött létre az a szín- és formagazdagság, amely alapján megkülönböztethető az ún. „avar szemesgyöngysor" pl. a nyugati germán viseleti divattól (pl. 2. kép 691. sír). Ugyanakkor a korai gyöngyfüzérekben, a párhuzamok alapján elkülöníthetők az avarkort megelőző (kelta, római kori, korai germán stb.) időszakok termékei a késő antik, nyugati germán, bizánci, ill. dél-oroszországi gyöngykészítő műhelyek termékeitől is. A Bizánccal folytatott háborúk emlékét őrzik a gazdagabb sírokban lelt pénzek, ékszerek, ruhadíszek és övveretek is. A 759. kirabolt női sírban Heraclius bizánci császár és fia, Heraclius Constantinus 616-625 között, Konstantinápolyban veretett könnyű solidusára bukkantak. A mellékletek közül kiemelendő a 4 VIDA-PÁSZTOR 1996. 5 VIDA - PÁSZTOR 1966, 344. 92