Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
Fórizs István–Pásztor Adrienn–Nagy Géza–Tóth Mária: Avar és szarmata gyöngyök Csongrád megyéből
nagyított un. visszaszórt elektronképeket készítettünk, annak kiválasztott részletein levő elemeket (röntgenspektrumuk alapján) azonosítottuk, illetve teljes kémiai elemzést végeztünk. A vizsgálatokat JEOL gyt. JXA-733 (Superprobe) készülékkel végeztük. Mintaelőkészítés: Az üveggyöngyöket elvágtuk, műgyantába ágyazva csiszoltuk, (korunddal vagy gyémánt pasztával) políroztuk, a kapott sík felületre vékony szénréteget vittünk (az elektromos vezetőképesség biztosítása végett). Vizsgálati körülmények: Az elővizsgálatok és a fényképezés 20 vagy 25 kV gyorsító feszültségen, 3-5 nA-es fókuszált elektronsugárral, ún. energiadiszperzív röntgenspektrométerrel történtek. Mennyiségi elemzésnél 15 kV gyorsítófeszültséget, 50 nA-es, lehetőség szerint 20 um-re kinyitott elektronsugarat, ún. hullámhosszdiszperzív röntgenspektrométereket és 4*3 másodperc számlálási időt alkalmaztunk. A kvantitatív mérésekhez használt etalonok (többnyire természetes ásványok): Si, K - ortoklász; Al, Mn spessartin; Fe, Mg - olivin; Ca, Cl - szkapolit; Na - albit; Sn - Sn0 2 ; Sb - Sb 2 Te3; Pb - PbSe; Cu kalkopirit; P - apatit. Eredmények és értelmezésük Az üveget alapvetően két csoportra osztható nyersanyagokból készítik: alapüveg + adalékok. Az alapüveg adja az üvegtárgy anyagának jelentős részét és két vagy három összetevőből áll. Az adalékok színező, színtelenítő, homályosító és módosító anyagok. Rendszerint az alapüveg fajtája és az adalékok milyensége egymástól függetlenül változhat, ezért eredményeinket e két szempont szerint külön-külön értelmezzük. Alapüveg A vizsgált üvegek között kémiai összetétel - vagyis a fölhasznált nyersanyagok tekintetében - két fő alapüveg típus fordult elő: 1. Római üvegtípus: homok-mészkő-natúr szóda. 2. Mezopotámiai üvegtípus: homok-mészkő-hamu (sótűrő növény). Látható, hogy a két üvegtípusnál az első és a második komponens (homok és mészkő) azonos, csak a harmadik összetevőben különböznek. Ezért a két típus között különbséget tenni csak a natúr szóda és a sótűrő növény hamuja kémiai/geokémiai jellegzetességei segítségével lehet. A sótűrő növény hamujára jellemző, hogy a sok nátrium (Na) mellett jelentős mennyiségű kalciumot (Ca), magnéziumot (Mg), káliumot (K), foszfort (P) és ként (S) is tartalmaz szemben a natúr szódával, ami alapvetően nátriumot tartalmaz (nátrium-hidrokarbonát formában), a felsorolt elemek benne csak nyomokban fordulnak elő. A kén az üveg olvasztásakor gázállapotba kerül s megszökik, nem marad benne az üvegben. A mészkőből jelentős mennyiségű kalcium kerül az üvegbe. Tehát az elkülönítéshez sem a kalcium sem a kén nem jó. Ezért a két típus elkülönítéséhez legalkalmasabb „geokémiai" eszközök a K 2 0-MgO, a K2O-P2O5 és MgO-P 2 05 diagramok. A kész üveg különböző adalékokat (színező, színtelenítő, stb.) is tartalmaz, ami egyes színek esetében (sárga, fekete, vörös) nagy mennyiséget jelent és ez eltorzíthatja, vagy lehetetlenné teszi az alapüveg-típus meghatározását, ezért a mért adatokból kiszámoltuk az alapüveg összetételét. Mindezt úgy tettük, hogy csak azokat a kémiai komponenseket vettük figyelembe, amelyek az alapüveget alkották (Si, Al, Fe, Mg, Ca, Na, K, P, Cl), az összes olyan komponenst, amit adalékként tettek hozzá, azt mellőztük (Mn, Sn, Pb, Cu, Sb). A fekete és a vörös üvegek esetében vasat adalékként is tettek hozzá, ezért itt egy átlagos vastartalommal (1 %) számoltunk, ami szennyezőként az alapüvegben is benne van. Ezt a fehér, kék és színtelen üvegek alapján határoztuk meg 1 %-nak. Az így kapott értékeket 100%-ra normáltuk. Az alapüveg típusokba való besorolásának alapja a következő. Mezopotámiai típusú az üveg, ha a K 2 0tartalom >1,4%, a MgO-tartalom >1,5% és a P 2 0 5-tartalom >0,2%, megengedve azt, hogy a három komponens közül valamelyik ne haladja meg a megszabott határértéket, de annak közelében legyen. Római típusú, ha a felsorolt három komponens közül legalább kettő kisebb, mint a megadott határérték. Az általunk vizsgált üveggyöngyök között mindkét típus előfordul. Mivel a római típusra jellemző, hogy az összetétele nagyon szűk tartományban mozog, a mezopotámiaira pedig, hogy viszonylag nagy változékonyságot mutat, ezért jelen tanulmányban csak a mezopotámiai típusú üveggyöngyök alapüvegének kémiai összetételét értékeljük ki. Az elektron-mikroszondával mért kémiai 73
