Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

K. Németh András: A középkori Tolna vármegye korai templomairól

periódusát találta meg (1998). 2000-ben a Tamási határában fekvő középkori Henye plébániatemplomának kutatása során is találtunk félkörös szentélyzáródású periódust.

41 A Cikó határában álló máriaszéplaki romról Békefi Rémig mutatta ki, hogy nem a cikádori ciszterci apátsággal, hanem az elpusztult (Mária-)Széplak falu plébániatemplomával azonos. A tudós szerzetes az alaprajz és a faragványok alapján a 13. század első felére keltezte az épületet, az utóbbiak vizsgálata alapján azonban a 12. század második felére tehetjük a ma már csak egyenes záródású főszentélyében létező egyház építésének idejét.

42 A madocsai apátság maradványai közelében az 172l-es egyházlátogatási jegyzőkönyv által leírt „igen ékes, kerek ívezetű szentélyre mutató''''

43 kápolnáról felmerült a 12. századi keltezés;

44 a szentély záródás alapján legalábbis a fent említett félkörös záródású templomokkal együtt Árpád-korinak tarthatjuk. Építőanyaga és szerkezeti felépítése alapján keltezhet ő (pl. fa/faszerkezet, bontott római épít őanyag) Bár megyénkből eddig nem ismert régészeti adat fatemplomokra, talán mégis érdemes számba venni az ezekre vonatkozó csekély okleveles anyagot. A fatemplomra vonatkozó egyik adat igen elgondolkodtató: 1424-ben Zsigmond király búcsút kért a pápától a korábban fából készített, majd - nyilván a kérvény beadásának idején - kőegyházzá átépített (prius ligneam et nunc ex lapidibus constructam), Szent György mártír tiszteletére szentelt sólyagi plébániatemplom részére.

45 Ennek az egyháznak a birtoktest életében mutatott szerepét mutatja, hogy kilenc évvel később, 1433-ban a kegyúr, Sólyagi Sebestyén a pápától azt kérte, hogy három falujának egyházait: az általa újjáépített sólyagi Szent György egyházat, a gyulaji Mindenszentek- és a tabai Szent Margit-plébániatemplomokat Sólyagon egyesíthesse, mert a mondott plébániák háborúskodások miatt elpusztultak.

46 Talán utóbbi adat miatt tehetjük fel, hogy - bár a fatemplomok élettartamát nem ismerjük - a sólyagi egyház is korai eredetű. Másik adatunk szerint fakápolna állt 1402-ben Decsen, amely helyett a birtokos, a váci káptalan - a vidéken szokásos - kőtemplom építésének és plébánia alapításának engedélyezését kérte a pápától.

48 Bár az oklevél szerint a faegyházat régen építették {a multis retroactis temporibus ecclesia lignea sive capella constructafuit), több, mint 200 éve kellett léteznie ahhoz, hogy a korai templomok közé sorolhassuk. Római épület helyén építették Amennyiben a korai egyházak egyik lehetséges ismérveként elfogadjuk, hogy technikai és anyagi okok miatt szívesen építhették őket római épületek helyére, akkor egy templomot - amennyiben valóban az - biztosan 41 ROSNER 1968; ROSNER 1992; TÓTH 1992; VÍZI 2001, 54-56, 191 (alaprajz); MIKLÓS - VÍZI 2000, 213-214; Báta: ODOR 2001; Henye: WMM Rég. Ad. 653-2000. 42 BÉKEFI 1894, 15; VALTER 2000, 115. A hivatalos műemlékjegyzék is 13. századinak tartja: MM 1990, II. 1098. Az épületet Kozák K. az esztergomi johanniták 1186-ban említett széplaki birtokának Szent István-templomával azonosította: KOZÁK 1982, 115. 43

RUPP1870, 399. 44 ROMHÁNYI 2000, 42. 45 LUKCSICS 1931,

1. 772. sz. 46 LUKCSICS 1938, II. 155. sz. 47 Sólyag helyét azonosnak vélem a Wosinsky által leírt lelőhellyel Gyulajtól Ny-ra, a Pölöske, más néven Forrási-dűlőben: „(...) négy völgy találkozásánál, a nyugoti lejtőn már rég óta kerültek felszínre tégladarabok, s edénytöredékek. (...) a tégladarabok nagy részében római fali s tetőtéglákra ismertem, vannak azonban keskeny, hosszú s kézzel csapolt, középkori téglák is. (...) Egy helyen sok emberi csontot s koponyadarabot találtam s itt a törmelék kizárólag csak római téglákból állott, valószínű tehát, hogy itt római sírok voltak." (WOSINSKY 1896, II. 113-11'4.) A területen napjainkban is kerülnek elő temetőre utaló embercsontok. (TMFN 48/152.) Mivel a lelőhelyen római és középkori cserepek és egyéb leletek is előkerültek, elképzelhetőnek tartom, hogy jórészt római építőanyag másodlagos felhasználásával készült középkori egyház állhatott itt. Pölöske nevű középkori falut nem ismerünk, ezért az oklevelek alapján Szakály és Gyulaj határvidékére helyezhető, pontosabban nem ismert fekvésű Sólyaggal, illetve annak templomával azonosítjuk a lelőhelyet. E mellett szól, hogy a helytől É-ra fekszik Taba helye, tőle Ny-DNy-ra pedig a középkori Gyulaj é; a három középkori falu határa minden bizonnyal összefüggő birtoktestet alkotott és ma sincs tudomásunk a települések feltételezhető helye közé ékelődő más faluhelyről. így érthető Sólyagi Sebestyén 1433-as kérése a három - mint láttuk, szomszédos és csupán néhány km-re fekvő - egyház egyesítéséről. 48 MonVat 1/4. 427; HOLUB 1960, 3. Csalog József - áttételesen- felvetette, hogy a későközépkori bátai apátság helyén talán azért nem mutatható ki a kora Árpád-kori kolostor, mert az fából készült volna: ld. 3. Íj. 397