Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

K. Németh András: A középkori Tolna vármegye korai templomairól

„Egyházas"-nevű településen állt Kiss Gábor feltételezte, hogy főleg azok a települések kaptak Egyházas- előtagot, amelyek az azonos birtokon belül épült legelső templommal rendelkeztek. Példája nyomán magam is felsorolom az ilyen előtaggal ellátott középkori településneveket annak ellenére, hogy - akárcsak Vas megyében - ezek egyikéről sem bizonyítható a 11-12. századi eredet. Időrendi sorrendben Egyházas- előtaggal említik Mersét (Gölle határában Mersipuszta, Somogy megye) 1276-tól, Biródot (Gyulaj-Garasházi erdészlak) 1357-ben, Kozárt (Egyházaskozár, Baranya megyében) 1363-tól többször, Izményt 1382-től többször, Jánosit (Mecsekjánosi Baranya megyében, Komló része) 1409-ben, Székelyt (ma Nagyszékely) 1428-ban, Őcsényt 1435-ben, Debregesztet (Döbrököz) 1441-ben, a bizonytalanul lokalizált Szakát 1450-ben, Pélt pedig 1483-ig.

36 Római út közvetlen közelében, azok keresztez ődésénél vagy elágazásánál állt Megyénk római kori úthálózatából leginkább a Duna mentén, É-D-i irányban futó limesutat ismerjük,

37 amelynek mentén a földvári, a szekszárdi, a cikádori és a bátai apátságok illetve plébániatemplomok valamint kissé távolabb a madocsai monostor is feküdt. Természetesen a templomláncolat kialakulásában történeti okok mellett a földrajzi tényező a lényeges, amelynek a római út ugyanúgy következménye, mint a templomhálózat sűrűsége. A limesút közvetlen közelében fekszik a Bölcske határában feltárt rotunda is. Alaprajza alapján keltezhető (pl. rotunda) A különböző templomalaprajzok közül egyedül a körtemplomokat (rotundákat) szokás kizárólagosan a 11-12. századra, legfeljebb a tatárjárásig keltezni, elfogadva a róluk szóló monográfia következtetéseit.

38 Megyénkben mindeddig csupán egyetlen körtemplomot ismerünk: Bölcske határában 1888-ban Szelle Zsigmond ásott ki egy 6,5 m átmérőjű, 70 cm falvastagságú, apszis nélküli rotundát, amelyet valószínűleg a gótikában erősítettek meg 3 támpillérrel. Falainak külső és belső felét faragott mészkövekből készítették, a fal közét főleg római tégladarabokkal és többféle kővel töltötték ki.

39 A kerektemplomok e késői típusa párhuzamok alapján a 12. század vége és a tatárjárás kora közé keltezhető.

40 Amint Kiss Gábor is hangsúlyozza, a kizárólag templomalaprajzok alapján történő mechanikus keltezés gyakran viheti tévútra a kutatást. Mivel a kevés anyag lehetővé teszi és mert köztük több 11-12. századi épület is ott lappanghat, röviden összefoglalom ismereteinket a megyéből ismert, félkörös szentélyzáródású templomokról, kutatástörténeti sorrendben. Kisméretű, torony nélküli, egyhajós, félkörös szentélyzáródású falusi templomot tárt fel Rosner Gyula Sióagárd-TSz majorban (1967) és Kajdacs-Sárvízparton (1990), Tóth Endre a középkori Attala szintén félkörös záródású plébániatemplomának alaprajzát dokumentálta (1990), Vizi Márta a regölyi Sáncon tárt fel egy kívül félkörös, belül trapéz alakú szentélyzáródással ellátott, nyugati karzatos bővítéssel megtoldott egyházat (1994-95) Az 1999-ben feltárt etei egyház kezdetben, a 12. század végén vagy a 13. század elején feltehetően téglalap alakú, esetleg félköríves (vagy akár egymást követő periódusokban mindkét változatú) apszissal rendelkezett a feltáró Miklós Zsuzsa és Vizi Márta szerint. Odor János Gábor a középkori Al-Báta plébániatemplomának patkó alakú záródású, a 12. századra keltezett első Szentivánpuszta, 1433-ban helynévként: Dl. 12530.), Szent Mária (Hidas környéke, 1332), Szent Mihály (Oroszló-Szent Mihály temetőkápolna, 1332) és Szent Péter (Simontornya határa, 1397-ben: Dl. 9481.). A fel nem oldott 1332-33-as évek a pápai tizedjegyzéket jelentik, a MonVat 1/1. kötetből kikereshetők. Időrendi sorrendben: Merse 1276: ÁUO IX. 149, 1343-1345: SZAKÁLY 1998, 9, 11. sz.; Biród 1357: AnjouOkm VI. 539; Kozár 1363-74: CSÁNKI 1897, 437; Izmény 1382: CSÁNKI 1897, 431; Jánosi 1406: Zichy V. 438; Székely(Nagy-/Kis-?): Kammerer (az általa megadott keltezés - 1428. 12. 02. - alapján egyelőre nem azonosítható); Őcsény 1435: CSÁNKI 1897, 445; Debregeszt 1441: Dl. 13605.; Szaka 1450: CSÁNKI 1897, 449; Pél 1483: Kammerer (az általa megadott régi jelzet - Esterházy es. hg. lt. 25. F. 170. - alapján nem azonosítható). Egyházasmaróc 1538-as és Egyházaskálaznó 1565-ös említései (Kammerer) már túl későiek ahhoz, hogy korai eredetüket feltételezhetnénk. VISY 2000. GERVERS-MOLNÁR 1972, 61. SZELLE 1889; GERVERS-MOLNÁR 1972, 40, 76. o. 139. Íj., 26. kép. 3. Az épületet Wosinsky a római kori lelőhelyek között sorolta fel: WOSINSKY 1896, II. 761-763. GERVERS-MOLNÁR 1972, 4L 396