Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
Simonyi Erika: Kora Árpád-kori település részlet Mezőkeresztes–Cethalomról
kerámiatöredékek az alábbiak szerint oszlottak meg: 17 db peremtöredék, 58 db oldaltöredék és 16 db fenéktöredék került elő. Mindössze hét esetben találtunk kézműves tevékenységre utaló eszközöket. A 22. és a 151. házban 3-3 db csonteszközt - négy birkalábszárcsontból faragott, kerámiaedények díszítéséhez használt csontírókát, egy lapos (marhabordából?) faragott simítót és egy meghatározhatatlan funkciójú, átfúrt csonttöredéket találtunk. A 151. ház betöltéséből egy orsógomb két töredéke került elő. Az Árpád-kori kerámiaanyag összetétele és értékelése Készítési technika Az edények készítéséhez felhasznált agyagot leggyakrabban homokkal soványították. A homok mellett, használtak még kvarcos kavicsot, kagylók csigák házából készített mészzúzalékot és ritkán gondosan átszitált csillámos homokot. Megfigyeltük, hogy a szitált, csillámos homokkal soványított edényeket szinte minden esetben oxigéntől lefojtva, azaz redukáltan égették ki. Ezzel szemben a mészzúzalékos adalékkal soványított töredékekre inkább az oxidált égetési mód a jellemző. Hasonló minőségű és készítési technikájú csillámos homokkal soványított, redukált égetésű töredékeket ismerünk Felsőzsolca - Várdombról. 4 A 21. házban lelt 95.3.734. edény vizsgálatánál észrevettük, hogy az edény alsó harmada, illetve a fenékrésze sokkal kavicsosabb soványítású, mint a pereme. Az edény készítésekor először az alját húzták fel, s erre építették fel hurkákból a hasát és peremét. Valószínűnek látszik, hogy statikai okok késztethették a fazekast arra, hogy az edény alját kavicsos soványítóanyag használatával masszívabbra képezze ki. Ezt támasztja alá az is, hogy amíg a lelőhelyről származó töredékek között a fenéktöredékek minden esetben vagy kavicsos kvarcos homokkal, vagy kaviccsal és mészzúzalékkal vannak soványítva, addig a peremtöredékek között nem találtunk kavicsos adalékra utaló nyomot. A töredékek mindegyike hurkatecnikával készült, majd lassan forgó kézikorongon elsimították és díszítették. Több töredéken megfigyelhető volt, hogy az edény felületét nedves kézzel, vagy ronggyal elsimították, így az edény saját anyagából képeztek a fazék külső felületén egy vékony agyagmázat. Hasonló eljárást adatol Lázár Sarolta az Esztergom - szentgyörgymezei település 10-11. századi kerámiájánál. 25 A keresztesi edények díszítése a korszak más lelőhelyi által tükrözött kissé egyhangú képet nem élénkíti. A leggyakoribb módszer a 2-7 ágú fésűvel bekarcolt vonal- és hullámvonalkötegek és vonalak kombinációja, az edény felső kétharmadát beborító, sűrűn bekarcolt csigavonal. Gyakori, hogy a behúzott csigavonalat valamilyen széles eszközzel készítik, így az edény testén az, mint hornyolás jelentkezik. Néhány esetben az edény vállán körömbenyomkodás és hosszan elnyúló bevagdosást alkalmaztak. A leletegyüttesben közel azonos számban találtunk redukált és oxidált égetésű, valamint egyenetlen, rétegesre és foltosra kiégett edénytöredékeket. SIMONYI 2001, 223. LÁZÁR 1998, 74. 370
