Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Bálint Marianna: Környezetrekonstrukciós kísérletek a Duna-Tisza köz déli részén

Bálint Marianna Környezetrekonstrukciós kísérletek a Duna-Tisza köz déli részén Az Árpád-kori településhálózat jellegzetességei a Dorozsma - Majsai homokhát területén A szegedi József Attila Tudományegyetem Régészeti Tanszékén szokás, hogy a régészhallgatók egy Csongrád megyei település régészeti topográfiájának elkészítését és településtörténeti összefoglalásának megírását kapják szakdolgozati témának. Harmadéves egyetemista koromban Ásotthalom település határát jelölték ki bejárandó területként. Ásotthalom ma a meglehetősen mostoha természeti viszonyokkal jellemezhető Duna-Tisza közi homokhátságon húzódik. Kétkedéssel fogtam a munka elvégzéséhez, úgysem sok mindent fogok találni abban a „homoksivatagban". A már néhány napi terepbejárás után körvonalozódó eredmények viszont egészen mást mutattak. Bizonyos korszakokban a települések meglehetősen sűrű láncolata alakult ki. Igen szembetűnő ez a jelenség az Árpád-korban. A terepbejárási eredmények feldolgozása során a térség Árpád-kori településhálózatának több jellegzetessége kezdett kirajzolódni, amely három témakör köré csoportosult. A munka során felmerülő kérdések és problémák három különböző tudományághoz kapcsolódtak: a természetföldrajzhoz, a régészethez, a történelemhez. Elsősorban azokra a kérdésekre kerestem választ, hogy az Árpád-korban létrejövő településhálózat milyen természetföldrajzi viszonyok között, milyen természeti környezetben jött létre? Másik oldalról megvilágítva ezt a kérdést mekkora lehetett a terület népességeltartó képessége? Milyen falusűrűséget rekonstruálhatunk a Duna-Tisza közére? Milyen típusú lelőhelyek alakultak ki elsősorban? A történelmi kutatás eszközeivel pedig arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy az Árpád-korban kialakult faluhálózat miért bomlik fel hirtelen, szinte teljesen nyom nélkül a XIV-XV. században? Itt szeretném megjegyezni, hogy ez a tanulmány egy nagyobb lélegzetvételű munka része, most elsősorban csak a problémák felvetésére és néhány megoldási lehetőségre szeretnék kitérni. A tanulmány a Dorozsma-Majsai homokhát mint természetföldrajzi értelemben vett kistáj Árpád-kori településhálózatának jellegzetességeit vizsgálja. Az Ásotthalmon megfigyelt jelenségeket összehasonlítottam Csongrád megye nyugati, a Duna-Tisza köz területére eső más települések régészeti topográfiai adataival (1. kép). A munkát lehetővé tette, hogy ezen a területen színvonalas adatgyűjtés folyt, és szinte az összes erre a részre eső település régészeti topográfiája elkészült. Ezen vizsgálódás során a régészeti terepbejárás nyújtotta adatokat kiegészítik a természetföldrajz, a történeti éghajlattan, talajtan és a történeti földrajz eredményei. A dolgozat a terület természetföldrajzi, régészeti és történeti problémáival foglalkozik. A különböző tudományágak eredményeinek felhasználása eltérő típusú források és módszerek használatát teszi szükségessé. A Duna-Tisza köze déli része jó példa arra, hogy történetének minél teljesebb megismerése céljából különböző tudományágak eredményeit hívjuk segítségül. így sokkal árnyaltabb képet tudunk kialakítani erről az írott források hiánya miatt eddig ismeretlen, lakatlannak tartott vidékről. A Duna-Tisza köz természeti környezetének középkori képéről igen keveset tudunk, meglévő ismereteink nagyobb része is kevéssé megalapozott általánosítás. Abban, hogy a középkori Duna-Tisza közéről nem készült általános környezettörténeti rekonstrukció, a rendelkezésre álló csekély forráson kívül döntő szerepet játszott az is, hogy a rekonstrukció elkészítésére önmagában sem a régészet, sem a történettudomány, sem a geográfia nem képes. Vagyis ezen inter- vagy inkább multidiszciplináris kutatási területen nem érhetők el érdemi eredmények az érintett diszciplínák együttműködése nélkül. A Duna-Tisza köze elhanyagolt területe a történeti kutatásoknak. A vidék késő középkori és újkori története jól ismert, de nagyon keveset tudunk a kunok beköltözése előtti időszakról. Ennek oka az Árpádkorra vonatkozó írott források teljes hiánya. Ez magyarázza meg azt, hogy a korábbi, kizárólagosan csak GYÁRFÁS i870-i885. 343