Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Langó Péter: Megjegyzések az alánok és a magyarok 10. századi együttes beköltözéséhez

régészet magyarnak tartotta és tartja. Fodor István Felső-Tisza-vidék és a Szabolcs megyei honfoglalás kori temetők kapcsán bizonyította, hogy korábban tévesen tartották az e területen élő népességet kabaroknak. A régészeti leletek alapján az itt élők ugyanúgy magyarok voltak, mint a Dunántúlon, vagy a mai Szeged környékén temetkezők. Fodor István kutatásai alapján nem lehet alánnak tartani az itt élőket, mint ahogy kabarnak sem. Ez vonatkozik a bashalmi sírokban nyugvókra és település volt lakóira is. A sinkahegyi bizánci ereklyetartó mellkereszt pedig arra figyelmeztet, hogy Tiszaeszlár területén lakók all. században nem muzulmánok, hanem keresztények voltak. VI. Összefoglalás Összefoglalva tehát elmondható, hogy az írott források és a nyelvészeti kutatások alapján szinte bizonyos, hogy honfoglaló eleink a Kárpátokon kívül még találkoztak az alánokkal. Valószínűleg alán töredékek is részvettek a magyarok oldalán a honfoglalásban. A Györffy György által felvetett elképzelés, mely szerint ezek az alán töredékek megőrizték etnikai tudatukat, illetve muszlim hitüket, azonban sem helynévi, sem történeti, sem régészeti érvek alapján nem igazolható. Valószínűbb inkább az, hogy ezek az alán töredékek már a honfoglalás előtt a magyarságba olvadtak és elvesztették különálló etnikai tudatukat. Az Oszlár helynevek pedig nem egy korai alán jelenléthez köthetők. Az Oszlárokhoz kapcsolt, de valójában Vzlar/Uzlar helynevek az úz törzsszövetség szétesését követően a Kárpát-medencébe szorult török töredékek szálláshelyei lehettek. A valóban Oszlár helynevek pedig kései, 13. század utáni kun elemekkel kevert jász falvakat jelölhettek. Ezek a jászok bekerülhettek úgy is mint a vidini jászok, de nem elképzelhetetlen az sem, hogy Moldva területéről települt át egy-két jász család Magyarországra. 89 FODOR 1986. 90 FODOR 1996, 192-193. A kereszt párhuzamaival kapcsolatban lásd: MARJANOVIC-VUJOVIC 1997, 32-33; LOVAG 1999, 1112., 23-25. 91 LANGÓ 2000. Dolgozatom végén szeretnék köszönetet mondani Dr. Garam Évának, s Dr. Patay Pálnak az Oszlár-Csörszárok lelőhelyen talált Árpád-kori temetőtöredék közlésének engedélyezéséért, valamint Dr. Bálint Csanádnak, s Dr. Révész Lászlónak a dolgozat megírásához nyújtott segítségükért. 330