Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Langó Péter: Megjegyzések az alánok és a magyarok 10. századi együttes beköltözéséhez

2. A Jaropolk hadjáratáról szóló tudósítás csak jász foglyokat említ, arról nem szólnak a források, hogy hány fogoly is került Kijevbe. A korabeli hadviselést ismerve az elköltöztetett hadifogoly állomány nem lehetett több ezer fős. A Kijev környékén élő magribiták minden valószínűség szerint már Jaropolk hadjárata előtt is ezen a területen éltek, ahogy arra a következtetésre jutott Czeglédy Károly is a muszlim utazó leírása alapján. 3. A Györffy által érzékeltetni kívánt „finom" megkülönböztetés, miszerint a magribita-alánok törökké váltak, de eredetileg nem voltak törökök, nem figyelhető meg Abu-Hámid leírásában.

35 4. A magribita név levezetése, illetve összekapcsolása az évszázadokkal korábban Észak-Afrikába szakadt alánokkal igen ötletes, azonban ezt a kapcsolatot igazolni nem lehet. Nem rendelkezünk sem írásos, sem pedig régészeti forrással arról, hogy Észak-Afrikában az alánok túlélték volna a népvándorlás viharait (köztük Justinianos hadseregét, amely megdöntve a vandál uralmat visszacsatolta a területet az Imperiumhoz, majd pedig a muszlim előretörést), és magmaradtak volna nagyobb számban ezen a területen, illetve etnikai tudatukat is megőrizték volna. Nem maradtak meg az alánok Észak-Afrikában, ugyanúgy, ahogy a vandálok sem. Az iszlám előretörésekor már valószínűleg mindkét népcsoport a helyi alapnépességbe olvadt. A fentebb tárgyalt feltételezés esetén azt is bizonyítani kellene, hogy a nagyobb lélekszámú vandálokat miért nem sikerült Abu-Hámidnak azonosítani a Kárpát-medencei, vagy a nyugati területek német lakosságával. 5. A jászok Philisteus neve és a magribita név összekapcsolása is igen valószínűtlen. Ha Abu-Hámid „fordítása" lenne a Philisteus jelző, ebben az esetben azt is fel kellene tennünk, hogy a granadai utazó, amellett, hogy nagyon jól ismerte a Bibliát (legalább annyira, ha nem jobban, mint egy korabeli keresztény hittudós), korát meghazudtoló földrajzi és történeti ismeretekkel is rendelkezett. Nemcsak azzal kellett tisztába lennie, hogy Kafrotot Észak-Afrikában kell keresni, hanem azzal is, hogy a Kárpát-medencében élő alánok ugyanazon népcsoport tagja, mint a hunok elől a vandálokkal Észak-Afrikába menekülők. Döntő érvként jöhet még szóba az itt vázolt elképzelés ellen Abu-Hámid munkájának egy másik részlete. Az utazó Abul-Kászim emírrel való találkozása alkalmával megjegyezte, hogy az emír „különbözőnyelveket beszélt: lakzán, tabalán, fílán, zakalán, haidák, gumik, szarír, alán, zikihkárán, továbbá arab, török és perzsa nyelven". A szövegben szereplő népnevek között előfordul az alán elnevezés. A gothai kéziratban az alán név helyett az ász kifejezés szerepel. A két kézirat mutatja, hogy Abu-Hámid jól ismerte az alánok mindkét, az adott korban közkeletű elnevezését.

37 Györffy György felvetése esetén ennél a szövegrésznél mindenképp szerepelnie kellene a magribita elnevezésnek, azonban ez a név nem fordul itt elő. A régészeti leletek alapján sem lehet megállapítani, hogy a magyarországi alánok között iszlám hitűek is éltek volna. Összefoglalva: A felhozott érvek közül egyik sem támasztja alá azt, hogy a magribiták muszlim hitű alánok lettek volna. Az állítás másik bizonytalan pontja az, hogy ha Abu-Hámid „találta ki" a Philisteus elnevezést, akkor a név miért csak 200 évvel később, 1357-ben tűnt fel először az okleveles anyagban? A magribita szó megítélése Abu-Hámid munkájában inkább, mint a muszlim kifejezés szinonimájaként értékelhető, s nem az alánokra vonatkozott. Az Árpád-kori Magyarországon jelentős muszlim lakosság élt, amint arról a források beszámolnak.

40 Az arab munkák közül meg kell említeni Jákút lexikonát, aki 1220 körül találkozott Aleppóban tanuló magyar muszlimokkal, akiktől Magyarországra vonatkozó információit nyerte. SELMECZI 1995, 141; NÉMETH 1990, 183. CEGLÉDY 1985, a. ABU-HÁMID 54. 162. 52. j. A kérdés kapcsán Györffy György Abu-1-Fida megjegyzését is igyekszik bekapcsolni a kérdéskörbe, ez azonban - mint fentebb már említettem - a Krím-félszigethez kapcsolódik, és sem földrajzilag, sem pedig időpontját tekintve (14. század) nem kapcsolható össze az itt tárgyalt kérdéssel. Vö.: KUZNECOV 1984, 171., 162.j. ABU-HÁMID 36. ABU-HÁMID 153-154. 10. j. A szöveghagyományokról: BOLSAKOV 1985, az alán népnévről Abu-Hámidnál: MONGAJT 1985, 104. Selmeczi László a középkori jász régészeti emlékanyag legjobb ismerője így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Eddig egyetlen régészeti lelet, egyetlen egy megfigyelt jelenség, szokás nem utal az iszlám befolyásra. " (SELMECZI 1995, 141.) GYÁRFÁS. III. 495-497. VárReg., 4L; WASMER 1958, 474; MESTERHÁZY 1973; TESZ II. 253; KOSSÁNYI 1937; További irodalommal: MÁRTON 1994, 298. CZEGLÉDY 1985, 104; KRISTÓ 1984, 1100. 324