Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
Langó Péter: Megjegyzések az alánok és a magyarok 10. századi együttes beköltözéséhez
Györffy öt pontban foglalta össze érveit, amely alapján az Abu-Hamid által említett magribiták azonosak lennének az alánokkal: 1. Abu-Hámid Szakszin irányába utazott a Kárpát-medencét elhagyva, hogy a magyar királynak (aki valószínűleg II. Géza volt) magribita íjászokat fogadjon fel, és megjegyzi hogy: „Szakszinnal azonosítható, illetve a közvetlen szomszédságában fekvő Volga-parti Szarajban Ibn Battúta még a XIV. században is talált mohamedán alánokat". 2. „Kijev környékén 1150 körül több ezer magribita él." Az orosz évkönyvekben említett Jaropolk hadjárat szól arról is, hogy a kijevi herceg jász foglyokat vitt magával, akik több ezren lehettek, s amelyek a Kijev körül a magribita lakosságot alkothatták. 3. Különbséget lát Abu-Hámid azon megjegyzésében, hogy a magribiták nem törökök, hanem csak „olyanszerűek", mint a törökök. 4. Megállapítása szerint: „a magribita annyit jelent, hogy észak-afrikai". Abu-Hamid mivel granadai volt, járhatott Észak-Afrikában, „tehát tisztában volt azzal, hogy mi a magribia". ,Már pedig a keleteurópai steppén a XII. században élő népek közül egyedül az alánok voltak azok, akiknek egy része Észak-Afrikába költözött.'''' 5. Legutolsó érve a jászok filiszteus nevéhez kapcsolódik. A Bibliában szereplő nép hazáját, Kafrotot, Arnos könyve alapján „Észak-Afrikában keresik". Véleménye szerint: „a Philisteus népnév a «magribita» tudós értelmezése, fordítása". „Nem lehetetlen, hogy ezt a tudatot (miszerint a jászok magribiták, vagyis észak-afrikai alánok és ebből kifolyólag fíliszteusok - LP) a magyarországi mohamedánok hitéletét három éven át erősítő Abu-Hamid terjesztette el." Ezek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a honfoglalókkal együtt, a Kárpát-medencébe beköltöző alánok megtartották muszlim hitüket, illetve őrizték etnikai tudatukat is. Érvelését és konklúzióját, a kutatók nagy része elfogadta, s beépítette munkáiba. 27 Az alább felsorolt érvek azonban nem mentesek bizonyos ellentmondásoktól, melyek vizsgálata esetleg közelebb visz a kérdés megválaszolásához. A vizsgálat során először Györffy György történeti érveit tekintem át, majd pedig a helynevekkel kapcsolatos problémákat veszem sorra. III. Történeti érvek 1. Abu-Hámid elindulásakor engedélyt kért „Básgird" uralkodójától, hogy „Szardzsszinbe" utazhasson. A magyar király ekkor követet adott a muszlim tudós mellé, „aki majd összegyűjt nekünk (ti.: a magyar királynak) olyan muszlimokat, törököket, akik szegények és gyengék ugyan, de kitűnőek a nyilazásban ". Az idézett szöveghely alapján feltételezte Györffy, hogy a magyar uralkodó „keleti magribitákat" akart toborozni. A szövegben azonban nincs szó arról, hogy a magyar király csak magribitákat fogadna zsoldba, hanem bárkit, aki elszegődik. Abu-Hámid a Szakszin vidékén lakókat nem magribitának nevezte, hanem a „b h n h" szóval jelölte. A két elnevezés egymásnak való megfeleltetése bizonytalan. Ibn Battúta adata, amint arra Györffy is utalt, 14. századi. Abu-Hámid a 12. század közepén járt a területen. A Szaraj környékén élő alán lakosságnak nincs köze Szakszinhoz, illetve a magribitákhoz. A mongol támadás után az Aranyhorda konszolidációja nyomán az alánok fokozatosan beilleszkedtek a mongol államszervezetbe, amint arról Rubruk is beszámolt a 13. század közepén. A Szaraj környékén élő alánok minden bizonnyal a mongol expanziót követően érkeztek erre a területre, mint ahogy Kínában is ezt követően jelentek meg. 32 A Szakszinban élő magribiták és a Szarajban lakó alánok között feltételezett kapcsolatra nem utal semmi. 26 GYÖRFFY 1990, 58. 27 HARMATTÁ 1975, 260; TÖRÖK 1982; TÓTH - TÓTH 1988, 170; SZABÓ 1982, 12; SELMECZI 1995, 138-139; SELMECZI 1996, 76. 28 ABU-HÁMID 65. Vö.: KUBINYI 1999, 128. 29 ABU-HÁMID 38. 155. 16. j. 30 MARQUART1903, 164. 31 SF191. 32 KUZNECOV 1984, 264-265; BRETSCHNEIDER 1888, 88-90. 323
