Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)

Merczi Mónika: Patológiás jelenségek vizsgálata Visegrád-Diós későrómai temetőjében

50-54 (143. sír), és egy 56-62 éves (161. sír) férfinál - mutatkozott az átlagosnál súlyosabbnak. Nőknél a vizsgált 46 egyén közül 15-nél (32,6 %) alakult ki ez a kóros elváltozás, 5 esetben - egy 44-48 (65. sír), egy 52-56 (186. sír), egy 53-57 (201. sír), egy 59-63 (86. sír) és egy 70-74 éves (62. sír) nőnél - súlyosabb formában. Férfiaknál csontfelrakódás a gerincoszlop nyaki, háti és ágyéki szakaszán egyaránt megfigyelhető volt, nőknél ez az elváltozás a nyakcsigolyákat ritkán érintette. Az osteophytosis súlyosabb eseteinél előfordult, hogy a csigolyák teste a csontnövedékek révén egymással összekapcsolódott: a 126. (36-45 éves) férfi esetében két alsóbb háti csigolya, a 153. (53-59 éves) férfinál a 7-8. és a 9-10. hátcsigolyák (4. kép /.), a 186. (52-56 éves) nőnél a 3-4. ágyékcsigolya csontosodott össze. Néhány esetben a csigolyák összekapcsolódása nem csontnövedékek révén jött létre. A 68. (40-70 éves) férfinál két nyakcsigolya a csigolyatesteknél és íveknél is teljesen összecsontosodott (4. kép 2.). A 186. nőnél két nyakcsigolya, a 207. (45-49 éves) nőnél a 10-11 hátcsigolya a csigolyatesteknél részlegesen összecsontosodott. A 85. (56-60 éves) nőnél az alsóbb háti csigolyák teste besüppedt, a 9-10-11. csigolyák összecsontosodtak, a 10. teste teljesen felszívódott. A három csigolyatest ék alakú (4. kép 4.), a kérdéses egyén púpos volt. Az első ágyéki csigolya teste is erősen süppedt. Ennél a nőnél feltételezhető, hogy az elváltozás tuberculosis következtében lépett fel. Az osteophytosis együtt járhat a csigolyaívek izületi felszíneinek gyulladásával is (spondylarthritis), de ez az elváltozás önállóan is megjelenhet. A 25. (50-56 éves) férfinál a hátcsigolyáknál a mérsékelt fokú csontfelrakódás néhány esetben együtt járt az ízfelszínek deformálódásával. A 68. (40-70 éves) férfi esetében a háti szakaszon szintén a két elváltozás együttes előfordulása figyelhető meg, ezzel szemben a nyakcsigolyáin (4. kép 3.) az izületi felszínek gyulladása nem járt együtt csontfelrakódással. A 143. (50-54 éves) és a 161. (56-62 éves) férfinél a két elváltozás együtt fordul elő a gerincoszlop nyaki szakaszán. Nőknél az izületi felszín gyulladása egyetlen esetben volt megfigyelhető: a 29. (34-38 éves) nő nyakcsigolyáin az elváltozás önállóan jelent meg. Az izületi porc kopása és a következtében fellépő csontfelrakódás a végtagizületekben is kimutatható (osteoarthritis). Az ilyen jellegű elváltozások mindkét nem esetében leginkább a nagy ízületeket érintették. A 74. (43-49 éves) férfinál a csípőizületben, a 128/a (51-55 éves) férfinál enyhe formában a váll-, könyök-, és térdizületben, a 128/c (48-54 éves) férfinál közepes fokban a váll-, és térdizületben, a 163/c férfinál a jobb váll-, (5. kép 1.) és a bal könyökizületben lépett fel ez az elváltozás. Egy (50-58 éves) nőnél (157. sír) a térdizületet érintette ez az elváltozás, a jobb oldalon közepes, a balon enyhe fokú csontfelrakódás keletkezett. A 186. (52-56 éves) nő esetében a vállizületben lehetett enyhe fokú csontfelrakódást megfigyelni. A két nőnél csontújraképződés a csigolyákon is észlelhető volt. Férfiak esetében ilyen jellegű összevetés csak a 74. sír esetében volt lehetséges, itt azonban a csigolyákon izületi elváltozás nem mutatkozott. A kis izületeket izületi elváltozások ritkábban érintették. A 112. (34-38 éves) férfinál a láb és kéz ujjpercein, a 62. (70-74 éves) nőnél egy kézközépcsonton fordult elő az ízfelszínek deformálódása. Nem specifikus fertőzések Néhány esetben meg lehetett figyelni olyan csontmegvastagodásokat és csontkinövéseket, melyek csonthártyagyulladásra (periostitis) utaltak. Az 56. (41-45 éves) férfi esetében mindkét tibia szárának (diaphysis) felszíne kéregszerű, a bal tibia distalis végén a fibula callusképződéssel gyógyult törése okozott csontburjánzást. A 111. (49-53 éves) férfi jobb tibiáján és fibuláján ill. bal fibuláján jelentkeztek csontkinövések, a 220. (24-33 éves) férfi esetében pedig bal tibia alsó harmadának kismértékű megvastagodása jelzett csonthártyagyulladást. A 206. nőnél ezt az elváltozást lehetett megfigyelni a jobb tibia belső felszínén, mely az alsó harmadban meg is vastagodott. A jobb fibula egy lezajlott csonthártyagyulladás következtében szintén megvastagodott, felszíne kéregszerűvé vált. Hematológiai rendellenességek A vérképző rendszer megbetegedései között leggyakoribb a poroticus hyperostosis, mely a szemüreg hátsó falában vagy a koponyafalon jelenik meg. Enyhébb megjelenési formája gyermekeknél és felnőtteknél 7 MARCSIK 1996, 243. 28