Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
Tomka Péter: Előszó
parancsnokának elképesztő mentalitása (ahogy mindenáron meg akart felelni, - még hamisítások árán is - Valentinianus vélt, vagy valós követelményeinek) mennyire regionális jelenség (Groh Dániel). Nem is olyan meglepő ez a furcsa, Patyomkint idéző reprezentációs kényszer, ha figyelembe vesszük, milyen leromlott egészségi állapotban lévő népesség használja a szomszéd gizellamajori erődöt (Merczi Mónika). Szeretném persze tudni, melyek azok az „eddig vizsgált" későrómai temetők, amelyekkel szemben a Visegrád-diósi temető népességének halandósági arányai a legkedvezőtlenebbek? A limes egy másik (tolnai?) szakaszának kissé későbbi elő- és háttere régészeti jelenségeit öt régebben feltárt sír maroknyi leletének kapcsán tárgyalja Odor János. Munkássága nyomán kezd körvonalazódni a kistáj 5. századi lakóinak tarka kultúrképe (tarka, hiszen a sióagárdi fátyoltűk és a mözsi fíbulák igen eltérő összefüggésekbe állíthatók). Ami az avar kort illeti, az eddig beérkezett hat dolgozat három tájról (meg egyszer háromnegyed Avariáról) hozott új mozaik-szerű információt. Legmesszebbről kezdve: Békésben mindig történik valami. Liska Andrásnak sikerült egy fontos kora-avar lelőhelyet pontosan azonosítani, Medgyesi Pál meg vitára bocsátott egy Árpád-kori lelőhelyen talált furcsa (későavar?) tárgyat, talán egy ötvös munkakollekciójának egyik darabját, miközben Huszka József nyomán megismertette velünk a papíruszvirág ókori és népművészeti változatait. Lám így működik a konvergencia, tenném hozzá. Csongrád megyét a Szegvároromdűlői szarmata kori avar (vagy avar kori szarmata?) gyöngyök képviselik (Fórizs István et al). A cikk számos hozadéka (pl. az antimon - ón váltás keltezés) mellett régióra az utal, hogy ott gyűjtötték az avarok a szarmata gyöngyöket, ahol volt mit. Vajon más régióknak is juttattak a zsákmányból? Hogy a Kelet - Dunántúl Budakalásztól Kölkedig (legalább is a korai avar korban regióként viselkedik, megerősítette Pásztor Adrien itt közölt, bár máshol elhangzott előadásában. Budakalászt, mint Jelentős regionális központot" jellemezte, ahol, mint cseppben a tenger, jelen van egész Eurázsia minden valamirevaló kapcsolatrendszerének hordaléka, nyakon öntve a legutolsó merowing divat „allgemeine" szószával. Illenek is bele, meg nem is a Szekszárd Bogyiszlói úti gyöngyök (kitől mástól mint Pásztor Adrientől?). A lényeg ez esetben egyetlen temetőn belüli, az avar kort átívelő tipokronológia - lehetőséget adva későbbi (regionális és régiók közötti) összehasonlításra. Külön bekezdést kap Kiss Gábor tanulmánya, mert módszerében tér el a többitől. A griffes csatokat az egész nagy régióból (azaz Avarországból) gyűjtötte össze, változataik keresztbe-kasba kapcsolják a kisebb tájakat, hiányuk (pl. Ny-Szlovákia területén) szinte jellemzőbb mint meglétük. Egyéb hasznok, az ismertetés önként vállalt szűkítése miatt, maradjanak itt említetlenül. További hat munka foglalkozik honfoglalás- és kora Árpád-kori témával. (Remélem legalább is, hogy befut még Pap Ildikó - megkülönböztető jelzője Katalin - és Paszternák István dolgozata Heves megye történetének újabb 10-11. századi régészeti adatairól.)* A szinte minden korban egyre határozottabban körvonalazódó északkeleti tájegység Árpád-kori kerámiáit Simonyi Erika jellemezte, ismertetve a mezőkeresztesi öt házas falurészletet. Sor került a borsodi ispáni vár melletti templom körüli temető embertani vizsgálatára is (Bernért Zsolt, Kustár Ágnes, Szikossy Ildikó). A következő mozaik-kocka a Jászság. Igaz Langó Péter inkább a jász etnikum beköltözésével foglalkozik, és igaz, hogy a régészetileg kutatott Eszlar - Oszlar falvak sem a későbbi Jászságban vannak. Eredménye a 10. századot illetően meggyőzően negatív. 10
