Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 23. (Szekszárd, 2001)
Liska András: Egy 7. századi avar temetkezés emlékei Gyula határából
Liska András Egy 7. századi avar temetkezés emlékei Gyula határából Egy régen elfeledettnek hitt lelőhely azonosítási kísérlete 1 A múlt században alapított múzeumok és régiségtani egyesületek létrehozói szinte minden esetben lelkes, amatőr műgyűjtők voltak. A múlt emlékei iránt érzett lelkesedésükből fakadó, önzetlen gyűjtő- és kutatómunkájukkal, valamint sokszor igen gazdag magángyűjteményük, féltett kincseik felajánlásával váltak a magyar múzeumügy úttörőivé, az első közgyűjtemények megteremtőivé. Közéjük tartozott Mogyoróssy János a gyulai Wenckheim uradalom gazdatisztje is, aki többek között figyelemmel kísérte a Gyula környékén előkerült régészeti leletek sorsát, azokról többször beszámolt az Archaeologiai Értesítőben. Mogyoróssy saját gyűjteményének felajánlásával és szervező tevékenységével a Békés Megyei Régészeti és Művelődéstörténeti társulat, valamint a Békésvármegyei Múzeum egyik megalapítójává vált. Gróf Wenckheim Antalnak a gyulai Szentbenedek-pusztán lévő birtoka területén, a Gyuláról Kétegyházára vezető út mellett, 1859-ben kerültek elő avar kori sírokból származó tárgyak. Ezekről 11 év elmúltával, 1870-ben, az akkor még csak harmadik éve létező Archaeologiai Értesítőben adott hírt Mogyoróssy János: „építendő nyárilakhoz szükségelt téglákat verettem és égettettem, e műtét az országút jobboldalától mintegy 50 folyó ölnyire az úgynevezett pepinär juh-majortól keletre eső, kis ákáczfa-erdőcske előtt ugyancsak keletdélről nyugat-északra vonuló emeltebb földgerinczen vitetett véghez. - Mikor a föld az emiitett czélra a téglavető szérűbe targonczákon kihordatott, a keletkezett üregben négy lábnyi mélységben a homokban egy ember s mellette egy ló-csontvázat, továbbá rozsda-ette elmállott vaskengyel-, zabola-, sarkantyú- s kard- vagy tőr-markolat-darabokat találtak és egy kéticzés - de hamvvederhez semmiképp sem hasonlító - mázatlan fekete üres cserépbögrét. Ugyanazon év deczember 14-kén hó esett, és az említett pusztán a nagy majortól a pepinär juhok istállójához vezető nyárfasor derekán, az ott keresztül futó éren létező dobogóhidacska fejeit kellvén a közlekedés fenntartása tekintetében feltölteni, ez alkalommal a téglavető helyről az uradalmi szekereken a béresek homokot szállítottak az említett hídfőhöz. Eme foglalkozás közben, mint a béresek a földet kapával a szekerekről lehúzogatták, három darab aranyékszert leltek, melyeket a pusztai tiszt, Gremsperger János távollétében Gyulára hoztak és alattomban Nagy Ferencz nevű aranyművesnek eladtak, minek alulirtt tudomására jutván azokat attól három forinton megváltottam..." Az említett aranytárgyakat Mogyoróssy János visszavásárolta, és felküldte a birtok tulajdonosának, gróf Wenckheim Antalnak Bécsbe, hogy ott, az udvari régiségtárban bemutassák. Az idézett tudósításban Mogyoróssy János a megtalált aranytárgyakról pontos leírást és rajzot közölt (1. kép). Leírása szerint a lelet két arany függőből és egy arany karikából állt. A rajz egy ún. gúlacsüngős, granulációs díszítésű, ismert típusú, jellegzetesen korai avar kori aranyfülbevalót ábrázol. Ez a tárgytípust a Kárpát-medencében a 6. és a 7. század fordulója idején, a 7. század elején viselték. A gúlacsüngős arany fülbevalók eredete valahol a déloroszországi steppék népvándorlás kori leletanyagában kereshető, kárpát-medencei előfordulása egyértelműen a korai avar etnikumhoz köthető. 3 Az aranyfülbevalók, és a leírásban említett, lovassírból előkerült leletek is egy eddig feltáratlan, korai avar temetkezésről tanúskodnak, amely az említett Szentbenedek-pusztán található. A múlt században előkerült régészeti leletekről szóló, hasonló tudósítások a mai régészeti kutatás számára sokszor csupán jelzés értékűek, mivel a leletekről csak a korabeli igényeknek megfelelő információkat tartalmazzák, a lelőhelyek pontos leírását pedig nagyon ritkán közlik. A ritka kivételek közé tartozik Mogyoróssy János említett írása. Az előkerült leletek, és a megtalálási körülmények pontos lejegyzése mellett Mogyoróssynak arra is volt gondja, hogy az általa, mint uradalmi számtartó által igen jól ismert szentbenedeki majorság azon részéről, ahol a leletek előkerültek, egy igen részletes térképet mellékeljen tudósításához. A térképvázlaton jelölte a Gyulát Kétegyházával összekötő utat, a majorság épületeit, a vízjárta területeket, és a felsorolt régészeti leletek előkerülésének pontos helyét, valamint az égtájak irányát (2. kép). 1 Azonos címmel rövid beszámolót közölt a szerző a lelőhelyről 1996-ban: LISKA 1996. 2 MOGYORÓSSY 1870. 3 ORMÁNDY 1995, 163. 107
