Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Gucsi László: Kerámiatechnikai megfigyelések a badeni kultúra leletein
Odor János ásatásán az I. szelvény 2. ásónyomból került elő egy kis pohárka vízszintesen futó cikk-cakk mintával díszített töredéke. 24 Ezen a leleten három - egyenként kb. 1 cm-es - „szalag" összeillesztése látszik a törésfelületen. Ebben az esetben ezért inkább beszélhetünk hurkákról. A tárgy esetlen megjelenése, egyenetlen felülete, valamint a hurkák alkalmazása felveti annak a lehetőségét, hogy egy gyermek munkájával állunk szemben, aki a felnőttek munkamódszerét utánozta, kicsiben. Egy gyakorlott fazekas ugyanis nem vesződne feleslegesen kis hurkák készítésével és időigényes összedolgozásával, amikor egy ilyen méretű edénykét néhány perc alatt egy agyagdarabból, nyomkodással könnyűszerrel kialakíthatott. A vastag falú, peremük felé elvékonyodó, alacsony bögrék általános formázási módjának tekinthetjük az egy tömbből való nyomkodást. 25 Más eljárást kell viszont sejtenünk az 5. objektumból előkerült bögre esetében. 26 Itt ugyanis a váll magasságában az edényke belső felületén egy kis árok fut körbe. Annak ellenére, hogy a törésfelületen nem látható az egykori illesztés, az említett árkot mégis annak bizonyítékának tekinthetjük, hiszen megléte mással nem magyarázható. Ezért a követezőképpen rekonstruálható ennek az egyenletesen vékony falú bögrének a készítése. Első lépésben a bögre alját alkotó részt egy agyag golyóból, nyomkodással kialakította a fazekas. Ezután egy 2-3 cm átmérőjű agyaghurkát sodort, amit 5cm széles szalaggá lapított. Ezt a szalagot körív mentén meghajlítva az előzőleg megformált kis csésze peremének belső feléhez illesztette, majd kívülről alaposan összedolgozta a két darabot. Ezt követően helyezte fel a bögre fülét és egy kaviccsal elkészítette a besimítást a váll magasságában, valamint a függőleges besimításokat az edényke hasán. Egy bögre töredékén megfigyelhető, hogy a fül perem felőli belső hajlatát megerősítették egy kis agyagdarab odatapasztásával.(7. kép 1.) Összefoglalás Az eddig elvégzett kerámiatechnikai megfigyelések eredményeként egyre biztosabban körvonalazható az őskori fazekasok tevékenysége. Az újabb adatok fényében megkérdőjeleződik a hurkamódszer, mint őskori edénykészítési eljárás. Helyette az egy tömbből való kinyomkodás és a szalagtechnika alkalmazása igazolható. Az Aparhanton feltárt leleteken megfigyelt törésfelületek alapján bizonyítható, hogy a badeni kultúra fazekasai 4,5 - 7,5 cm széles szalagokból építették az edényeiket. A különböző kultúrák fazekas technikájában megtalálható hasonlóságok és különbségek feltérképezése, kiértékelése a későbbi kutatás feladata lesz. További lehetősége a jövőbeni kutatásnak az egymást követő korszakokon át végig kísérni a kerámiakészítés technikájának változását. Azt ugyancsak a későbbi megfigyelések tisztázhatják, hogy melyik kultúra hozta magával (fejlesztette ki?) a szalagokból történő, felrakásos edényformázást, valamint, hogy a fülcsapolás alkalmazása kultúra specifikus-e vagy az őskori fazekasok által (kulturális hovatartozástól függetlenül) használt alapvető technikák egyike. 24 BONDÁR 2000, 14. kép 2. 25 U. o. l.kép 4., 6-7; 3.kép 3; 7.kép 7. 26 U. o. 12.kép3. 94
