Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Gucsi László: Kerámiatechnikai megfigyelések a badeni kultúra leletein
Egy ujjakkal besimított durva felületű fazék oldaltöredékének mindkét vízszintes, párhuzamos törésfelületén látszik a szomszédos szalagokhoz való illesztés nyoma. Az általuk meghatározható szalag 7,2 cm széles. 12 Egy mély bevagdosásokkal díszített, durva felületű edény töredékének mindkét vízszintes, párhuzamos törésfelületén illesztés nyoma látható. Az így meghatározható szalag szélessége 4,5 cm. 13 Vannak ritka esetek, amikor egy egész edényen megfigyelhető, kikövetkeztethető a szalagok egymásra épülő sora. Az Aparhantról származó leletek között két ilyen kerámia is van. A 3.kép 1.fotón szereplő tálon megfigyelhető a peremes fenékrész kialakítása. 14 A fenék nagy része ugyan hiányzik de annak széle és a szélén levő kis perem egy darabja, továbbra is a tál falához kapcsolódva megmaradt. A tál vallanak magasságában a fenéktől mérve kb. 12 cm távolságban egy ferde illesztés nyoma látszik. A később vázolt okok miatt a két látható illesztés között egy jól összedolgozott, nem látható illesztést kell feltételeznünk. 15 Az edényt, ha képzeletben arányosan kiegészítjük, egy újabb szalaggal számolhatunk, ami a tál peremét képezte. A vizsgált leletről ezért elmondható, hogy nagy valószínűséggel négy fő részből állították össze. Az első rész a tál fenekét alkotó 12 cm átmérőjű korong volt a szélén kialakított 6 mm magas peremmel. Ehhez tapasztották a tál testének alsó részét képező kb. 6 cm széles szalagot, amihez az ugyanilyen széles második szalagot majd ehhez a szintén kb. 6 cm-es harmadik (peremet alkotó) szalagot illesztettek. Az 5. objektumból származó fazék megmaradt töredékein szintén végig követhető az egymásra épülő szalagok sora. Az edény a következő elemekből készült (2. kép 1-4. kép 3.): I. Egy 12 cm átmérőjű korong, szélén 6 mm magas peremmel. II. Egy 2 cm-es kezdő szalag valószínűsíthető a lentebb leírtak alapján. III. Az első szalagra egy kb. 7 cm-es szalagot raktak fel, aminek a harmadik szalaggal érintkező részénél jól látható az illesztés nyoma. IV. A harmadik szalag 5,8 cm széles. V. A negyedik szalag 6,2 cm széles. VI.-VII. Az ötödik - hatodik szalag között nem látható az illesztés nyoma de a később vázolt okok miatt feltételeznünk kell két darab kb. 4,8 cm széles szalagot. VIII. A hatodik szalag tetején látható „S" alakú illesztés nyoma után több illesztésre utaló törésfelület nincs, de itt is két darab szalag feltételezhető, amelyek együtt 8 cm-t alkotnak. További két esetben találtam a leletanyagban illesztések nyomait. 16 Ezeknél a kerámiatöredékeknél viszont az alkalmazott szalagoknak csak az egyik szélén látható az illesztés, ezért azok szélessége nem mérhető. Az edények fenekének kialakítása: A leletek átnézése közben, hét alkalommal egy sajátos technikai megoldás nyomait figyeltem meg. Ezeken a fenéktöredékeken jól látható a speciálisan kialakított fenékrész, amihez az edény fala csatlakozik (7. kép8.). xl A töredékek alapján a következő munkafolyamat rekonstruálható: a fazekas előbb formázott egy agyag korongot, ami az edény fenekét alkotta. Ezután a korong szélén az agyag összecsípésével egy 6-8 mm magas peremet alakított ki, majd ennek a peremnek a belső oldalához illesztette (mintegy neki támasztotta) az első agyagszalagot, ami a készülő edény falát alkotta. Ez az első szalag az 1. objektumból előkerült töredék esetében 2 cm-es volt, amit a rá épített második szalag későbbi letörése során keletkezett törésfelület egyértelműen bizonyít. 18 Az 5. objektumban talált fazék estében, hasonló 2 cm széles szalag sejthető (2. kép 7.). Bár az első és a második szalag találkozásánál nem tört el a kerámia, így a törésfelületen nem látható az 12 U. o. 9.kép 4. 13 U. o. 5.kép7. 14 U. o. 12.kép 1. 15 Lásd: az edények fenekének kialakításáról szóló részben. 16 BONDÁR 2000, 7.kép 5. 17 BONDÁR 2000, 9.kép 9; 12.kép 1; 19.kép 3; 19.kép 5. 18 U. o. ó.kép 11. 92
