Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Kiss Tünde: A Sió völgy későkelta és koracsászárkori településtörténetének vázlata
A behúzott peremű tál a szántódi és balatonkiliti darabokkal és párhuzamaikkal hozható összefüggésbe. (10. kép 3, 52.) A sánc profiljából bekarcolt hullámvonalas szórvány került elő. (70. kép 4, 53.) 18. Szabadhídvég-Nándorpuszta Magassági adatok: 140-145 m LT D szórványok. Szabadhídvégtől délnyugatra, a Nagyberény-Siófok műúttól délre fekvő major. 1994 októberében Gyurkovics János siófoki lakos közlése nyomán a szerző bejárta a major központjától észak-északnyugatra és nyugatra eső területet, ahol néhány jellegtelen LT D töredéket lehetett találni 19. Szabadhídvég-Pélpuszta Magassági adatok 116-120 m LT D szórványok. A településtől északnyugatra lévő lelőhely, enyhén hullámos, megművelt terület. Bronzkori és kelta lelőhely. 98 1994 márciusában nem került elő kelta lelet Pélpusztán. 1996 júniusában a légifotós megfigyelések alapján a területet gödrök foltjai borítják. 20. Mezőkomárom-Alsó szérűs Magassági adatok: 108-110 m LT D szórványok, római szórványok. Pusztavárral szemben egy a szabályozás után kiszáradt holtág partján található a lelőhely. Későkelta és római kori lelőhely." 1994 decemberében a szerző terepbejárása során kelta és provinciális kerámiára volt megfigyelhető. Nagy, jól meghatározható felszíni szórványokat sikerült begyűjteni: A provinciális kerámiaanyagban egy sárga anyagú, sötétpirosra festett kihajló peremű tál 100 és egy márványos festésű korsó talptöredéke 101 , pirosra festett korsóiul, sárga és szürke szemcsés oldaltöredékek találhatók. Egyedi darabként fordul elő egy fémes felületű, Drexler típusú pohár. (11. kép 1, 74.) A kelta jellegű kerámia Sprofilú, besimított felületű tálból 102 és egy fésűs díszítésű oldaltöredékekből áll. 103 Fogasmintáshullámvonalas sávos kerámia is előfordul az anyagban. 104 (11. kép 2, 75.) A mezőkomáromi felszíni szórványok kora a Kr. u. 1. század harmadik harmada és a 2. század eleje közötti időre tehető. 105 4. Leletek és lelőhelyek. Déli Sió völgy. 21. Bikács-Alsó-híd Magassági adatok: 102-105 m LT D szórványok, római szórványok. A vizenyős, lápos rétek közül kimagasló dombon az észak-déli irányú barázdákban bronzkori, La Tène kori és római kerámiatöredékeket lehetett begyűjteni. Az irodalomban szereplő Wosinsky 1986. II: 576., Hunyadi 1957. 86. kelta temető. A magaslat északi és déli részén a szerző 1996. áprilisi terepbejárásán F. PETRES 1972, 131(9). térkép. F. PETRES 1971, 131(19).; FITZ 1970, 187(31). Az irodalomban Visnye-majorként említik, az 1:10000 léptékű katonai térképen Alsó szérüsként szerepel. 0 Párhuzama a Kiscelli úti fazekastelep anyagában található, Vespasianus-Traianus kora, formájuk Drag 36. és Drag. 37. tálak utánzata. PÓCZY 1956, 89. Abb. 4/2. Márványos festésű változatban is előfordul: PETŐ 1979, Abb VII/1. 1 A márványos festésű korsótöredék a festés technikája alapján: a Flavius-kor és a Kr. u. 2. sz. közé datálható. KELEMEN 1980, 6. 2 Pátyi kelta-római telep: OTTOMÁNYI - GABLER 1985, 209. Kr. u. 1. sz. második fele, 2. sz. első fele, halomsírokból, Taf. XXIV/4. 3 Lásd a Siójut, „Telepesek bozótja" nevű lelőhely fésűs edényeit és párhuzamát. 4 PARRAGI 1971, 16. kép 9. 5 A közelben Enying-Kabókapuszta (magassági adatok: 120-150 m) leletmentési anyagában találtak a korarómai lakosság temetkezéseire utaló nyomokat: Útépítés során Kr.u. l-2.sz-i csontvázas temető részletét bolygatták meg. A sírok egy része elpusztult. (Szent István Király Múzeum Adattára.) 380
