Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Kiss Tünde: A Sió völgy későkelta és koracsászárkori településtörténetének vázlata
elhelyezkedéséről. Azt feltételezte, hogy a Hercuniatest észak, északnyugatról a Cotini, keletről az Eravisci lakóterülete határolta. 13 Alföldi András összefoglaló tanulmánya a Duna völgyi provinciák népességét határozta meg, 14 a Dunántúl területén a kelta és illír őslakosság kevertségét tartotta alapvető etnikai vonásnak. Az illír elem túlsúlyát olyan mértékűnek vélte, hogy az eraviszkuszokat illír nyelven beszélő népnek tartotta. 15 Hunyady Ilona monográfiája összefoglalta a Kárpát-medencében ismert összes kelta lelőhelyet. 16 Rendkívül értékes az etnikai csoportok kutatása szempontjából, hogy a szerző gondosan leírta a kelta leletanyagban felismerhető illír, szkíta, dák és germán hatásokat. Radnóti Aladár a Balaton környékének régészeti leleteit gyűjtötte össze az őskortól a népvándorláskorig bezárólag (a későbbi korszakok műemlékeit Gerő László írta le). Radnóti a kelták bevándorlása kapcsán megemlítette, hogy a korai kelta csoportok megérkezése után a Kr.e. 4. sz. végéig a Balaton vonala etnikai határt jelentett a hódítók és a dunántúli illír őslakosság között. 17 1959-ben került kiadásra Mócsy András az 1-2. sz-i. Pannónia romanizációjának problémáit összefoglaló monográfiája, 18 amely az összes fellelhető ókori auktorhely, feliratos emlék és régészeti forrás elemzésével felsorolta a pannóniai kelta és illír őslakosság csoportjait, lakóterületüket és a későbbi municipális territóriumaikat is lokalizálta. A fennmaradt személynevek etnikumát meghatározva részletesen elemezte a kutatások nyomán kirajzolódó etnikai térképet. A korábbi meghatározásokat módosítva a kelta etnikumú Hercuniatest a Sió és a Mecsek közé eső területre helyezte. 19 Az 1960-as években föllendültek a római foglalást megelőző időszak és a későbbi pannóniai őslakosság etnikai megoszlását és anyagi kultúráját elemző kutatások, ennek következtében megszaporodtak a Sió völgyet érintő eredmények is. A Sió völgy korabeli településtörténete szempontjából fontos eredményt hozott a balatonföldvári későkelta földvár területén Nováki Gyula által végzett ásatás, amelynek során az ásatónak sikerült meghatároznia a földvár korát. Nováki, Mócsy András lokalizációjához kapcsolódva megállapította, hogy a területen a kelta Hercuniates törzs élt, akiknek anyagi kultúráját az Eravisciével rokonította, a balatonföldvári erődített települést pedig a siófoki és szóládi településekkel hozta összefüggésbe. 20 Szabó Miklós jelentős tanulmányai a pannóniai kelta nevek részletes történeti és nyelvészeti analízisét adták. 21 A szerző egyik munkájában strukturálisan vizsgálta a kelta személyneveket és óvatos következtetéseket vont le a beszélt nyelvvel kapcsolatban. 22 A másik tanulmány az indoeurópai névadás problémáiból kiindulva britanniai, galliai, rajna-vidéki, délnémetországi, hispániai és kisázsiai kelta nevekkel összehasonlítva elemezte a pannóniai kelta személyneveket. 23 13 GRAF 1936 b, A Balaton mint etnikai választóvonal déli partjának lakóiként az Oseriatest határozta meg. A Sió tehát Graf Pannónia-térképén az Oseriates és az Eravisci közötti területen folyt keresztül. 14 ALFÖLDI 1936, 2. „Már Pannoniában az illyr népelemek jutottak túlsúlyra (...) de a Dunántúlon is egész sor apróbb-nagyobb törzsük foglalt helyet, kelta népességgel váltakozva." I5 ALFÖLDI 1936, 5. „Tudjuk viszont azt, hogy egyes törzsek megőrizték eredeti nyelvüket is a latin mellett; az eraviscusok p. o. illyr nyelven beszéltek még Tacitus korában is, északnyugati szomszédjaik a cotinusok keltául." 16 HUNYADI 1942-44. 17 RADNÓTI - GERŐ 1952. 18 MÓCSY 1959. 19 MÓCSY 1959 17. fejezet. 20 NOVÁKI 1961b, 84. 21 SZABÓ 1963, és Uö 1964. 22 SZABÓ 1963, 231. „Ugyanakkor Dél-Pannoniára vonatkozóan a névanyag jóval csekélyebb száma, széttagoltsága, keveredése illyr és más vénét elemekkel, a nyelvkérdés felvetését egyelőre nem teszi lehetővé. Helyi kétnyelvű csoportokra talán gondolhatunk, azonban egységes nyelvterület nem létezett." (Dél-Pannonia fogalmába a Balatontól délre eső területet is beleértette.) 23 SZABÓ 1964, 173. A pannóniai személyneveket bojusz, eraviszkusz, és dél-pannoniai csoportokba sorolta. A bojusz és az eraviszkusz arisztokrácia rétegződése megállapítható a személynévadásból, azonban Dél Pannoniában a nevek jóval szerényebb írásos emlékanyaga miatt a szerző csak az egyes névfajtákat (u. m. összetett nevek, rövidült nevek, egytagú nevek) és azok számát határozta meg. 372
