Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Glósz József: Kölesd mezőváros az állam, a vármegye és az uradalom erőterében a késő feudális korban

ám a döntés végül Szekszárdra esett.

18 A két mezőváros között valóban sok volt a párhuzam. Mindkettő a Sárvíz partján feküdt, a Tolnai-dombság és a Mezőföld illetve a Sárköz találkozásánál. A német és magyar településterület határán terültek el, de túlnyomóan magyar volt a lakosságuk. Kölesd mellett szólt, hogy a megye középpontjában épült, s jó közlekedési adottságokkal rendelkezett, ellene, hogy lakossága protestáns volt, s lélekszáma is alacsonyabb volt, mint Szekszárdé. A döntés nyomán a megye visszavonult Kölesdről, az épület az uradalom tulajdonába ment át, 1818-ban szerepel a birtok megosztásakor készült vagyonleltárban. Az elszalasztott lehetőség nyomán Kölesd egy maradt a több tucatnyi közepes nagyságú Tolna megyei település közül, amelynek boldogulása azon múlott, képes lesz-e az 1848-ban beköszöntő új, polgári korszak kínálta esélyek megragadására. TMÖLKGYI 1:5/1771, 1:63/1771, 1:64/1774.; Ö: 305, 438.; WMMM Néprajzi adattár 780-96.; HAJDÚ 1978,203-211. 325