Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Gaál Zsuzsanna: Egy birtokos nemesi család válsága és felbomlása a 19. század második felében

támogatását kérve, aki ígéretet is tett arra, hogy a maga részéről mindent elkövet a siker érdekében. A felcsillanó remény azonban hamar elillant, amikor kiderült, hogy az állásra egy másik Dőry is pályázik.

70 Dőry Frigyes fia, Dénes, aki mind személyes kvalitásait mind családi hátterét tekintve összehasonlíthatatlanul jobb adottságokkal rendelkezett Viktornál. Apja nem csupán a Döry-nemzetségnek volt meghatározó alakja, hanem a Deák-párt megyei választmányának elnökeként a helyi politikai életben is nagy befolyással bírt. A család anyagi helyzete stabil volt, sőt kimondottan jó módban éltek, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy Frigyes a dombóvári uradalom bérlőjeként rendkívül eredményes vállalkozást folytatott.

71 Viktor nem csupán az anyagiakat illetően maradt el rokonától. Egyénisége sem keltett kedvező benyomást, még saját apja szerint sem, aki a következőket írta róla: „ Viktornak visszataszító modora van, fenhéjázo, a Bárótol eltanult hányavetisége nem kedves... Változatlanul folytatja korábbi életmódját, ami bajba fogja sodorni. Tettei meggondolatlanok, megtörténtük után látja csak be hibáját. "

72 Viktor a sikeres fellépés érdekében előbb a balpárt támogatását kereste, majd a család tanácsára eltávolodott tőle. A számításba azonban hiba csúszott, ugyanis az emberek változatlanul odatartozónak vélték.

73 A december l-jén tartott tisztújító megyei közgyűlés idejére már minden eldőlt. Informális úton Viktor is tudomást szerzett arról, hogy helyzete reménytelen. Ezért nem is jelentkezett az állásra. A főszolgabírói posztra egyhangú szavazással Dőry Dénest választották meg.

74 A kudarc Viktor büszkeségén újabb sebet ejtett. Ha nem is jelentkezett az állásra, mindenki tudta, hogy pályázott rá. A sors különleges kegyetlenségének tartotta, hogy elöljárója a nála öt évvel fiatalabb rokona lett. Komolyan fontolgatta, hogy lemond állásáról. Anyja is arra biztatta, hogy inkább vállalja a bizonytalan egzisztenciát, mint hogy ilyen megalázó helyzetben maradjon. Viktor azonban bármennyire is szerette volna, nem mondhatott le állásáról. Apja támogatására nem számíthatott, hiszen Dőry Mihály jövedelméből még a kiskorú gyerekek ellátására sem futotta, anyja Pécsett fedél nélkül maradt, és elsőszülöttje segítségét remélte. A minisztériumi állás merő ábránd volt csupán, még ha Dőry Lajos, felhasználva Eötvös Józsefhez fűződő barátságát, segített volna is, előbb le kellett volna tenni a jogi vizsgákat, erre viszont Viktor soha sem volt képes.

76 Helyzete a következő évben javult: sikerült állomáshelyet cserélnie Perczel Rezsővel, aki a megyei törvényszéken töltött be esküdti állást.

77 A vágyott főszolgabíróságból azonban soha nem lett semmi, mert az 1870-es években - bár törvény még nem írta elő - egyre inkább megkövetelték a vezető közigazgatási tisztségviselőktől a jogi végzettséget. Ennek hiányában Viktor még szerencsésnek is mondhatta magát, hogy 1871-ben szolgabírói segéddé nevezték ki Tamásiba.

78 Rövid időre úgy tűnt, hogy élete révbe jutott: megnősült, felesége kisebb vagyont is hozott a házasságba. Szerencséjét azonban nem becsülte meg. Költekező életmódját tovább folytatva végül olyan tettre szánta el magát, ami végzetesnek bizonyult. Hivatali felettesével, Forster Alfréddal együtt a kezelésükre bízott közmunkaváltság pénzhez nyúlt. A hiány felfedését követően Viktort felfüggesztették állásából, s emiatt minden jövedelem nélkül maradt.

79 A hitelezői azonnal rátámadtak, mindenét elárverezték, csupán néhány személyes tárgy - családi portrék és iratok - menekültek meg a bírói zár alá vétel alól. A következő évek a megélhetésért folytatott kemény küzdelemben teltek. A sikkasztás gyanújának árnyékába szóba sem jöhetett, hogy a közigazgatás területén kapjon állást. Utazó ügynökként próbálkozott, majd Dárdán anyai rokonainál, 69 TMÖL Dőry M. i. 5. dob. Bartal Györgytől, 1869. aug. 12. 0 TMÖL alisp. i. 567/1901. Dőry Dénes 1867-ben aljegyzőként kezdte meg szolgálatát a megyénél, ezt követően gyorsan ívelt felfelé karrierje. Néhány hónappal később 1. aljegyző, 1869-1871 között a Völgységi járás főszolgabírója, 1871-ben Tolna vármegye főjegyzője, alig egy év múlva alispán. Három cikluson keresztül a bonyhádi választókerület országgyűlési képviselője. 1873-ban királyi tanácsossá, 1895-ben a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. 71 TMÖL TKPT VII/337/1864., 111/511/1866.; Dőry cs. i. 1. dob. Dőry Frigyes az 1860-as években még jelentős saját birtokkal is rendelkezett, amelynek becsértéke meghaladta a 360.000 Ft-ot. Az eladósodott Lajos testvére rábeszélésére 1861-ben közösen bérbe vették a dombóvári uradalmat, ami rövid időn belül rendkívül nagy hasznot hajtó vállalkozásnak bizonyult. 72 TMÖL Dőry M-né i. 3. dob. férjétől, 1869. nov. 27.; és 1868. júl. 12. 73 TMÖL Dőry M-né i. 3. dob. férjétől, 1869. dec. 11. 74 TMÖL Közgy. jkv. 1869. 75 TMÖL Dőry L. i. 6. dob. anyjától, 1869. nov. 25. 76 TMÖL Dőry L. i. 6. dob. Viktortól, 1869. dec. 15 77 TMÖL Alisp. i. 1015/1870. 78 TMÖL Alispáni mutató 1871. 79 TMÖL Alisp. i. 1555/1874 286