Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)
Gaál Zsuzsanna: Egy birtokos nemesi család válsága és felbomlása a 19. század második felében
háztartásukat. Ellenkezőleg: 1855-ben például két háztartást tartottak fenn, mivel a család kényelmi okokból Teve len maradt és nem követte a családfőt Miháldombra, ahol Dőry Mihály a szeszgyár megkezdett építkezésére felügyelt. Hogy ez a helyzet mennyire gazdaságtalan, azt még a racionalitásáról nem éppen híres családfő is érzékelte, igaz tenni mit sem tett ellene. 43 Akkor, amikor 1863-ban Dőry Mihály gyakorlatilag minden vagyonát elvesztette, teljesen új helyzet állt elő: a birtokkal együtt otthonuk, a teveli ház is odaveszett. Átmeneti megoldást jelentett csupán, hogy Laura és a gyerekek egy ideig bérlőként itt maradhattak. A teljesen vagyontalanná váló Dőry Mihály számára nem maradt más kiút, mint hogy hivatalt vállaljon. Meggyőződése ellenére tette ezt, hiszen politikai nézeteit tekintve a családnak egyértelműen ahhoz az ágához tartozott, amely a magyar ügy elkötelezett hívének vallotta magát. Számára a hivatalvállalás az alkotmányos rend helyreállítása előtt szegénységből fakadó kényszerűség volt, amit - mint feleségéhez írt levele tanúsítja - mélységesen szégyellt. 44 A politikai hovatartozást illetően a család egyébként megosztott volt. Mihály féltestvére, Sándor szolgabíróként, illetve törvényszéki elnökként szolgálta az abszolutista rendszert, Dőry Gábor pedig még fényesebb karriert csinált. 1849-től Tolna megye császári biztosaként szolgált, majd Komárom, Győr, Veszprém Fejér és Tolna főbiztosának nevezték ki. A Habsburg udvarnak tett szolgálatai elismeréseként 1855-ben bárói rangra emelték. 45 Az alkotmányos életben bekövetkezett változásokat, a megyék újjászervezését, az országgyűlés összehívását, illetve a kiegyezési tárgyalások alakulását Dőry Mihály aggodalommal teli várakozással figyelte. Egyrészt a fordulattól helyzete javulását remélve abban bízott, hogy baráti, rokoni körének aktívan politizáló tagjai pozícióba kerülve tovább segíthetik pályáján, másrészt a félsz is ott munkált benne, mert attól tartott, hogy a tárgyalások megakadása esetén egy újabb provizórium jöhet, ami bármilyen rövid is legyen, számára katasztrofális következményekkel járna: hivatalvesztéssel és jövedelem nélküliséggel. 46 Az 1867-es tisztújítás során Dőry Mihály törvényszéki ülnöki kinevezését megerősítették, fellélegezni mégsem lehetett. 47 A tisztviselői fizetésből ugyanis még a legszükségesebbekre sem futotta. Nem is futhatta, hiszen a mindennapi megélhetésen túl a régi és újabb keletű adósságokat is fizetnie kellett. Mindez oda vezetett, hogy nemcsak a lassan múltba vesző úri lét jellegzetes kellékeiről - a fogatról, fegyverekről, elegáns ruhatárról - kellett lemondaniuk, hanem a legelemibb szükségletek kielégítése is az elérhetetlen luxus képében tűnt fel. Dőry Géza csődjét követően Laurának és a gyerekeknek véglegesen el kellett hagyniuk a teveli otthont. A kiköltözés kínos lassúsággal történt, hiszen a családnak nem volt hová mennie. 48 Mihály a megyeházán kapott lakást, a család azonban ide nem jöhetett. Minka, Laura húga felajánlotta, hogy költözzenek hozzá, az idők változását jelezve azonban ajánlatát azzal egészítette ki, hogy ne várják tőle, hogy vendégül is lássa őket, élelmezésükről maguknak kell gondoskodniuk. 49 Minka nyers őszinteséggel megfogalmazott invitálását Laura végül is nem fogadta el. Szekszárdra ment, itt bérelt szerény lakást, amit a gyerekek iskoláztatása miatt hamarosan egy pécsivel cserélt fel. 1869-től a család amúgy is rossz helyzetében újabb kedvezőtlen fordulat állt be. A törvényi változások miatt megszűnt, az állami és megyei tisztviselők azon kedvezménye, hogy fizetésüket nem vonhatják végrehajtási eljárás alá. 50 Ez az új rendelkezés Dőry Mihály anyagi lehetőségeinek további korlátozását jelentette. Tiszti fizetéséből ettől kezdve mindössze havi 25 Ft-ot kapott, az ezen felüli részt a tartozások fedezésére foglalták le. 51 A Pécsett időző feleség és gyermekek mostantól még kevesebb pénzhez jutottak. Pedig Laurának nincsenek tartalékai. Ruhatára jó részét Minka segítségével már évekkel ezelőtt eladogatta, a családi ezüstneműt pedig elzálogosította. 52 Szinte kizárólag hitelekből élt, így a katasztrófa bekövetkezte sem váratott sokáig magára. A türelmetlenné váló háziúr beperelte az asszonyt, a szállást rövid határidőn belül el 43 TMÖL Dőry M-né i. 4. dob. férjétől, 1855. nov. 13. 44 TMÖL Dőry M-né i. 3. dob. férjétől, 1865. okt. 12. 45 TMÖL Dőry cs. i. 1 dob. 46 TMÖL Dőry M-né i. 3. dob. férjétől, 1866. júl. 7.; Dőry M-né i. 3. dob. férjétől, 1866. aug. 11. 47 TMÖL Közgy. jkv. 1867. 48 TMÖL Dőry M-né i. 4. dob. Semsey Etelkától, 1866. máj. 18. 49 TMÖL Dőry M-né i. 4. dob. Minkától, 1867. jún. 19. 50 1868. évi 54. te. 386 § 51 TMÖLAlisp. i. 1013./1869. 52 TMÖL Dőry M-né i. 3. dob. férjétől, 1866. nov. 8.; Dőry M-né i. Minkától, 1866. nov. 25. 283
