Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Balázs Kovács Sándor: A megesett lányok és a házasságon kívül született gyermekek helyzete a Sárközben

szerint tőle egy három hónapos gyermek ment el. „Ennek következtében Pütsök Susanna leánynak fékető köttetni rendeltetett. "

31 Ilyen megbélyegzésre nem került sor abban az esetben, ha a megesett leányt feleségül vették. Ha jobbmódú leánnyal történt meg a baj, sa gyermek apja nem vette vagy nem vehette feleségül, a szülők többnyire közvetítők révén - szereztek férjet. Szegény legény gazdag leányt ilyen módon is szívesen feleségül vett. Általában azonban öreglegény, még inkább özvegyember vette feleségül őket.

32 A házasság révén a szerzett gyermeknek apja lett, a megesett leány asszonnyá vált, és a továbbiakban semmiféle megkülönböztetésben nem volt része. A „botlással" járó hátrányoktól megszabadult minden megesett leány - a szegényebbek is -, ha gyermeküknek apja lett, még akkor is, ha nem házasodtak meg, csak összeálltak és egy fedél alatt éltek. Ha a megesett leányok társadalmi állását vizsgáljuk azt láthatjuk, hogy a legtöbb a szolgálók közül került ki, aki távol saját családjától, szülei ellenőrzésétől, más háztartásban élt, egy fedél alatt munkaadójával, akinek hatalma alatt állt.

33 A Sárközben a szolgák és szolgálók száma már a 19. század elején is jelentős volt, szinte minden tehetősebb háztartásban megtaláljuk őket. A törvénytelen gyermeket szült nők között is viszonylag nagy számban vannak. Pl. Öcsényben az 1870-ben szült Somogyi Zsuzsanna és Vas Rozália, az 1874-ben szült Korsós Katalin, az 1875-ben szült Cseszkó Zsófia (ki leánygyermeke keresztanyjának Rádi Rozália szolgálót hívta), az 1879-ben szült Zelteczki Rozália szolgáló volt. Ugyancsak e társadalmi csoporthoz tartozott Decsen az 1885-ben szült Kovács Zsuzsanna, vagy Sárpilisen az 1876-ban szült Kovács Julianna, ki a helybeli jegyzőnél szolgált. Nem minden elcsábított szolgálólány volt azonban ártatlan áldozat. Sokan közülük a társadalmi felemelkedés lehetőségét latolgatták, ha a gazdának vagy fiának megakadt rajtuk a szeme. Ha özvegy volt a gazda, házasság reményében engedett a szolgáló az általában jóval idősebb és gazdagabb férfi vágyának. Néha az is elég volt, ha csak remélte, hogy csábítója nemsokára megözvegyül. Némely mindenre elszánt szolgáló az öreg gazdával és nőtlen fiával egyaránt hált, remélve, hogy az apa a botrányt elsimítandó, hozzáadja a várandós leányt a fiához. A másik jelentős rizikófaktort a katona feleségek jelentették. A több éves, gyakran több évtizedes katonáskodás során a férfiak nem igen térhettek haza szabadságra, hisz a magyar katonák legtöbb esetben a Habsburg-birodalom nem magyar tartományaiban szolgáltak. A soknemzetiségű monarchiában az egyes ezredeken belül nem keverték a nemzetiségeket, ám az ezredeket rendszerint más népcsoportok között állomásoztatták. Pl. az 51. magyar gyalogezred 1815 és 1847 között egyetlen alkalommal került a történelmi Magyarország területére: 1847-ben Kolozsvárra. Egyéb állomáshelyeik: Nápoly, Milánó, Capua, Mantova, Velence, Klagenfurt, Brescia, Verona és Udine. De lehetne a Cseh- és Morvaországban vagy Galíciában állomásoztatott magyar ezredeket is említeni, másfelől pedig a Magyarországon elhelyezett osztrák, olasz, cseh, stájer és egyéb ezredeket sorolni. Magyarországon a hadkötelesek számára önkéntes jelentkezés esetén a szolgálati időt 1828-ban 14 évben állapították meg. 1843-ban teljesen megtiltották az élethossziglan tartó időre való toborzást, a gyalogságnál 14 évben szabva meg a szolgálati időt.

34 Az itthon hagyott feleségek fiatalok voltak, hamarosan férfi után vágytak. Az őcsényi Török Mihályról jegyezték fel, hogy „esőbb Ott Huszároknál 9 - most pedig Gróf Radeczky 5ik Regementjénél 2 esztendeig és 31 BALÁZS KOVÁCS 1996. 306. 32 Sárpilis: 1815. január 25. özv. Kiss István (50 éves) vette Gatai Sárát (22) megesett 1834. december 9. Decsen lakó Dénis István özvegy ember vette Bévárdi Évát (István) megesett. 1860. február 8. Kiss Mihály (Nyék) 34-2 hónap óta özvegy vette Döme Évát (Sándor-néhai Kovács Erzsébet) 28 megesett. 1894. január 29. Kiss István (Mózes Judittól elvált) 51 vette Korsós Rákhelt (JánosMolnár Erzsébet) 34 megesett. Alsónyék: 1823. január 27. ifj. Vági József (cath.) 32 Kapornak vette Tóth Zsuzsannát menyecske (20). Decs: 1787. január 15. Kis Barát János (Pécsvárad) vette Döme István mostoha menyecske leányát, Nagy Ilonát. 1798. január 17. Csomor Péter (Kölked) vette néhai Karátsony Péternek megesett menyecske leányát, Évát 1851. november 3. özv. Varga Péter (Nyék) vette Sándor Rákhel (János-Ungori Erzsébet) egy éve megesett. 1876. február 7. özv. Pákozdi János napszámos (MedinaDecs) 35 vette Kozma Erzsébet (20) megesett. Őcsény: 1828. január 30. özv. Bogár Gergely (Decs) vette Nagy A. Juditot (István) menyecske. 1853. január 18. Seres Pál pásztor (28) vette Simon Rákhelt (István) Bogyiszló, de itt lakik (24) megesett. 1883. május 26. Guzsván József szolga (Bátya-Őcsény) 26 vette Bencze Juditot (János) 18 megesett. 1883. április 16. Klézli István (Szekszárd) róm. kat. 23 vette Szászi Erzsébetet (Mihály) 20 „férjetlen" asszony. 33 TÓTH 1991.46-47. 34 LIPTAI 1984.443. 260