Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Balázs Kovács Sándor: A megesett lányok és a házasságon kívül született gyermekek helyzete a Sárközben

Sarlós előtt való héten ". A tanács „ minekutánna látta, hogy Pál Eva olyan környülállásokat ad elő, amelyek között talán nem is lehetséges, hogy gyermek fogantassék: annyival inkább mivel Pál Éva azt állítja, hogy ő soha senkivel Dorkó Istvánon kívül nem közösködött. - A gyűlés erre Dorkó Istvánt ezen vád alól felszabadítottnak ítélte. " Természetesen a legények is mindent megpróbáltak, hogy kibújjanak a felelősség alól, főleg abban az esetben ha nem is érezték magukat bűnösnek. „1820ik esztendőben november 28ik napján Farkas Pál leánya jelentette a helybeli prédikátornak, hogy őtet Szösz Mihály fia Sándor terehbe ejtette, és már most azon tselekedetét tagadja, s mindenfelé azt beszélli, hogy Farkas Sára a maga tulajdon testvérétől Farkas Páltól esett terehbe. " Ezt ő nem tűrheti, kéri a lelkészt, vizsgálja ki az ügyet. Meghallgatták Farkas Sárát, ki a hol, mikor, kitől esett teherbe kérdésre így válaszolt: „Mint hogy a házok szoros is, meleg is volt, tehát az ágyokat felvetették a padlásra a hol volt Szösz Sándor ágya is, úgymint a ki akkor szüleivel együtt Farkas Pál házánál lakott. Több éjtszakákon hálván a padláson, és többnyire tsak ketten, Szösz Sándor hozzáment és ellene nem áthatván többszöri ostromlásának, engedett néki, főképpen azért: mivel Szösz Sándor azzal bíztatta őtet hogy tőle még nem lészen gyermek, mivel ő maga is még tsak gyermek volna. A sokszori egymással való közösködés után tsak ugyan teherbe ejtette Áldozó Csütörtök után, mintegy egy hónappal és harmad nappal. De ámbár őtet Szösz Sándor meg gyalázta és megterhesítette: maga egyebet nem kíván, hanem hogy valja meg tselekedetét, és a Bábának fizessen meg. " Szösz Sándor mindent tagadott, és azt „állította, hogy Farkas Sárát Ifjú Halasi Nagy István ejtette teherbe. - De ezt senkivel bebizonyítani nem tudta. Azt elesmerte, hogy a padláson háltak: de hogy valamikor tsak ketten háltak volna, azt tagadta, hanem azt állította, hogy mindég többed magokkal háltak. " A szembesítés során Farkas Sára elmondta, hogy „ a padláson sokszor tsak ketten háltak és egymással közösködtek, - hogy Szösz Sándor mezítelenre vetkezvén úgy késértette őtet, - hogy megtudván, hogy Farkas Sára viselős, hozzája ment, a Kalendariomból nézte mikor fogantatott a gyermek? hogy azt mondotta, hogy ő már nem tud mit tselekedni, hanem Farkas Sárára bizza akármit tselekedjen a gyermekkel, - hogy a szőlőhegyre is kiment utánna, és véle egy ágyban hált, de ott nem közösültek " Szösz Sándor támogatására hívatlanul megjelent apja Szösz Mihály, akinek állítása szerint nem az ő fia ejtette teherbe Farkas Sárát, hanem tulajdon öccse Farkas Pál. A döntés: Az említett súlyos vád kivizsgálását későbbre halasztják. „Szösz Sándort pedig (noha a környülállások nagyon gyanússá teszik) nem tsak azért, hogy maga mindeneket állhatatosan tagadott, hanem főképpen azért, mivel Farkas Sára a véle való közösülését bebizonyítani tanukkal nem tudta, és azért is mivel Farkas Sára másokkal való tisztátalan társalkodásáról nem tsak régtől fogva esmeretes, hanem maga is nyilván megvallotta, hogy a felly ebb való esztendőben Tupi András szabadságos katonával sokszor vele hált, a Farkas Sára vádjai alól felszabadította. "

30 Az elhagyott megesett leánynak kiházasítás útján legtöbbször csak testi vagy szellemi fogyatékos férj jutott. Az a legény, akinek házasságon kívüli gyermeke volt, s fizette a gyermektartást, sokkal könnyebben talált magának feleségnek valót, mint a leányanya férjnek valót. Előfordult, hogy a megesett leány gyermekének az apaságát a legény nem vállalta. Ez általában olyan lánnyal esett meg, aki több legénnyel, esetleg házas emberrel is kapcsolatot tartott. Ha a leány a gyermeket apa nélkül szülte meg, a leány szülei befogadták és a családban nevelkedett. Az ilyen leányok általában egyedül maradtak és egyedül élték le egész életüket. A megesett leány többé nem mehetett bálba, nem hívták sem lakodalomba, sem keresztelőbe, legfeljebb csak a szűk rokonság. A templomban nem ülhetett a lányok padjában, többé nem volt helye a leányok között, de az asszonyi közösségbe sem tartozott. Nem járhatott többé a leányokkal, sem hajadonfővel. Kendőt kellett kötnie, mint az asszonyoknak. A megesett leányok életében meghatározó volt e „vétek", mert komoly változást hozott társadalmi helyzetükben, sőt még az öltözködésükben is, mely külső, látható jele, mintegy bélyege volt „bűnbeesésüknek". Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy minden áron apát igyekeztek szerezni születendő gyermeküknek, néha nem is a legtisztább eszközökkel. A decsi elöljárók 1844. február 13-án bábákkal vizsgáltatták meg Pütsök Zsuzsanna hajadon leányzót. A vizsgálat eredménye - de a leány saját bevallása BALÁZS KOVÁCS 1996. 306. Öcsény presb. jkv. 1820. november 28. 259