Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Vízi Márta: Grafitos kerámia Decs–Etéről és Ozoráról

újabb 100 tétel etei anyagot vettek nyilvántartásba, érdekes módon Csalogovits József 1935. évi ásatásából. Csalogovits ásatási dokumentációja eltűnt, valószínűleg elpusztult az idők folyamán.

29 A leletek pontosabb származási helyét (melyik felületből és objektumból valók az egyes tárgyak) nem tartalmazza a leltárkönyv. (Néhány tárgy eredetét Csalogovits cikkei alapján meghatározhatjuk.

30

) Márton Lajos, a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának igazgatója, 1933-ból származó jelentése alapján, szintén ásott Étén: alkalmam nyílt a közös legelő egy másik helyén Csalogovits régebbi kutató árakihoz csatlakozva egy kisebb árkot húzatni. " A jelentés szerint „tűzhely alapja mutatkozott, számos jellegzetes középkori cseréppel, edénytöredékkel. " Ennek a leletanyagnak azonban nincs nyoma a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban és a Magyar Nemzeti Múzeum anyagában sem.

32 A hatvanas évek elejétől a múzeum akkori igazgatója, Mészáros Gyula végzett terepbejárásokat a mezőváros területén. Ezekről az 1963. és az 1966. évi bejárások kivételével csak a leltárkönyvi bejegyzésekből, „A megszerzés módja és ideje" rovatban közölt dátumokból értesülünk. 1963. november 9én és 12-én fél-fél napos terepbejárást végzett Mészáros Gyula Ete területén, a leírás szerint a domb keleti felén.

33 A leltárkönyv szerint ezután még november 18-án is járt kint Étén, gyűjtött újabb leleteket. (/. melléklet) „Megállapítottam, hogy sík térszínből kiemelkedő alacsony dombhát legmagasabb szakaszán, a régi Sárvíz meder és mocsaras, de ma már száraz kiöntése által patkóalakban körülvett teraszon a legelőt egy évvel ezelőtt feltörték, hozzávetőlegesen 4 holdnyi területen." Az etei juhásztól, ifj. Harka Antaltól megtudta, hogy szántás után összeszedte a felszínre került leletanyagot. Az Újberek pusztán lakó gyerekektől Mészáros Gyula ezeket a tárgyakat is begyűjtötte. Az 1966. évi munkáról készült jelentés

34 alapján ismételten a domb keleti felén végzett terepbejárást. „1966-ban 11 napon át végeztem tüzetes terepbejárást a török hódoltság alatt elpusztult, népes Tolna megyei helység: Ete területén. A bejárás 15 kataszter holdnyi területre terjedt ki, beleértve azt a részt is, melyen a 30-as években dr. Csalog József részleges feltárást végzett. Kutatásunk az elmúlt évben a helységmaradványnak arra a szakaszára terjedt ki, melyet, mint a régi legelőterületet csak néhány évvel ezelőtt törtek fel és fogtak rendszeres művelés alá. " A leltárkönyv adatai szerint szeptember-október folyamán történt a terepbejárás. (I. Melléklet) A jelentős időtartamban folytatott terepmunkáról azonban részletesebb jegyzőkönyv feltehetőleg nem készült. így nem határolható be az egyes leletek pontosabb származási helye a mezővároson belül. A dokumentációhoz csatolt térképmellékleten a mezőváros elhelyezkedését jól látjuk a tágabb környezetben, de a térkép nagy léptéke miatt (1:75000) alkalmatlan a bejárt terület pontos behatárolására. 1967-ben is tovább folytak a terepbejárások február-márciusban, júniusban,

35 valamint októberben. 1967. június 17-30. között Mészáros Gyula ásatást folytatott Étén. A Régészeti Füzetekben közölt jelentés alapján:

36 „ a helység K-i irányú kiterjedését nyomoztuk", ismét a domb keleti végén történt kutatás. 7 1969-ben áprilisban és májusban két napon végzett gyűjtést Mészáros Gyula, egy nap pedig Gaál Attila is. Dr. Csanády György 1969. április 1-én feltehetőleg Mészáros Gyulával együtt járt Étén. Erre utal az általa Étén összeszedett anyag gyűjtési időpontja. (Csanády korábbi szóbeli közlése alapján úgy tudjuk, hogy a már említett etei anyagát még az előtt gyűjtötte, mielőtt a múzeum munkatársai Étén kutatást kezdtek volna. A dokumentáció megsemmisülése azért is igen fájdalmas számunkra, mert ránk maradt Csalogovits egy másik jegyzetfüzete, amelyben leletmentéseinek dokumentációit találjuk. Ezek alapos megfigyelésekről árulkodnak, felmérési rajzokat, fotókat is készített, készíttetett az egyes helyszíneken. 30 CSALOGOVITS 1935, 1937. Az M. 3.939.11. ltsz. fazék a 2. számú felületen, az 1. sz. gödörből származik „Az I. gödör cserepeiből egy teljes fazekat sikerült összeragasztanom. Magassága 30, szájnyílása 29,5, feneke 22 cm. Peremének felső részén a képünkön külön kirajzolt bélyeg látható. " CSALOGOVITS 1937, 322-323. 2. ábra: az egész fazék, a kisebb képrészen lévő, alsó részében megmaradt fazekat az M.3.936.27. ltsz. tárggyal tudom azonosítani. A szintén a 2. ábrán közölt bélyeget a 30. csoportba soroltam. 13. kép 1., és 19. kép 30. cs. (Lásd a cikk további részében a csoportok leírásánál.) 31 MNM Adattára 43. E.I, WMMM Régészeti Adattára 362-90. Márton Lajos levele Dr. Széward Oszkár alispánnak 99/1933. 32 Tomka Gábor szíves közlése. Ezúton köszönöm segítségét. Elképzelhető, hogy itt is a II. világháború alatt semmisült meg a leletanyag, ha egyáltalán bekerült a múzeum gyűjteményébe. 33 WMMM Régészeti Adattár: 203-75. 34 MNM Régészeti Adattár 1.25/1967., WMMM Régészeti Adattár: 486-93. 35 1967. június 19-én Gaál Attila gyűjtött leleteket. (I. sz. melléklet: Étén végzett munkák a kutatók szerint.) 36 A WMMM Régészeti Gyűjteménye IV. sz. régészeti leltárkönyvének bejegyzései alapján. A dátumok a beleltározott tárgyak előkerülési dátumai, de természetesen nem zárható ki, hogy az ásatást néhány nappal korábban kezdte el, ill. később fejezte be Mészáros Gyula. WMMM Régészeti Adattára 207-75. RégFüz.Ser.l.No 21. 1968. 57. 37 Az ásatásról semmiféle dokumentáció nem maradt fenn, így sajnos ennek az ásatásnak sem ismerjük a pontos helyét. 180