Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 22. (Szekszárd, 2000)

Vízi Márta: Grafitos kerámia Decs–Etéről és Ozoráról

A grafitos, redukált égetésű kerámia jellegzetessége még a perembe, a fül felső részébe karcolt, pecsételt, vagy az öntőtégelyek esetében a fenékre nyomott bélyeg. Már a 20. század elején megkísérelték a bekarcolt, illetve a bepecsételt jegyek jelentését feloldani. így ekkor Bécs, Tulln, Passau és Ried fazekasainak tulajdonították készítésüket. Holl Imre gyűjtötte össze az addig Magyarországon előkerült bélyegeket.

10 A Molthein által kidolgozott rendszer szerint a bélyegek alapján el lehet különíteni az egyes készítőhelyeket, központokat. A jegyeknek a megfelelő minőség bizonyításában is fontos szerepe volt. Az 1431. évi rendelkezés szerint a fazekasnak a megfelelő minőségű termékébe Ausztria pajzsát és saját jegyét is be kellett ütni. Ezeket a rendelkezéseket azonban gyakran nem tartották be, és nem is minden edénytípusra alkalmazták a jegyeket. Holl Imre vizsgálatai alapján a bélyegeknek a távoli területekre való szállításokkor volt hitelesítő és minőségjelző szerepe.

11 A grafitos edények gyártásában - úgy tűnik - fontos szerepet játszó bécsi fazekasság történetét Richard Perger dolgozta fel.

12 Jelen esetben azok az adatok fontosak, amelyek a készített árura vonatkoznak. A bécsi Tanács a középkori kézművesek számára részletes rendeleteket bocsátott ki. Az első ilyen rendelet a 14. század végén, minden valószínűség szerint még 1396 előtt keletkezett. Ezekből a rendeletekből kiderül, hogy a fazekasvásárokat a városfalon kívül tartották, és az „idegen" fazekasokra milyen korlátozások vonatkoztak. A rendeletekből a céh életét is megismerhetjük. A fazekasok termékei között megtaláljuk az értékesebb grafitos és az olcsóbb, grafitot nem tartalmazó árukat. Az 1431-ből származó, Bécsben és Ausztriában érvényes rendelet alapján az értékesebb árut az osztrák pólyás pajzzsal és a mester jegyével kellett megjelölni, valamint megtiltották a „közönséges" fazekasáruk „bekenését" (valószínűleg a felület grafittal való „feljavítását").

13 A 15. század folyamán további rendeleteket hoztak, amelyek az 1527. december 5-ei általános Bécsi Kézművesrendeletig maradnak érvényben, amellyel a korábbi rendeleteket újították meg. A rendelet betartását a fazekascéh két tisztviselője szavatolta. Az idegen fazekasok áruinak megjelöléséről, jelölésének esetleges kötelezettségéről nem ismerünk adatot.

14 A perembélyegek kutatásával - az osztrák kutatók közül - Adolf Kies foglalkozott részletesen.

15 A Duna vidékén és környékén gyűjtött anyag alapján végezte a kutatását. Munkája során mintegy 800, főként a bécsi Városi Múzeum (Historisches Museum der Stadt Wien) gyűjteményében található darabra támaszkodott. Meghatározta a pecsét fogalmát: a még nyers agyagfazék peremébe, a kancsók fultövére, vagy fedőkre valamilyen pecsétlővel benyomott jel. A 13. század végétől egészen az újkorig használták. Véleménye szerint használatuk megszűnte az ipari jellegű kerámiakészítéssel függ össze. Vizsgálatából kizárta a bekarcolt, bevésett jeleket, amelyek azonban feladatukat tekintve legalább részben hasonlóak voltak a bepecsételt jegyekhez. Használatuk a 13-14. században, esetenként kicsit később is szokásban volt. Lényeges kérdés, hogy mi volt a jegyek szerepe. Egyesek az osztrák kereskedelmi áruk ismertetőjegyének tartják,

16 mások egyes városok fazekasainak tulajdonítják őket, mint mesterjegyeket. A már említett 1431. évi rendelet alapján a jó minőségű, grafittal soványított edények jele a bélyeg. A rendelet idejétől kezdve a korábbi rozetta és rácsminta helyett inkább a pajzs alakú jegyek kerültek előtérbe. A legnagyobb számban előkerült bélyegeket előfordulási arányukkal és kormeghatározásukkal együtt közli. (21-22. kép)

11 Vizsgálatai szerint Csalogovits féle ásatásból már került elő grafitos áru. CSALOGOVITS 1937, 322-323., 2. ábra.) A T jegyes edények elterjedési térképét is összeállította, amely szerint a tullni eredetű edények Passautól egészen az Alföld középső területéig megtalálhatóak. HOLL 1974-75, 54. t. 10 HOLL 1955, 163. Az 53-59. képeken bécsi, passaui, tullni fazekasmühelyek jegyeit azonosította, valamint ismeretlen eredetű bélyeget is közölt. Lektori véleménye szerint „Ma már a Molthein féle meghatározásból a passaui (Oberzelln) jegyek lokalizálását az ausztriai elterjedés nem támasztja alá, nem biztos a műhelyek helye." 11 HOLL 1955, 166. 12 PERGER é.n., Katalog Wien [1982] 13 PERGER é.n., Katalog Wien [1982] 15., Holl a rendelet szövegét is közli eredetiben. HOLL 1955, 166.,168-171, KIES é.n., Katalog Wien [1982] 25-26. Duma vizsgálatai azt is kimutatták, hogy a grafitbevonattól nem lesz az edény víztartó és jó hővezető, tehát jó minőségű áru. (Duma 1987, 180.) Azaz a bevonattal esetlegesen meg tudták téveszteni a vásárlókat. 14 PERGER é.n., Katalog Wien [1982] 15. 15 Kies a bélyegek feldolgozásának módszertanát és egyes jegyek elterjedését is bemutatta. KIES 1976, 129-142., 8 táblával, KIES é.n., Katalog Wien [1982] 25-30. E munka alapján foglalom össze a fazekasjegyek alkalmazásának kérdését. Felgenhauer-Schmidt a gaiselbergi anyag elemzésekor szintén részletesen kitért erre a kérdésre. 1968, 260-264. 10 Feld István hívta fel figyelmemet arra. hogy osztrák kutatók ma újabb elemzések alapján ezt tartják valószínűnek. MartirrKrenn volt szíves ezt a véleményt levelében megerősíteni. E szerint árubélyegnek, mintegy kereskedelmi plombának tekintik a bélyegeket. Krenn tájékoztatása szerint publikáció erről még nem jelent meg. Segítségét ezúton is köszönöm. 17 KIES é.n., Katalog Wien [1982] 27-29. 178